Megérkeztünk! Nem kicsit fáradtan, de pontosan, itten idő szerint este 8-kor. Ez persze azt jelentette, hogy nálunk már éjjel 2 óra volt akkor. Hazajöttünk, lakás kitakaritva, ezt ugye megszerveztem előre. Kint volt vagy 30 valahány fok jó párás igazi floridai idő.
A washingtoni átszállás alkalmával elhatároztam, hogy soha többet. Ezeknek egy tyukszemnyi organizációs képességük sincs. Leszálltunk a gépről és betereltek egy valamibe, amit leginkább vonatnak képzeltem. Mikor 10 perc mulva elindult, kiderült, hogy inkább busz de vasuti kocsi nagyságú. Mint egy fáradt csiga ugy mászott végig a repülőtéren. Miután leszállhattunk jött a bevándorlási cirkusz. B. állampolgár nekem meg állandó vizumom van, beálltunk az állampolgároknak fenntartott sorba, ami nem sokkal volt rövidebb mint az igazi bevándorlóké. A sor hosszan és több rétegben kigyózott előttünk én meg néztem az órám. Az átszállásra kimért 2 órából már egy fél eltelt. A sor meg csak álldogált. Mikor előbbre másztunk, látam, hogy a 10 ablakból 3 működött. Ugyanakkor azt is láttunk, hogy egyszerre több gép érkezett, nyilván nem váratlanul. Most se értem, hogy mit böngésztek az amerikai utleveleken. Saját országba is csak kérdezősködés, mikor ment ki, meg ilyesmik, után ütötte be a stemplit. Egyáltalán minek bélyegzik a saját utleveleiket??? Nálam is a szokásos cirkusz jobb kéz 4 uj, jobb kéz hüvelyk, majd a balkézzel ugyanez, nem látja jól mégegyszer a jobb kéz, nézzek a kamerába. Ráadásul egy ferdeszemű tisztviselő volt, alig látott ki a sliccen és feltehetően diszlexiás is volt. Végre aztán stempli nekem is és mehetünk, mindez 40 percet vett igénybe.
Csomagfelvétel. Az összes bejövő gép csomagjai kisebb nagyobb kupacokban hevertek a szallagok mellett. Ez is egy tipikus itteni szokás. Engem mindig a frász lel, már sorbaállás közben, hogy vajon ki viszi el a csomagomat. Senki nem ellenőrzi, azt visz mindenki amit akar. Szereztünk egy kocsit, kivételesen ingyen volt, kimanövriroztuk a koffereket a kupacból, rá a kocsira és indulás. Valahol utközben a csomagokat ott lehetett hagyni és csodával határos módon arra a gépre kerültek amin mi is utaztunk. Mindez idő alatt esélyünk se volt elhagyni a tranzitot és farkaskutyás örök sétáltak körülöttünk, de!!!! Azért ismét át kellett menni valahol a biztonsági ellenőrzésen. Ismét vagy 5 gép utasai egyetlenegy ponton. Álltunk megint a sorban kb. félórát, mire lassan odkigyóztunk a a tett szinhelyére, mindenki vetkőzött. Férfiak az öveket és mindenki a cipőjét. Személyzet alig, pedig mennyi itt a munkanélküli! A műanyag dobozokat, amibe rámolni kell egymás kezéből tépték az emberek, mindennek külön doboz az előirás. Táskából computert ki dobozba, következő dobozba a táska jön, majd a még következőbe a kabát és kardigán, követketőbe az én táskám végül a kiskofferem magában doboz nélkül. Másnál még több cucc volt, előttünk egy hátizsákos csoport iszonyu mennyiségü cuccot dobozolt be. Ezután átsétáltunk a kapun és kezdtük összeszedni magunkat és a holmikat. Majd jól kiléptünk még kb. 10 percet, mozgó járda, mi az??? és megérkeztünk a mi kapunkhoz. 5 perc hiányzott a beszálláshoz.
A mai ujság vezető hire, hogy az itteni igen kihasználatlan repülőtérre inditanak jövőre a svájciak egy járatot hetenkét kétszer. Ha ez igaz, jövök megint.