Változó élet

L. Pestre költözésévvel igencsak megváltozott az életem. Kiderült, hogy ő pont úgy viszolyog a magánytól mint én. Ő se szeret sehova egyedül menni, egyedül enni, stb.. 

Jelenleg még mindig lakásberendezéssel vagyunk elfoglalva. Nem vitás sokkal nehezebben határoz mint én, így többnyire többször kell menni pl. IKEA-ba, mert meglát valamit, amit aztán két nap múlva akar megvenni. Szabad időm szinte lenullázódott.  Ettől függetlenül élvezem a dolgot, miután én is imádtam lakást berendezni. Ő a szakember, de a berendezési ötleteimet szívesén magáévá teszi. Mászkálunk minden felé, de még íróasztal széket nem találtunk. 

Jól berázódott a heti főzés. A hét első 3 napján ő főz, Bandinak viszik valahonnan az ételt, én pedig nála eszem.Semmit se utáltam jobban, mint egyedül ülni és enni. Csütörtöktől aztán az enyém a főzés, szombat kivételével. Mi itt nálam a konyhában eszünk, kettesben. Majd meglátjuk, hosszú távon hova fejlődünk. Egyelőre a hét elején egészséges ételeket eszem, aztán, amikor én főzök akkor egészségtelen húsokat.:-)

Közben persze szórakozunk is, voltunk moziban és színházban is az elmúlt két hétben.  A nagy esemény aztán a szombati bál volt. Ezen a fesztivál zenekar bálon én már negyedszer voltam. Először még Bandival, aztán kétszer a barátnőmmel és most egy igazi táncolni is tudó lovaggal. A végén alig táncoltunk, mert szerintünk, pocsék volt a zene. Hiába a fesztivál zenekarnak nem a tánczene a profilja. Ettől függetlenül, jól éreztük magunkat. L. eleinte nem volt lelkes, de mielőtt haza indultunk, közölte, hogy jó volt, jövőre is jövünk. Ilyenkor én magamban hozzá teszem, ha még élek. Minden esetre ez volt az leső alkalom, hogy igazi hosszú ruhám volt. Eddig csak mindig valami régi holmiból alkottam valami felvehetőt, ami nem volt estélyi, de elment. Most lett egy igazi estélyi ruhám, egyesek szerint a legszebb ruha volt ott. Igyekszem bevarázsolni az ott készült képet.. 

Hétköznapok

A hétköznapok jól alakulnak. Még mindig sok a dolog, de azért pl. moziba is eljutottunk. Láttunk egy szórakoztató magyar filmet. Kellemes meglepetés volt. Tervbe vettünk egy másik filmet is, de azóta se volt időnk vagy erőnk a moziba menésre. De majd megyünk, talán jövő héten Szinte a szájunkban van a mozi.

Egyelőre ójabb IKEA délután volt beiktatva. Laását még mindig rendezi, most egy íróasztal szék volt műsoron. Mikor az asztalt vettük, nem akart az IKEÁban venni széket aztán volt kávézni az egyik rokonnál, ahol meggyőzték, hogy ott kell jó széket venni. Miután végig ülte az összes széket, megérdeklődte, hogy én hol vettem az enyémet. Mondtam egy szaküzletben, ahová el akartam vinni őt is. Majd a jövő héten oda megyünk. De ő vett egy szőnyeget, én pedig megvettem Bandi összenyomott lámpaernyői helyett két újat. Az eredetiek is onnan származtak. A lámpákra egy szép napon rádölt a vasalódeszka. Szerencsére a lámpák nem törtek össze, csak az ernyők lapultak össze és szegény Bandira ráhozta a frászt az éjszakában a szokatlan zaj. 

Muult csütörtökön megint egynapos kiránduláson voltam Bécsben, Bandi ügyeit intézetem, remélem végleg. Valahogy nem szeretem már úgy Bécset mint régen. Fél Ázsia ott van, tele vannak az üzletek és az utcák velük. A Grabenen szinte lehetetlen normálisan menni. A régi üzletek bezártak, csupa, mindenütt megtalálható áruházak nyíltak. Dúl náluk a báli szezon, a női ruhaüzletek tele voltak báli ruhákkal, a férfiaknál  a kirakatokban a frakk hódított, a szmokingok és sötét öltönyök mellett. Ezekért a balakért, azért irigylem őket. Vásárlásra már nem csábít ott semmi. Egy pár sötétkék harisnya volt mindössze a zsákmány. Jó volt, hogy este várt az állomáson a fiu, elég sötét van mikor beér a vonat. 

Különben egyelőre beválni  látszik a váltott főzés, ezen a héten is holnap kerül rám a sor, három napra. Ma délután voltunk a svájci társasággal kávézni, után jó nagyot gyalogoltunk, mielőtt buszra ültünk. 

Itthon rossz hír várt. 97n éves őskori haveromnak meghalt a 78 éves élettársa. Most totál egyedül van és saját véleménye szerint nem alkalmas már önálló életvezetésre. Ráadásul Pest környékén lakott a barátnővel. Mondtam ha bejön a városba a saját lakásába, akkor tudok segíteni, de így nem. Szerintem soha az életben nem volt alkalmas az egyedül élésre. Hetven éve ismerem. Rohadt élet, mikor a fiatalabb hal meg előbb. A harmadik és utolsó feleségét nagyon szerettem. Ő ötven valahány évesen halt meg. Igazságtalan a sors. Az öregeknek kellene elmennie, de minket valahogy itt felejtettek.

Újév Új zürök

Csak remélni tudom, hogy nem lesz az egész év ilyen mint a kezdet. Az első két hét tele volt feszültségekkel, félreértésekkel stb. Mindez nem Bandival volt kapcsolatos. Vele továbbra is szép harmóniában vagyunk, hála neki. 

De egyébként minden rossz. Elromlott mindkét tv, már az év első hétvégéjére. Kicsit később elromlott a nyomtató is,miközben hivatalos ügyeket kellett intéznem. Az átküldendő papírokkal magam rohantam, mert nem volt scanner.:-( Mindennek a tetejébe a kávéfőzőm is bedöglött. Előszedtem a kis olasz kotyogómat. Jól össze tekertem, aztán másnap reggel nem tudtam kinyitni. Sebaj van a pincében még egy. Kora reggel pongyolában vonultam  pincébe és meg is találtam. Jött az ebéd hordó emberem, vitte Bandihoz a rossz kávéfőzőt és a kis rotyogót is.Este vettem észre, hogy a jót küldtem át, ahelyett amelyiket nem tudtam szétcsavarni. Szerencsére a Lovag itt volt, átmentünk Bandihoz, aki a nagy főzőt már megjavította, így a reggeli kávé biztosítva volt.  .

Hülye nyílt őszinte természetemnek köszönhetően L. rendkívül felháborodott az őszinte véleményemen. Úgy tűnt vége a dolognak de aztán mégsem. Barátnő távozása után belevetette magát az ügyintézésbe, bejelentkezés, biztosítások, autó helyi parkolási engedélye stb. Napokat töltött a kormányablaknál.

Nekem csak egy angolul és németül is tudó, valamint házhoz kijáró közjegyzőt kellett szereznem. Megvan, illetve már megvolt a látogatása. Jómagamnak az APEH-től kellett igazolás, hogy itt élek. Az is megvan már. Mehetek ügy-intézni. 

Lassan kialakul, hogy mikor ki főz és ha senkinek nincs kedve, akkor elmegyünk valahova enni. Sajnos a szomszédban lévő, igen jó, pizza helyünk bezárt, pedig állandóan voltak ott vendégek. Különben is nagy bezárási hullám van a bevásárló központban. Most a hét elején ő főz én majd csütörtöktől folytatom a főzést. Talán majd sikerül kicsit híznom, ha nem kell mindig egyedül ennem.

Mindeközben izgatottan figyeljük az eseményeket, Trump őrjöngéseit, én extrában a közelgő német választásokat. Sajnos sehol de jó a helyzet, csak a mi hazai híreinkben sugárzik minden az optimizmustól..Végül is ez csak kíváncsiság, mert mi buborékban élünk, nekünk mindegy. Holnap megyek szemorvoshoz, mert, szerintem, lassan vakulok. Majd meglátom mit mond. Sajnos csodák nincsenek a glaukómával kapcsolatban, de a remény hal meg utóljára.

Kép

Ez volt a díszes társaság no meg Bandi és a barátnőm.

Sajnos nem sikerült több képet beraknom. Ezzel szenvedek már napok óta, de hol sikerül hol nem.:-(

Hasznos tanácsokat szívesen fogadok.

2025

 Kedves Mindenki, ha kívántok nekem valamit, akkor azt kívánjátok, hogy ne folytatódjon az év úgy, ahogy a régi lezárult és az új kezdődik. Reménykedem!

Szóval 2024 szilveszterét a konyhában töltöttem. Elősütöttem a malacakot, á 3 óra, alacsony hőfokon, hogy elsején már csak pirítani kelljen szép ropogósra a bőrét.  Közben befutott Bandi is, a kísérő ügyesen felhozta, kulcsa van, így már csak akkor vettem észre, mikor a konyha ajtón kopogtatott.  Be is fogtam rögvest, a bőr beirdalására. El is vágta mindjárt a kezét egy kicsit, szerencsére ipari mennyiségű ragtapaszom van mindig itthon. 

A két malac közti szünetben beindítottam a mosogató gépet, mert csak azután tudtam megteríteni az asztalt. Terítés előtt még az abroszt is ki kellett vasalni, miután már 5 éve állta a szekrényben összehajtogatva. Banditól kölcsönbe elhozott vörös boros poharakat, Lívia elmosta én meg eltörölgettem. Mind e közben leülni, pihenni se volt időm, illetve ha leültem rögtön eszembe jutott valami és már ugrottam is megint. 

Természetesen a lencsefőzeléket, no meg magamnak egy kis lencse salátát is meg kellett csinálni. A mennyiséghez nem voltam szokva, így állandóan kóstoltam és izgultam. Este aztán gyorsan megállapítottuk, hogy semmi érdekes nincs a tv-ben, így neki ugrottam a tiramisu készítésnek. Na az se egy kétperces dolog. Bandi is kijött velem a konyhába segédkezni. Ennek részben örültem, mert nagyon utálatos egyedül tenni-venni a konyhában másrészt persze útban volt, mert a konyha kicsi és a rolátor meg nagy. De azért ügyesen kerülgettem meg taszigáltam szegényt. A művelet végére mascaponéban és kész krémben úszott a konyha. Sajnos már a földre lehajolni se tudok olyan jól, mint régen, de igyekeztem legalább papírral feltörölni mindent.  Végül az is kész lett és eljött az éjfél is. Miután kívántunk egymásnak boldog újévet, minden koccintás nélkül bezuhantunk az ágyba. Én persze egy notesszel aludtam, mert elalvás előtt még x dolog jutott eszembe, amit nem volt szabad elfelejteni

Végül is egész jól teljesítettem a normát, mert másnapra már csak a főzelék berántása, rántást megcsináltam, és a malacok pirítása maradt. Szerencsére mindenkori támaszom, férjem unokaöccse befutott, így nekem még felöltözni is volt időm mire megérkeztek a vendégek. 

A hölgyet nem részletezném. A következő jelzők hangzottak el, távozásuk után. Slampos, rosszul öltözött, kövér, egysíkú. Ezen jelzőket nem én mondtam. Részemről neveletlen, undok, harsány és csúnya. 

Nekem direkt sokk volt, mikor 2 nappal ellőtte megismertem. Vártam egy elegáns jó alakú kellemes nőt. Nos ettől messze volt. Ráadásul igen neveletlenül is viselkedett velem, de ez engem túlzottan nem tud izgatni. A lényeg, hogy már rég nem éreztem magam olyan csinosnak és fiatalnak, mint akkor  az ebédnél, pedig holt fáradt voltam. A következő napot, részletekben ugyan de átaludtam. 

Fényképek is lennének, ha a zip formában küldött tömörített filet ki tudnám nyitni.

Azután péntek este elromlott mindkét tv-m, de ez már egy másik történet.

Karácsony után

Nos ez is lezajlott. Szép békés napok voltak. Bandi és László jól kijöttek egymással. Három napig két férfivel ebédeltem, meg is híztam egy kilót. Volt roston sült süllő, ajándékba kapott fantasztikus francia salátával, utána vett beiglivel. Következő nap jól sikerült töltött káposzta. A harmadik nap kicsit zűrösre sikeredett, mert a terv szerint gulyásleves volt, ami utánra László hozta volna a palacsintát. Ő viszont kiborult, mert a takarító leányka megbetegedett. Ő viszont hajnalban felkelt és csak később látta a SMS üzenetet. Bosszúsan kezdte kivakarni a koszból a fürdőszobát. Ő az az ember aki tényleg még soha életében nem csinált semmilyen házi munkát. Végül megjelent fölöttébb morózus hangulatban és közölte, hogy rosszkedvűen hozzá se fog semmihez, mert úgyse sikerül. A gulyáslevesnek viszont nagy sikere volt. Egy csepp sem maradt belőle, sőt az összes beigli is elfogyott. Éhen senki nem maradt. 

Én enyhe izgalommal néztem az ünnep elé, de jobb volt mint gondoltam. Tegnap délután mi ketten vissza szállítottuk Bandit a lakásába. László szörnyülködött, hogy milyen állapotban van, persze ő nem látta, mikor valóban rossz állapotban volt. Mára már vigyázni kell az evéssel, mert néha feszülnek a régi nadrágok és igaz segítséggel, de felkecmereg a lépcsőn. Mi aztán este a Fesztivál zenekar hagyományos titok koncertjére mentünk, ami ismét fantasztikus volt. Fischer Iván kifogyhatatlan az ötletekből, az idén is sikerült kellemes meglepetést szerezni a zeneszerető népségnek. Nagy tombolás volt a végén, csak a zenekar levezénylése a színpadról tudott véget vetni a tombolásnak.

Ma gyönyörű időben kirándultunk a Mátrába, pontosabban Kékestetőre. Azt hiszem 5 éves koromban voltam ott utoljára. Legnagyobb meglepetésünkre komoly mennyiségű hó volt. Nehéz volt parkoló helyet szerezni. Egyáltalán nem voltunk ekkora hóra felkészülve, de azért felmentünk a toronyig és a toronyba. Vissza fele meg frászt kaptunk annyira csúszott a letaposott hó. Odaúton megtekintettem László eddigi lakhelyét. Csodálom, hogy bírta a falusi magányt eddig.. Vissza fele betértünk egy általa már kipróbált vendéglőbe és hosszas várokozás után egy jót ettünk.  Délután 4 előtt a vendéglő még tömve volt. Itthon aztán egy kicsit eltévedtünk de hála a később bekapcsolt GPS-nek haza  találtunk. 

Most aztán vár rám a malac vadászat. El se tudom képzelni, mi lesz ha az idén nem kapok megfelelő malacot. Hat embert jó lakatni borjúpörkölttel és nokedlivel, nem egy könnyű feladat. Más ötletem viszont nincs.:-((

Kéretik drukkolni a malacnak, hogy jövőre is szépek és gazdagok lehessünk. Ehhez persze a lencse is kell, de az nem probléma. A téli, narancsos, tiramisu elkészítése, ipari mennyiségben is menni fog. Itt lesz már Bandi, aki majd elszórakoztat pancsolás közben.

Karácsony előtt

Egyre jobban meg tudom érteni, most utólag, szegény anyámat, aki nagyon nem szerette a karácsonyt, mikor már felnőttünk. Persze mikor kicsik voltunk könnyű volt szeretni, hiszen bőven volt segéderő a háztartásban.

Segéderő már nálam is van és nem is csak a házimunkán műlik a nemszeretem érzés, hanem azon, hogy ilyenkor mindig minden összejön.  A hét azzal kezdődött, hogy Bandi telefonja nem működött, illetve külföldre nem tudott telefonálni. Rábeszéltem, hogy társalogjon "Vandá"-val a Telekom automata nőjével. Erre keddre sikerült már használni a telefont. Ezután a bank közölte vele, hogy olyan sikeresen és folyamatosan használta rosszul a telefonos átutalási lehetőséget, hogy csak akkor kap új kódot, ha ő személyesen megjelenik náluk. A bank nem itthon van. A következő lépés az volt, hogy én is jó leszek, de vigyek hivatalos meghatalmazást. Keddre több egyeztetés után sikeresen kifacsartam az ügyvédből egy angolul írt nagyon hivatalos meghatalmazást. Ügyvéd házhoz ment aláírásért szerdán. Minek következtében én rohantam a délibe vonatjegyért Csütörtök reggel fel a vonatra, kettőre volt időpontom és valamivel 5 előtt végeztem. Természetesen mindezt étlen szomjan.

De még előtte szerdán, gyorsan összeraktam egy csomagot a német barátoknak, elintéztem és kifizettem a szállítást, majd átvittem Bandihoz, ahonnan csütörtökön el is vitte a  DHL 

 Este még sikeresen ráléptem a kedvenc szemüvegemre, megy a kukába. Csütörtök este kiderül, hogy mindkét készülék távirányítója elromlott, amivel a német tv-t nézem. Péntek reggel telefon a tv-s emberemnek. Több próbálkozás után siker. Ma már el is jött és ki is cserélte az ősi berendezéseket. A levélszekrényemben találtam két cédulát a UPS-től, miszerint már kétszer próbálták kézbesíteni a csomagomat, ami Berlinből jött, de nem találtak, tehát vissza küldik a feladónak. Ismét hosszú telefonálgatás után, talán megmenekült a csomag, de ez még csak szóbeli ígéret.

A mai nap valahol már látszott valami fény az alagút végén. A délelőtti fodrász után, igaz ebédelni nem tudtam, de a tv-s ember a kapuban várt. Mire elment már nem is voltam éhes. Ezután telefonáltam a házi segítőmnek, aki jött is rögtön és először rendet rakott a konyhában, majd összegyúrta az előkészített töltött káposzta tölteléket, majd boszorkányos ügyességgel remek töltelékeket csinált belőle. Nekem tavaly a fele szétesett. Szemlátomást nagyobb konyha gyakorlata van mint nekem. Élvezem a nőt, mert akkor is jár a keze, ha közben dumál. Ez igazán ritka tulajdonság. 

Magamnak is el tudok könyvelni egy-két jó pontot. Mélyrepülésem óta most voltam először egyedül Bécsben, ahol iszonyat tömeg volt az utcákon. De nem tévedtem el, jó helyen jó metróra szálltam, jó kijáraton jöttem ki stb. Talán mégse vagyok annyira hülye mint öreg. Nagyon meg voltam magammal elégedve.A másik meg, ma sikerült kiszerveznem a franciasaláta készítést az ebéd partneremre.Csak viccből kérdeztem, hogy nem lenne-e kedve megcsinálni és rögvest bevállalta.

A jövő heti ünnep napokon hárman fogunk ebédelni együtt minden ünnepnap. Bandi itt lesz, majd 26.-án mi visszük haza, mert este koncertre megyünk. Ha nem lesz hó, megyünk Gyöngyösre 27.-én. Aztán kezdődik részemről az malac izgalom, kapok, nem kapok? Nagyon izgulok. Hatan leszünk ebédre, pincéből összerakott asztalnál, kölcsön abrossza és mi lesz ha nem kapok malacot?.