Tudom egy blognak érdekesnek kellene lennie, de én magamnak írom. Magánügy, szomorú, lehet ugrani.

Megint meghalt egy barátom. A "fiu" velem egyidős és 16 éves korunkban ő nagyon szerelmes lett belém, csak úgy ránézésre. A közelünkben lakott. Az én akkori szerelmem nyári katonaságban volt, mint egyetemista, én meg otthon lézengtem. Arra lett figyelmes a mindent mindig figyelő anyám, hogy egy srác órákon keresztű biciklizik körbe a házunk előtt. Akkoriban még a Pasaréti út igen kihalt volt. 10 percenként elment az 5-ös busz, aztán semmi. A jeget, a szenet lovaskocsi hozta és talán még a szemetet is lovaskocsival vitték el.

Nos a srác biciklizett én meg vittem sétálni a kutyákat. Meg is szólitott, mire én közöltem vele, hogy utcán nem ismerkedem. Ezt nagyon megjegyezte, mert még utolsó skypees beszélgetésünkkor is emlegette. Később egy iskolai ünnepségen hivatalosan is bemutatták. Igen, ez akkoriban igy volt szokás. Mondtam neki, hogy teljesen foglalt vagyok és ebben maradtunk.

Sok év telt el és én már el is felejtettem az egészet, mig hazaköltözésem után néhány hónappal meg nem szólalt a telefon. Bemutatkozott, de nem jutott eszembe a névről semmi. A biciklis fiu vagyok, mondta. Nem emlékszel? Nos erre leesett a tantusz. El is jött, elmeséltük egymásnak az életünket nagy vonalakban 17 éves korunktól a jelenig. Azóta laza kapcsolatban voltunk, főleg e-mailben és skypeen, pedig itt lakott a szomszéd kerületben. Számára én, saját bevallása szerint, mindig megmaradtam a szőke tündérnek. Szegény, látszik, hogy nem igazán ismert.:-)

Sajnos a csinos jóképű fiúból egy eléggé elhízott rettenetesen bagós öregúr lett. Egyszer elhozta a fiát is, aki pont ugy nézett ki, mint az apja fiatalon. Mikor komplikált ügyes-bajos dolgaim voltak sokat segített, söt összehozott egy barátjával, aki tovább segitett megoldani a problémámat. Hálás vagyok neki és nagyon sajnálom.

A rövid e-mail szerint feltehetően tüdőemboliát kapott és nagypénteken meghalt.

Most befejezem az írást, mert 80+ barátaimmal szintén komoly bajok vannak, sőt a nálam fiatalabb szomszédasszonyommal is. Ők azért még élnek, de ki tudja meddig?