Engem mindig utolér valami nyűg így elutazás előtt. Van egy kb. 5 éves nagyon kedvenc kicsi piros laptopom. B. az elmúlt napokban állandóan rajta ült, én meg gondoltam, hogy kár, mert majd még elromlik. Hisz az elődje is halódik már. Mondogattam is, hogy ha ez kimúlik nagy lesz a bánat.

Erre ma bejelenti, hogy beszélt a computeres emberünkkel és az délben eljön, mert valami nem jó a kis piroson. Loholtam is haza az utolsó vásárlásból és étlen szomjan vártuk az embert. Jött nézegette, majd kiderítette, hogy ez valami hardware dolog. Irtó rendes volt, mert autóba pattant és elment vele egy szervizbe. Ott rájöttek, hogy a videokártya ment tönkre. Mitől megy az tönkre nem is sejtem, de ez van. Lehet rendelni hozzá új kártyát, de az 2 hét és 40 ezer forint. Ahogy neki keseredtem, főleg a 2 hét miatt mondtam, hogy akkor hagyjuk. Szóval most itt állunk, holnapután indulunk. Ezen a kicsikén van minden "tudományom" a kedvenceim, a képeim, leveleim minden. A nagy, amelyik most jön velünk tiszta amerikai, 2 sort nem tudok 15 hiba nélkül leírni rajta. Semmi sincs ott ahol én megszoktam. Amerikában biztos nem veszek magamnak újat, mert csak a méreg enne vele. Itthon nemigen van ez a méret, ma a nagykerben egyetlen darab volt, csillagászati áron. Nagyon mérges és szomorú vagyok egyszerre.

Ugyanakkor kíváncsian várom mi fog történni, ugyanis az ilyen váratlan rosszak sokszor váratlan jót hoznak, éljen az optimizmus!