2013. június 11., kedd

Lohengrin

Ez egy rövidebb beszámoló lesz. A tegnapin magam is megriadtam utólag. Ki az ördög fog végigolvasni egy ilyen hosszú cikket?
Szóval Lohengrin önmagában is rövidebb és ez az előadás sajnos pocsék volt. Azzal kezdődött, hogy mikor világos lett a színpadon, akkor a szovjet hadsereg énekkara ült előttünk, amitől én egyből rosszkedvű lettem. Természetesen Marton László rendezőnek köszönhettük ezt a hülyeséget. Igaz, hogy, mint olvastam Kossuth és Jászai díjas, de opera és Wagner közelébe nem szabadna engedni. Pontosan Wagner az, aki halál pontosan leírta, hogy mit akar és hogyan, el kellene fogadni és nem a rendező úr kényszer képzeteit rátukmálni a közönségre. Aztán rossz kedvem közepébe megérkezett Lohengrin. Természetesen hattyú nélkül, elég ha a hallgatóság olvassa két nyelven, hogy jön a hattyú. Valahogy a szovjet katonák közül kibukkant egy 40-es entelektüel hippi. Drótkeretes szemüveggel! fekete nadrág, fehér ing fekete mellény és a nyaka köré odavetve egy fekete sál, vállán egy hangszertok. A későbbiekben állandóan a polgármesterünkre elékeztetett, ami szintén nem tett jót  nekem. A zene persze szólt gyönyörűségesen és az énekesek is igyekeztek. A szovjeteknek jót tett Lohengrin megérkezése, mert egyből eldobálták a sapkájukat és letépték magunkról a mundért. Alatta elég rikító színű ingek voltak, nyakkendővel. Mint elolvastam, ez azt jelentette, hogy világosság jött a sötét brabanti létbe. Lohengrinnak mindjárt párbajozni kell, de kardja nem volt, pl.  Aztán folytatódott a darab. Számomra Ortrud volt egy vérbeli Wagner énekesnő, de a többiek is tették a dolgukat. Annyira irritált az egész, hogy alig vártam a felvonás végét. Persze aztán se lett jobb. Mark király kétsoros sötét öltönyben volt. Úgy nézett ki mint egy jólöltözött üzletember. A nőkön és Telramundon volt valami jelmezre emlékeztető ruházat. Kórus maradt a színes ingekben. Elérkeztünk aztán végre a nászhoz. Bejött 3 pasi és a telefonjaikkal szórakoztak. Aztán elkezdett jönni a násznép. Biztonságiak a fülükben telefonnal, kísérték őket + két kutyás őr. Szegény kutyusok, vajon mit vétettek ennek a hülye rendezőnek? Jöttek fehérbe öltöztetett leánykák és megvetették a nászágyat. Megint jöttek a kutyák, a biztonságiak akna keresővel végigpásztáztak mindent. Aztán végre valahára elérkeztünk a végéhez. Lohengrin elment, ismét hattyú nélkül, de aztán még visszajött és sk. hozta Elza öccsét. Na ez se akármilyen csel volt szegény Wagner ellen.
Befejezés után fél perccel már indultunk is kifele. Ölni tudtam volna.
B.-t igyekeztem a szünetekben felvilágosítani. Lohengrinből nagyon jó vagyok. Ez volt az első Wagner opera, amit még gyermekkoromban láttam és utána is nagyon sokszor. Láttam Stockholmban, láttam Zürichben és Bayreuthban is természetesen. De ilyen szörnyűséget még nem éltem meg. Zürichben pl. elspórolták a díszleteket. Szegény Lohengrin és Elza a földre terített palástjukon kínozták egymást, nászágy hiányában. De ez csak a svájci spórolás volt, nem hülyeségek belemagyarázása az operába. Nagy tanulsága az esetnek, hogy meg kell nézni előre ki rendezi. A dédunokák rendezéséből se kérek, inkább nem vágyom már Bayreutba.:-(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése