Karácsony

Nálam az utóbbi 27 év rituáléja szerint bonyolódott a karácsony, ami nálam azt jelenti, hogy akkor töröltem a naptáramból az ünnepet.  Akkoriban azért, mert férjem halálával teljesen egyedül maradtam és gondolni se akartam semmire, ami a múltra emlékeztetett. Azóta már kisebb nagyobb kihagyásokkal nem voltam egyedül, de rájöttem, hogy mennyivel kényelmesebb nekem ünnep nélkül élni. Én gyakorlatilag  mindig azt eszem, esszük amire kedvünk támad. Nincs varárnapi vagy ünnepi evészet. Nem kell az ünnep előtt izgulni, hogy mi legyen, hogy legyen. A mélyhűtőben mindig van valami tartalék. Az idén ugyan minden nap főztem. 24.-én fogast sütöttem, petrezselymes krumpli volt hozzá. Én vittem mát az ebédet és estig ott is maradtam, mert a közlekedés leállása miatt a hivatásosoknak haza kellett menni. Jött egy látogató is és jól átdumáltuk a délutánt. 

Tegnap is én vittem az ebédet, ami a mullt hétről maradt mustáros hagymás tarja maradéka volt, szintén krumplival. Lényem rendelt magának beiglit, de azt persze csak később ette. Nem maradtam ott estig, mert volt ott más, viszont haza hoztam a szennyest, amit aztán az este folyamán ki is mostam.

Ma nem én voltam az ételfutár, mert hajmosás volt betervezve. Amúgy is ma az első nap, hogy nem mentem át Lényemhez. Azt hiszem nagyon el vagyok fáradva, no meg ma este hangverseny van. Lényem kezd kicsit mozgékonyabb lenni, mindig felveszi a telefont. Igy ma már kétszer is beszéltük és a hangverseny után is felhívhatom, nem fog aludni, mondta. 

A hangverseny szuper volt. Fischer Ivánnak mindig vannak erre az u.n. Titok koncertre jó ötletei. Volt most is egy fantasztikus artista mutatvány, zenére persze és játék, minek nyomán a közönség "megkomponált" egy Mozart művet. Remek szórakozás volt, jó zenékkel kísérve. 

Holnap hála az égnek egy normális hétköznap lesz. Megyek malacra vadászni, bár itt a helyszínen csak ketten fogunk enni, sajnos.

Hírek a német közszogálati TV-ből

Az első két hírrel kapcsolatban nem tudom, hogy a túlfejlett igazságérzetemet piszkálja-e a dolog, vagy nem.. Véleményeket szívesen olvasnék.

1. hír. Elítéltek egy 97 éves asszonyt felfüggesztett 2 évre, mert 18 évesen mint gépírónő dolgozott valamelyik koncentrációs táborban. Jelenlegi felfogás szerint, azzal, hogy leírta azt amit eléje tettek, hozzá járult több ezer ember halálához. Nekem az a véleményem, hogy 18 évesen ha dolgozik egy lány valahol mint gépírókisasszony, akkor kutya kötelessége leírni azt amit kell. Mi lett volna ha megtagadja? Attól senkinek az élete nem lett volna megmentve, viszont ő minimum állás nélküli lett volna. Akik manapság bíráskodnak, soha nem éltek olyan rendszerben ahol terror volt. Jellemzően nagyon sokáig nem foglalkoztak az ilyen-olyan segéderőkkel, mert nagyon helyesen az volt a felfogás, hogy azok nem tehettek semmiről. Mára ez megváltozott.:-(

2. hír. Németország ünnepélyes keretek és sűrü bocsánatkérések közt vissza adja valamelyik afrikai államnak azokat a bronz szobrokat, amik már vagy 170 éve német múzeumokban vannak. A pláne ebben az, hogy ezeket nem a németek rabolták el onnan, hanem az angolok, mert akkor angol gyarmat voltak. Aztán a németek teljesen törvényes keretek közt, sokkal Hitler előtt pénzért megvették az angoloktól. Feltehetően az angol múzeumok is tele vannak tényleg zsákmányolt régiségekkel. Akkor most miért a németeknél követelőznek a valamikori angol gyarmatok?

A harmadik hír más jellegü. Tegnap Putin nagy beszédet tartott katonai vezetőknek és katonáknak. Volt persze a haza minden előtt propaganda. Ami felkeltette bennem a félelemet, pedig enm vagyok különösebben félős, az a kijelentés volt, miszerint a hadseregnek meg kell kapnia mindent. Meleg ruhát, megfelelő élelemet és elszállásolást. Befejezésül Putin még azt is mondta, hogy pénzen nem fog múlni, mert a teljes anyagi felelőséget vállalja.  legjobb felszerelésért és a legmodernebb harci eszközökért is. 

Talán 5 perccel később mutatták Zelenszkit Bidennél, aki ugyan nem ennyire határok nélkűl de azért elég komolyan szintén igért pénzt, paripát, fegyvert. Nos ha ez a két nagyhatalom össze akasztja a bajuszt, arra Európa is rámegy, mert ugye a NATO.

Ilyen estéken nagyon jó öregnek lenni.:-)

Sikerek

Már tényleg nevetséges volt, hogy kb. 10 napja kínlódtam a nyomtatómmal, illetve a festék berakásával. Ebből is látszik, a hosszú együttlét hátulütője, az ember elveszti az önállóságát, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. 

Kezdődött a villany fűtőpanel termosztátjával. Nos azt nem volt mese, szervizbe kellett vinni. Találtam valakit, aki elvitte és majd ha telefonálnak, vissza is hozza. Közben a hideg van  a lakásban probléma is megoldódott. Hazajött a házkezelőnk és kiderült, hogy a fűtés még mindig nyári módra volt állítva. 60 fok helyett 40. Szerencsére csak az utolsó napokban lett annyira hideg kint, hogy nem bírta a fűtés. Mondtam is neki, hogy majd a villanyszámlámat neki adom, miután 3 napig ment a másik villany fűtőpanel egész nap.

Aztán jött a nyomtató. Már mindenki segített, remek, tényleg nagyon hasznos ötleteket kaptam, mígnem ma, sokadik nekifutásra sikerült kicserélni a festékes patront. 

Még mindennél régebben kezdődött az egyik normál fűtőtest szelepének az elromlása. A szobámban két fűtőtest van és azt ami direkt az ágyam lábánál van, éjszakára mindig kikapcsolom. Nos pont ez romlott el. Bandit nem akartam idegesíteni, ismerős jött, lefényképezte és vett egy majdnem ugyanolyat. Felrakta, de hiába tekertem nyomtam stb. nem működött. Leírás volt németül és angolul is, de irtó komplikáltnak tűnt. Többször nekiveselkedtem de valahogy az, hogy egy fűtőtest szelepet programozzak, nem ment. 

Mostanában Bandi jobb kedvű és nagyon élénk, így csak előhozakodtam a dologgal. Kiderült, hogy ő elraktározott egyet anno, mikor cserélte a szelepeket. Sikeresen meg is találtam, felraktam, de megint semmi. Ma elvittem hozzá és a következők derültek ki: A szelepet szét kell szedni és kivenni az elemekből a biztosítást. Azt se tudtam, hogy van benne elem! Lehet, hogy a régi se volt rossz, csak az elemek merültek ki? Nos ő aztán össze is rakta, nyomkodott rajta ezt azt, amíg meg nem jelent az inst felirat. Ezután haza jöttem felraktam beállítottam és láss csodát működik!

Nos, hogy Bandiról is megírjam a jó híreket. A hasi ultrahang lelet remek volt. Sehol semmi baja nincs. Szerintem a kórház utálata tette azt ami volt. A tornász lányok csodákat művelnek. Ma mikor oda értem az ágya szélén üldögélt és teljesen magától fel tud már ülni. Ez még 2 hete nem ment csak segítséggel. Megette az ebédet és tovább üldögélt. Sajnos most az ünnepek miatt lesz torna kimaradás, de bizonyos gyakorlatokat csinál magától az ágyban. Szóval jó volt ez a mai nap, csak el ne kiabáljam!

Betegápolás svéd módra

Még egyetlen barátnőm él Stockholmban, körülötte is kihalt mindenki. 89 éves. Mondtam, hogy régen hívtam, mert kicsit sok volt a zűr körülöttem. Őszintén elkezdett sajnálni, hogy borzasztó, már harmadszor kerülök ilyen helyzetbe. Mondtam ne sajnáljon, már elrendeződött minden. Az viszont igaz, hogy az előzőeknél az organizálás sokkal egyszerűbb volt. 

Aztán elmondta, hogy ő kórházban volt, mert kiderült, hogy mindkét lábában totál el vannak meszesedve a fő erek és ezt megoperálták. Mit mondjak, lágyéktól a lábujjáig végig felvágták és kitisztították az ereket. Egy hetet volt kórházban, de most már otthon van. Egyedűl lakik persze. Van két gyereke és sok unokája, de azok tudtam, hogy nem érnek rá törődni vele, de erre Svédországban nincs is szükség. Ilyenkor jön vissza valami a rengeteg befizetett adóból. 

Előadta, hogy van egy nagy cég, akik kizárólag házi ápolással foglalkoznak. Hozzá naponta háromszor jönnek és csinálják amit kell. Kérdeztem, hogy milyenek, kedvesek, empatikusak? Nem tudom, volt a válasz. Hogyhogy? Nem igen beszélek velük, mert alig értem. Mind külföldi és a legvadabb akcentussal beszélnek, ha egyáltalán beszélnek, de nem is érnek rá, sietve célirányosan dolgoznak. Ez neki, aki 1956 óta ott él, teljesen természetes. Ő egyébként a törvényszéken volt tolmács és megkérdezték tőle, hogy a férje magyar-e, hogy tud magyarul.Szóval rajta nem múlik a beszélgetés. 

Belegondoltam, hogy mi lenne ha ott lennék egyedül egy lakásban és naponta háromszor vadidegen emberek jönnének és segédkeznének a tisztálkodásban, kötést cserélnének vagy a reggel odahozott ebédet melegítenék. Soha nem jönne kétszer ugyanaz. Megörülnék. Ennél egy robot is sokkal jobb lenne.

Mindennapok

Ez a hét a szokásosnál is zűrösebb volt, de hála az égnek semmi dráma, csak szervezés. Egy régebbi szervezés nyomán, hétfőn délben eljött hozzánk a neurológus.  Vizsgált, kérdezett, Bandi minden feladatott megcsinált. Sok ötlete nem volt az időnként fellépő beszédzavarra, csak hogy talán csökkenteni kellene a tapaszban kapott fájdalom csillapítót, miután nem csak én fogytam, hanem Bandi is, aki tényleg csak csont és bőr, tehát kisebb test, legyen kevesebb a tapasz is. 

Keddtől viszont egy újabb gondozónőt kerestem, mert Bandinak túl hosszúak voltak a reggelek. Ez telefonokkal jár, na és átrohanással ha személyes bemutatkozásra kerül a sor. Szerencsére mindig több érdeklődő van, lehet válogatni. Az elsőtől kicsit megijedtem. Olyan kivénhedt dizőznek nézett ki. 70 éves volt, rengeteg smink, fura frizura, a szemét nem lehetett látni a festéktől és a lelógó hajától. Mint egy szőkére festett pulikutya, úgy nézett ki. Az áradó bagó szagról már nem is beszélek. 

A következő jelölt másnap délután jött és másnap kezdett is. Bandi örül, kap korábban reggelit és van kihez szólni. Nekem is jó, mert nyugodtabb vagyok, ha felkelés után már érdeklődhetek, hogy van-e valami, vagy minden rendben.  Most már csak egy pedikűröst kellett szerezni, de már az is megvan a jövő hétre. 

Aztán, hogy nehogy nagy nyugalom legyen, elromlott a telefon és az internet. Gondolom a tv is, de azzal nem törődünk. Szerencsére az ott lévő nő a hibabejelentést ügyesen elintézte, valami központi hiba volt, meg valami más is, így tegnap kijött egy pasi és most minden működik. Az internet azért kell, mert tablettről hallgatja a rádiót. 

Tegnap este aztán aránylag nyugodtam mentem el a hangversenyre. A barátnőm elutazott, így a szomszédasszonyommal mentem, aki egy évvel idősebb nálam. Itt volt a kongresszusi központban, ami 10 percre van tőlem, gyalog. Oda fele még egész jól mentünk, de vissza fele állandóan meg kellett állni. A végén azt hittem az életben nem érünk haza. De mindegy a koncert jó volt.élveztem. Mielőtt kezdődött valaki rám szólt, de rég nem láttalak, megismersz? Mondtam, hát persze, de dunsztom se volt hogy pontosan ki lehet, az amúgy ismerős nő. Szerencsére a zongoraverseny közepén beugrott a neve, meg minden. Tényleg régi jó ismerős és legalább 15 éve nem találkoztunk. 

Ma én voltam az ételfutár. Nagy örömömre Bandi közölte, hogy ki akar ülni a székbe. persze a széket szorosan az ágy mellé raktuk és ketten vigyáztunk, hogy nehogy lecsússzon a földre, mert akkor nem tudjuk felszedni. A sóletemnek nagy sikere volt és evés után még egy darabig elüldögélt a székben. Ez nagy eredmény, remélem még fog fejlődni egy kicsit. 

Úgy tűnik a jövő hét kicsit nyugisabb lesz, de sajnos soha nem lehet tudni, mikor történik megint valami rossz.

November 24

Fontos és örömteli dátum ez nekem. Ezelőtt 50 évvel ezen a napon mentem férjhez, először és utoljára. Nem volt semmi felhajtás. A két tanúval elvonultunk az anyakönyvvezetőhöz az irodájába. Persze kaptunk időpontot előre. Szegény kissé ijedten nézett ránk, miután mindenkinek nagyon is magyar neve volt és én ráadásul mint svéd állampolgár szerepeltem, mert a svéd útlevél volt az egyetlen hivatalos iratom. Első kérdés, szép választékos német nyelven: Értenek németül? Egyhangú igen válasz után, aztán megnyugodott  és pár perc alatt összeadott minket. Ezután elvonultunk a két tanúval ebédelni. 

Szép korszak kezdődött akkor az életemben. Új ország, új nyelv, amit már tudtam persze, csak nem svájciul és egy gyakorlatilag idegen ember. De minden jól ment. Január 2.tól már volt új állásom és az emberrel is remekül kijöttünk. Sajnos csak 23 év jutott nekünk együtt. Máig is hiányzik.

Aztán 10 év múlva ezen a napon találkoztam először Bandival egy közeli bevásárló centrumban. Jött igen elegánsan, öltöny, ing, nyakkendő, kalap, kabát és úgy kellett telefonon kinavigálnom a garázsból, a megbeszélt helyre telefonnal. Mondtam üljünk be ebédelni a vendéglőbe. Ez nekem fontos volt, mert Amerikából jött, hátha nem tud rendesen enni késsel és villával. De tudott, kiállta a próbát. Miután szimpatikus volt, ebéd után meghívtam hozzám kávéra. Ezt netes bolondozásaim során soha senkivel nem tettem meg. Itt aznap a szimpátia és az észszerűség eldöntötte a jövőnket. Mindez igen hasonlított a férjemmel való találkozásra. 

Elmondhatom, hogy Bandival igen szép és harmonikus 16 évet töltöttünk együtt. Sajnos ez a 17. már kicsit keserves, de teszem amit tudok, amiért ő igen hálás. Az ápolók mesélik, hogy mennyit áradozik rólam. Ezzel a nappal belépünk a 18. évünkbe, ami sajnos nem lesz rózsás. 

Veregetem a vállam.

 Mai napon nagyjából én egyedül voltam az  ápoló B.-nál. Hiába írtam már 17 évvel ezelőtt a profilomba, hogy "háztartás vezetésére és betegápolásra alkalmatlan vagyok". Pedig a betegápolást halál komolyan gondoltam. Ideges és türelmetlen vagyok és ha valami  kis változás van, rögtön pánikba estem. Nem véletlen, hogy az "elődök", mikor ápolásra került a sor, inkább kórházba mentek. Mindkét esetben, biztosított volt a jó körülmény. Sajnos ma már ilyen nem létezik. Otthon ápoljuk, a szakértők ápolnak én meg szervezem a dolgokat. 

Most szombatra viszont magam maradtam. Az állandó ápolónőnk, már egész héten valami feslőlégúti fertőzéssel szenved otthon. Szerencsémre az egyébként csak vasárnap ápoló nő, szabad volt és jött egész héten. Csak szombaton nem ért rá, ezt már tudtam a hét elején. Meg is volt a hatás, életemben először 180 körüli vérnyomásokat produkálok és szedem a coverexet. 

Próbálkoztam barátnővel, de ő is már 3 napja köhög. A maradék egyetlen kisegítőm Erzsébet és családi ünnep volt náluk szombaton. Tehát magad uram ha szolgád nincsen, alapon, péntek este gyorstalpaló tanfolyamon megnéztem, hogy kell a felfekvéseket kezelni, felírtam, hogy mikor mit kell beadni, stb.  Nem mondhatom, hogy jól és nyugodtan aludtam az éjszaka. Kicsit remegő térdekkel vonultam át ma reggel. Keserűvíz, reggeli, vérnyomás mérés, sebkezelés. Mire végeztem rám telefonált az egyetlen fiatalabb barátnőm, hogy hol vagyok. B.-nál, akkor jó jövök. Jött is, így én haza jöhettem főzni, mert izgalmamban és rettegésemben elfelejtettem, hogy enni is kell adnom valamit délben. Fél kettőre értem jött és átszállított az ebéddel együtt. Sikeresen evett és ivott is, aztán alvás. Én meg átvonultam a nappaliba olvasni. Olyan békés nyugalom volt. Nem szólt a telefon, nem kellett semmit időre megcsinálnom elintéznem stb. Időnként átsétáltam a hálószobához, szépen alszik akkor jó. Egyszer felébresztettem, hogy igyon vizet, aztán elküldött, hogy még akar aludni. Ezt nem nagyon hittem el, de szerintem azt akarta, hogy legyen egy kis pihenőidőm, elfogadtam. A vacsora és az esti sebkezelés is lebonyolódott, meg az egyéb esti teendők is. Röviddel 8 előtt haza jöhettem. 

Miközben rohamléptekkel jöttem a gusztustalan sötét őszi utcákon, elgondolkoztam, hogy vajon mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy ilyen jó emberek vesznek körül. Mindkét ápolónk igazán kiváló, jó szakember és emberileg is igen közel kerültek hozzánk. Amilyen rémhistóriákat olvastam a facebookon ilyen ápolási ügyekben, tényleg szerencsésnek mondhatom magam. A jön-visz-hoz-vásárol kisegítőm is végtelen rendes. Jómagam meg kiálltam  a próbát, legalább is ma, egy viszonylag nyugis eseménytelen napon. Elégedett ember vagyok.