A nagy hőség miatt állandóan vizet vettünk. Remek dolgot csinálnak ezek a németek. A 49 centes vízre 25 cent a palack betét. Nem is henteregnek az utcán az elszórt palackok. Mi persze a szállodában hagytuk, majd a takaritónő visszaváltja alapon.
Péntek reggelre lehűlt az idő. Este láttuk a villámlást és esett az eső, de felénk nagyobb zűr nem volt. A város másik felén, viszont fát döntött a viharos szél az S-Bahn sínre, pincék teltek meg vízzel stb.
Pénteken volt a "buli" amire hivatalosak voltunk. A köpenicki kastély valamilyen mellék épületében tartották. Voltunk vagy hatvanan. Már szégyenlem magam, mert most is a díszasztalnál ültünk a családdal. Az "ifjú" férj mamája velem egykorú. Szerencsére angolul is tudott, így B.-vel is jól tudott beszélgetni. Igyekeztem jó benyomást kelteni rá, ha már a családhoz tartozom.:-)
Szerencsére nem sok beszéd volt, gyorsan megrohanhattuk a nagy gonddal összeállított büffét. Utána jött a fülsiketítő zene és tánc. Idősebb korosztály kimenekült a szabadba, ahol sajnos a szúnyogok zabáltak minket. De összességében véve, egy kellemes este volt. Találkoztam néhány régről ismert emberrel, jókat dumáltunk. Éjfél felé gondoltam lassan haza kellene jutni, de hogyan? Barátom rögvest felajánlotta, hogy bevisz minket kocsival, ami túl hosszú út lett volna. Végül egy házaspár gondjaira biztak minket, akik akkor indultak haza villamossal és S-Bahnnal. Utaztunk vagy 50 percet, mikor szóltak, hogy itt ha kiszállunk mehetünk tovább a villamossal ami a hotel előtt járt. Tényleg sikerült a jó oldalon kkiszállni, megkérdezni, hogy melyik irány a jó nekünk és már jot is a villamos, ami egyébként éjszaka csak 30 percenként jár. Felszálltunk és gondosan figyeltünk. Tudtuk, hogy az Alexander Platztól 2 megállóra vagyunk. A villamos csak ment, a kiírás messze volt és máris az Alexander Platzon voltunk. Kiderült, hogy ellenkező irányból mentünk és szépen elvillamosoztunk a hotel előtt. El se mertem mondani a barátoknak, mert már úgyis azt hiszik, hogy túl öreg vagyok. Szerencsére rögvest jött az ellenkező irányból a villamos, felszálltunk és már otthon is voltunk.
Szombat este elmentünk csak mi ketten és megnéztük a Nikolai negyedet. Ez Berlin egyik legöregebb város része és már a DDR időben rendbehozták és felújították az ottani templomot és környező házakat. Beépítették a foghíjakat. Útközben fedeztük fel a Neptun kutat. Nos erről írok majd külön.
Vasárnap búcsuebédre hívtuk a barátokat, majd elvittek a Bernauer Strassera. Ez egy igen elhíresült és szomorú hely. Az utca egyik oldala nyugathoz, a másik kelethez tartozott. Közvetlen a keleti oldal házai előtt húzták fel a falat. Első időben sokan a házból kiugrálva, vagy kötélen elereszkedve menekültek. Igen sok halott volt ebből kifolyólag. Ma a falnak nyoma sincs. Csak a földbe rakott emléktáblák tanúskodnak a különböző menekülési módokról. Alagutat is fúrtak pl. A fal nyomvonalában rozsdás vasoszlopok állnak. Egy templom is beleesett a falba. Érdekes módon azt csak 1985-ben tüntették el. Várhattak volna még egy keveset, akkor megmenekül az épület. Most egy nagyon modern és szép templom áll a helyén. Gondolom az egyik őrtörony helyén pedig emlékhely van, fényképekkel és gombnyomásra lehet hallani az utca egykori lakóit, ahogy emlékeznek. Barátnőmmel együtt úgy elkapott minket a sírás, hogy gyorsan elmenekültünk a helyről.
Péntek reggelre lehűlt az idő. Este láttuk a villámlást és esett az eső, de felénk nagyobb zűr nem volt. A város másik felén, viszont fát döntött a viharos szél az S-Bahn sínre, pincék teltek meg vízzel stb.
Pénteken volt a "buli" amire hivatalosak voltunk. A köpenicki kastély valamilyen mellék épületében tartották. Voltunk vagy hatvanan. Már szégyenlem magam, mert most is a díszasztalnál ültünk a családdal. Az "ifjú" férj mamája velem egykorú. Szerencsére angolul is tudott, így B.-vel is jól tudott beszélgetni. Igyekeztem jó benyomást kelteni rá, ha már a családhoz tartozom.:-)
Szerencsére nem sok beszéd volt, gyorsan megrohanhattuk a nagy gonddal összeállított büffét. Utána jött a fülsiketítő zene és tánc. Idősebb korosztály kimenekült a szabadba, ahol sajnos a szúnyogok zabáltak minket. De összességében véve, egy kellemes este volt. Találkoztam néhány régről ismert emberrel, jókat dumáltunk. Éjfél felé gondoltam lassan haza kellene jutni, de hogyan? Barátom rögvest felajánlotta, hogy bevisz minket kocsival, ami túl hosszú út lett volna. Végül egy házaspár gondjaira biztak minket, akik akkor indultak haza villamossal és S-Bahnnal. Utaztunk vagy 50 percet, mikor szóltak, hogy itt ha kiszállunk mehetünk tovább a villamossal ami a hotel előtt járt. Tényleg sikerült a jó oldalon kkiszállni, megkérdezni, hogy melyik irány a jó nekünk és már jot is a villamos, ami egyébként éjszaka csak 30 percenként jár. Felszálltunk és gondosan figyeltünk. Tudtuk, hogy az Alexander Platztól 2 megállóra vagyunk. A villamos csak ment, a kiírás messze volt és máris az Alexander Platzon voltunk. Kiderült, hogy ellenkező irányból mentünk és szépen elvillamosoztunk a hotel előtt. El se mertem mondani a barátoknak, mert már úgyis azt hiszik, hogy túl öreg vagyok. Szerencsére rögvest jött az ellenkező irányból a villamos, felszálltunk és már otthon is voltunk.
Szombat este elmentünk csak mi ketten és megnéztük a Nikolai negyedet. Ez Berlin egyik legöregebb város része és már a DDR időben rendbehozták és felújították az ottani templomot és környező házakat. Beépítették a foghíjakat. Útközben fedeztük fel a Neptun kutat. Nos erről írok majd külön.
Vasárnap búcsuebédre hívtuk a barátokat, majd elvittek a Bernauer Strassera. Ez egy igen elhíresült és szomorú hely. Az utca egyik oldala nyugathoz, a másik kelethez tartozott. Közvetlen a keleti oldal házai előtt húzták fel a falat. Első időben sokan a házból kiugrálva, vagy kötélen elereszkedve menekültek. Igen sok halott volt ebből kifolyólag. Ma a falnak nyoma sincs. Csak a földbe rakott emléktáblák tanúskodnak a különböző menekülési módokról. Alagutat is fúrtak pl. A fal nyomvonalában rozsdás vasoszlopok állnak. Egy templom is beleesett a falba. Érdekes módon azt csak 1985-ben tüntették el. Várhattak volna még egy keveset, akkor megmenekül az épület. Most egy nagyon modern és szép templom áll a helyén. Gondolom az egyik őrtörony helyén pedig emlékhely van, fényképekkel és gombnyomásra lehet hallani az utca egykori lakóit, ahogy emlékeznek. Barátnőmmel együtt úgy elkapott minket a sírás, hogy gyorsan elmenekültünk a helyről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése