2011. október 11., kedd

Azt hiszem a biciklizés tőrlődik a programunkból. Ma B. lement a tárolóba és az összes gazdátlan bicikli gummiját felpumpálta. Ezután én is levonultam és nagy hetykén kipróbáltam a csinos piros, már régebben kiszemelt biciklit. Sajnos ennek valami konstrukciós hibája van Ugy éreztem magam rajta mint majom a köszörűkövön. A térdemmel majdnem a kormányt lökködtem. Na de sebaj, a pirosat visszaállítottuk a sarokba és megcéloztam egy zöldet. Itt a női biciklik is olyanra vannak csinálva, hogy már majdnem férfibiciklinek néz ki. Alig van különbség. Ráadásul ez a zöld egy drabális nehéz darab. Kivittem és készültem felszállni. Sajnos már nem emelgetem olyan vigan a lábam, mint boldogult ifikoromban, amikor a férfibicikli se okozott gondot. Szóval emelem a lábam, hogy át tudjam rakni a vázon, közben valahogy megbillentem és a betonon kötöttem ki, a bicikli meg rajtam. B. meg sóbálvánnyá meredve nézett. A másik oldalon állt, tehát ha elkapja a biciklit semmi baj nem lett volna, de ő inkább utánam kapkodott és persze nem ért el. Szóval ültem a földön és vidáman vihorásztam, hogy most aztán hogy kelek fel. A térdemről lejött a bőr, de végül felálltam. B. rögvest megérdeklődte, hogy ugye akkor lemondunk a biciklizésről. Mondtam, hogy én még nem, majd meglátjuk. Feljöttem az emeletre és jártam keltem a lakásban. kicsit sajgott a térdem, de semmi különös. Aztán leültem, szundikltam egy kicsit, ebéd után volt, majd olvastam. Végül fel akartam kelni és rájöttem, hogy nem tudok ráállni a lábamra. Valami hasogat végig a csontomban belül. Ebbe-abba kapaszkodva totyogtam ide-oda. Ha ülök és ha fekszem akkor jó, de ráállni??? Csillagokat látok. Na és itt van az első számu szorongásom, hogy itt legyen valami bajunk. Itt menni orvoshoz? Elképzelni is szörnyű. De fogyókúrának jó. Vacsora miatt álltam fel a szófáról, de egyből elment az étvágyam. B. is csak tessék lássék evett valamit. Közben bevallotta, hogy kb. 60 éve ült utoljára biciklin. Gyanus volt nekem, hogy ő nem akart kipróbálni egyet sem a készletből. Nos ezért lesz a bicikliprojekt törölve. mert ha nekem valami bajom van/lesz, azt megoldjuk valahogy, de ha neki, akkor itt vagyunk mint a partravetett halak. Tényleg szeretnék biciklizni, de ezt nem vállalom.:-(((

1 megjegyzés:

  1. Bezzeg te nem is olyan régen az utcámban feszítettél a Zöld Rettenetemmel..:)De jó vót::))

    VálaszTörlés