Igazán nem szeretnék politizálós blogot írni, be is fejezem a mai nappal, legalább is egyelőre. Csak azt még elmondom, hogy elég sok mindent végigcsináltam már életemben. A 44/45 -ös ostrom nem volt olyan borzalmas, míg be nem jöttek az oroszok. Az oroszok bejövetele máig tartó traumát okozott nálam, ami már nem fog elmúlni. Rákosi éra is elég pocsék volt, a nincstelenség de főleg a kilátástalanság miatt. Bezárva lenni, számomra ma is elképzelhetetlen. 56 volt életem legszebb élménye. Tudom naiv voltam és ha akkor nem jönnek vissza az oroszok, ugyanúgy rosszra fordult volna minden mint 89-ben. Ezzel együtt 89-ben is reménykedtem. Hazarohantunk 2 napra, mert ott akartam lenni a parlamentnél mikor kikiáltják a köztársaságot. Sírtam örömömben, hogy ezt megélhettem. Most meg mi lett belőle? Már az első demokratikusan választott kormány is iszonyat hülyeségeket csinált. A nép meg azt hitte, itt a Kánaán, nyugati fizetések és kádár kori munka. Senki nem mondta, hogy bizony ez így nem megy. Aki hatalmon volt megszedte magát, aztán jöhetett a következő. Ezzel együtt a legéhesebb farkasként, ahogy én láttam, az első fidesz kormány viselkedett. Pedig ha itthon lettem volna, az első választások idején, lehet, hogy rájuk szavazok, mert fiatalok voltak és azt hittem tiszta a lelkük és valóban valami újat és jót akarnak csinálni. Hát ilyen naiv hülye vagyok én. Azóta meg csak nézem a pálya széléről, hogy mi történik.

B. nevet rajtam, hogy minek izgatom magam. Tényleg minek is? Engem személy szerint igazán nem érint semmilyen hülyeségük, sőt velem jót tettek, mert mióta ők vannak uralmon csak növekedik a nyugdíjam, miután jól elcseszték a forintot. Igaz az árak is emelkednek, de panaszra semmi okom. Lehet, hogy nem is rájuk haragszom, hanem magamra. Minek kell nekem velük foglalkozni?