Jelentem Mókusetetés terén óriási előrehaladást tettünk. Ma egy mókus már B. kezéből evett. lehet, hogy hálából, mert olyan szorgosan hesegette a gyönyörű de igen pimasz kék madarakat.

A napokban filmet néztem . Igen ritkán, mondhatni soha nem szoktam computeren filmet nézni. Nekem ez fárasztó és kényelmetlen, de most a szükség rávitt. Egy nagyon hires német slágerénekes családi történetét mesélte el a film. Nagypapával kezdve 1800 valahányban. Nagy család volt, igy jutott minden. Szibéria, gestapo, háború Ausztriában és Németországban. A filmet a német egyes adón vetitették két részben. Miközben már tyukszem nőtt az alfelemen, ugy beleéltem magam a témába, hogy telesirtam az összes közelemben lévő zsebkendőt. Azon gondolkoztam, hogy ugyan hány család élt meg hasonló borzalmakat, a 20. században, akikről soha nem tud senki semmit, mert egetlen tagja se lett olyan prominens, mint a filmbeli nagypapa egyik unokája. Ez az unoka,aki nem csak otthon híres komponista, az egyik fülére süket. 10 éves korában a Hitlerjugend egyik 16 éves tagja ugy felpofozta, hogy szétment a dobhártyája. Velem egyidős, talán azért is vettem annyira a szivemre az ügyet. Mi ugyan szerencsések voltunk, nálunk se szibéria se gestapo nem volt, de azért körülöttünk se volt mindig vidám az élet. Ha nem is magamon de megéltem én is ezeket a borzalmakat.

A filmnek gyönyörű zenéje volt, természetesen a főszereplő komponálta.