Nemrégiben, megláttam egy kirakatban a Don Carlost DVD-n, ráadásul a lehető legjobb énekesekkel. A felvétel a Salzburgi ünnepi játékokon készült 2013-ban. Néhány napig haboztam, aztán megvettem. Don Carlos a kedvenc Verdi operám. Rengetegszer láttam már itthon is és később kint is, különböző felvételeket a tv-ben. Legutoljára úgy 15 éve itthon az operában, igen jó énekesekkel. Akkor, itthon futottam bele először az 5 felvonásos változatba. Mert eredetileg 5 felvonásos volt. Így is mutatták be Párisban. Nem volt nagy siker, Verdi se volt lelkes. Jó néhány év után, részben újra komponálta és átírta 4 felvonásosra. Jó száz évig így is maradt. Csodálkoztam, hogy kibányászták hozzá itthon az 5. felvonást, de tudomásul vettem.
Nos az új felvételt hatalmas várakozással kezdtem nézni. Pappano vezényel, aki most divatban van. Harteros, Kaufmann, Hampton és Salminen énekelnek, mi kell még? Rögtön az elején kiderült, hogy ez bizony 5 felvonás lesz. Elkezdtem hallgatni és kb 1 óra múlva azt hittem baj van a fülemmel, vagy a tv hangszórójával. Az egész hihetetlen erőtlen és szétesett volt. Az énekesek persze jók. Díszlet természetesen nincs, illetve csak igen kicsit jelképesen, viszont elviselhető kosztümökben vannak a szereplők és a kórus is. Meghallgattam az első 2 felvonást, annyi fért az első lemezre. Másnap meghallgattam a 3.-at és 2 nap múlva az utolsó kettőt. Az utolsó felvonás eredetileg elég rövid, de itt nem akart vége lenni. Mintha ismételtek volna mindent többször. Ott már a rendezéssel is komoly gondjaim lettek. Hisztis hülyére vette a rendező Carlost. Persze tudjuk, hogy az egész opera csak egy mese, Schiller találta ki és az olasz librettista csinált belőle opera szöveget. A valós alakokhoz és tényekhez a legkisebb mértékben se igazodik. Don Carlos tényleg idegbeteg volt és egy toronyba zárva tengette életét. De ez a történelem, az opera meg a mese. Nem jó a kettőt keverni.
Teljesen frusztrált lettem az egésztől, mikor aztán eszembe jutott, hogy talán megvan még a régi videó felvételem, szintén Salzburgból. A huhogóknak üzenem, hogy az 1986-ban házilag tv-ből felvett Don Carlos minősége semmivel se rosszabb mint a most vett DVD!
Azt az előadást Karajan rendezte és vezényelte. Ő az én számomra a XX: század abszolút zenei zsenije. Sok jó, híres karmester volt, de olyan zseni mint ő nem volt több. A húsvéti ünnepi játékok az ő ötlete volt és ő valósította meg. A felvételen van egy intervju is vele, ahol elmondta, hogy itt találta meg azt, ahol korlátlanul megvalósíthatta az elképzeléseit. Előtte évekig a bécsi opera zenei igazgatója volt, ahol gondolom mások is beleszóltak a dolgokba, lévén egy állami intézmény.A 4 illetve 5 felvonással kapcsolatban azt mondta, hogy zeneileg érdektelen és különben is öt és fél óra, túl hosszú.
Az énekesek nevét sajnos nem tudom, mert csak felsorolták. Többnyire olaszok voltak. Don Carlost Carreras énekelte, akinek szebb volt a hangja a most sztárolt Kaufmannál. Nem hittem volna, de így van. A zene szólt, zengett egyben volt. Minden a helyén volt az egész operában. Díszletek itt se nagyon voltak, a ruhák viszont számomra túl díszesek, de ez legyen a legnagyobb baj egy operában. Hihetetlen élvezettel hallgattam végig az egészet két részletben. Nagyon későn este kezdtem. Megnyugodtam, hogy még nem vagyok hülye és süket. Nem csalnak az emlékeim, szóval kész öröm volt az egész.
Ez a nyújtsuk mint a rétestésztát az operát, most valami új divat lehet. Tavasszal meghallgattuk a Met felvételét az Uránia moziban a Hoffman meséiről. Akkor is azt hittem soha nem lesz vége. Több mint 4 óra volt, egy olyan operánál, ami majdnem operett. Akkor azt hittem az emlékeim csalnak, de most már tudom, hogy azt is felhígították és elnyújtották. Egy normál opera előadás soha nem volt hosszabb 3 óránál. Wagner persze kivétel. Talán az égbe szökött árak miatt úgy érzik, sok pénzért sokat kell nyújtani. Nem jelent élvezetet. Kedden a Carment fogom hallgatni, de előtte még itthon meghallgatom egy szintén régi videó felvételemet. Azt hiszem a bécsi operából van. Megtaláltam a polcon. A milanoi Carmenről majd lesz beszámoló!
Nos az új felvételt hatalmas várakozással kezdtem nézni. Pappano vezényel, aki most divatban van. Harteros, Kaufmann, Hampton és Salminen énekelnek, mi kell még? Rögtön az elején kiderült, hogy ez bizony 5 felvonás lesz. Elkezdtem hallgatni és kb 1 óra múlva azt hittem baj van a fülemmel, vagy a tv hangszórójával. Az egész hihetetlen erőtlen és szétesett volt. Az énekesek persze jók. Díszlet természetesen nincs, illetve csak igen kicsit jelképesen, viszont elviselhető kosztümökben vannak a szereplők és a kórus is. Meghallgattam az első 2 felvonást, annyi fért az első lemezre. Másnap meghallgattam a 3.-at és 2 nap múlva az utolsó kettőt. Az utolsó felvonás eredetileg elég rövid, de itt nem akart vége lenni. Mintha ismételtek volna mindent többször. Ott már a rendezéssel is komoly gondjaim lettek. Hisztis hülyére vette a rendező Carlost. Persze tudjuk, hogy az egész opera csak egy mese, Schiller találta ki és az olasz librettista csinált belőle opera szöveget. A valós alakokhoz és tényekhez a legkisebb mértékben se igazodik. Don Carlos tényleg idegbeteg volt és egy toronyba zárva tengette életét. De ez a történelem, az opera meg a mese. Nem jó a kettőt keverni.
Teljesen frusztrált lettem az egésztől, mikor aztán eszembe jutott, hogy talán megvan még a régi videó felvételem, szintén Salzburgból. A huhogóknak üzenem, hogy az 1986-ban házilag tv-ből felvett Don Carlos minősége semmivel se rosszabb mint a most vett DVD!
Azt az előadást Karajan rendezte és vezényelte. Ő az én számomra a XX: század abszolút zenei zsenije. Sok jó, híres karmester volt, de olyan zseni mint ő nem volt több. A húsvéti ünnepi játékok az ő ötlete volt és ő valósította meg. A felvételen van egy intervju is vele, ahol elmondta, hogy itt találta meg azt, ahol korlátlanul megvalósíthatta az elképzeléseit. Előtte évekig a bécsi opera zenei igazgatója volt, ahol gondolom mások is beleszóltak a dolgokba, lévén egy állami intézmény.A 4 illetve 5 felvonással kapcsolatban azt mondta, hogy zeneileg érdektelen és különben is öt és fél óra, túl hosszú.
Az énekesek nevét sajnos nem tudom, mert csak felsorolták. Többnyire olaszok voltak. Don Carlost Carreras énekelte, akinek szebb volt a hangja a most sztárolt Kaufmannál. Nem hittem volna, de így van. A zene szólt, zengett egyben volt. Minden a helyén volt az egész operában. Díszletek itt se nagyon voltak, a ruhák viszont számomra túl díszesek, de ez legyen a legnagyobb baj egy operában. Hihetetlen élvezettel hallgattam végig az egészet két részletben. Nagyon későn este kezdtem. Megnyugodtam, hogy még nem vagyok hülye és süket. Nem csalnak az emlékeim, szóval kész öröm volt az egész.
Ez a nyújtsuk mint a rétestésztát az operát, most valami új divat lehet. Tavasszal meghallgattuk a Met felvételét az Uránia moziban a Hoffman meséiről. Akkor is azt hittem soha nem lesz vége. Több mint 4 óra volt, egy olyan operánál, ami majdnem operett. Akkor azt hittem az emlékeim csalnak, de most már tudom, hogy azt is felhígították és elnyújtották. Egy normál opera előadás soha nem volt hosszabb 3 óránál. Wagner persze kivétel. Talán az égbe szökött árak miatt úgy érzik, sok pénzért sokat kell nyújtani. Nem jelent élvezetet. Kedden a Carment fogom hallgatni, de előtte még itthon meghallgatom egy szintén régi videó felvételemet. Azt hiszem a bécsi operából van. Megtaláltam a polcon. A milanoi Carmenről majd lesz beszámoló!
Csodálatos, ha valaki ennyire szereti és ismeri az operát, én egyszer voltam operában, még fiatalasszonyként, a Lohengrint láttam, hallgattam. Nem mondhatom, hogy nem tetszett, de ennyiben maradtam opera látogatásban. Az operakalauzban elolvastam a tartalmukat, tetszett is, de meghallgatni nem vágytam.
VálaszTörlésUgyan több operából ismerek részeket:-))