Bécsi horror.

Borzasztóan szorongtam az út előtt. B. bizonytalan járásával Bécsben mászkálni, ügyet intézni nagyon félelmetes volt. Aztán jól oda értünk, lepakoltunk a szállodában. Nagyon kellemes szellős időben eltötyögtünk az első kávéházig, ahol, szó szerint, a Stephans dóm árnyékában ettünk valamit. Élveztük, hogy Bécsben normális az élet. A belváros nem kihalt. Igaz üzletekben és közlekedésben is mindenütt szigorúan maszkot kell hordani, de az utcán nem. Aztán elmentünk az első hivatalos találkánkra és el is intéztük amit kellett. Mentünk B.-nak szalmakalapot venni, hogy ne a kopasz fejét süsse mindig a nap. Pár lépéssel a metro állomás ellőtt, B.-t telibe kapta egy galamb. Szinte bevonzza mindig ezeket a fosós madarakat. Mellét érte a támadás. Papirzsebkendőkkel úgy ahogy letakarítottuk a dolgot. Meglepve tapasztaltam, hogy a bécsi metroban, mármint a folyósokon nincs meleg. Nem tudom hogy csinálják. A kocsi nem volt hűtve, de miután a környezetben nem volt forróság a kocsiban se volt meleg. 

Dolgunk végeztével vissza a hotelbe, gondoltam alszunk egyet, miután fél hatkor keltünk. Részemről nem lett az alvásból semmi, nem voltam álmos. Aztán lementünk vacsorázni.

A horror ott kezdődött, mikor rájöttem, hogy nem találom az altatómat. Nem véletlen, hogy évtizedek óta eszembe se jut altató nélkűl lefeküdni aludni. Hiába kotortam a kacatjaim közt, altató nincs. Akkor már tudtam, hogy ez nem lesz egy jó éjszaka. Aludni nem tudtam és ráadásul fájt a hasam. Vacsorára halat ettem, mediterrán zöldségágyon. Nagyon finom volt és mikor már a felét megettem, akkor jutott eszembe, hogy ez nem az én hasamnak való. Azután már csak a cukkinikat ettem a mediterrán kajából, de már késő volt. Ha én nem alszom, akkor a beleim se alszanak. Az éjszaka egyre rosszabb és hosszabb lett. Mikor az ember nem tud aludni, minden szőrnyűség eszébe jut. Pl. mi lesz ha én most itt meghalok. B. nem tud németül és bár mindenki tud angolul a végén kiderűl, hogy mégse. Elképzeltem, hogy tehetetlenül fog topogni, ügyintézésben amúgy se annyira ügyes, kihez fordúlhat, hogy megy egyedűl haza, stb. 

Szerencsére aludni tud. Nem tudom hányszor ébresztettem fel, a ki be járkálásommal, az olvasással, a párnák cserélgetésével, borzalom, de ő mindig perceken belül vissza aludt és békésen szuszogott. Aztán nagy nehezen mégis reggel lett. Hihetetlen pocsékul éreztem magam, izgultam, hogy megálljak stabilan a lábamon. Mondtam, program változás lesz. Nem várjuk meg a délutáni vonatot. Elintézzük a még hátra lévő dolgunkat, akkor úgyis már az állomás közelében leszünk, bemegyünk, veszek jegyeket a legközelebbi vonatra és megyünk haza. Így lett. 11-kor az állomáson voltunk. 11.50 volt a következő vonat indulása. Megvettem a jegyet, délután 3-kor már itthon voltunk. A kikészített altatót nem, látom sehol. Ha kiderül a teljes kipakoláskor, hogy mégis valahol a táskában bujkált, gutaütést kapok.

Ma reggeli mérgelődéseim

 Szokásom szerint rápillantok reggelente az Index címlapjára. Cikkeket majdnem soha nem olvasok el, nekem elég a vastag nagybetűs cím.

Mit láttam ma reggel, vezető nagybetűs címben: Elfogadjuk az unios helyreállítási alapból a pénzt de csak feltételekkel. Normális?  Ha nekem egy alapból, tehát grátisz adnak pénzt, akkor max. kezetcsókolok nem szabok feltételeket, mert nem is szabhatok. 

Remélem az unió csak megrándítja a vállát, ha nem akkor nem jelszóval. Ezért ugyan az egyik szemem sír, a másik nevet, de nincs más út. Tudom, hogy az országnak és a népnek igen nagy szüksége lenne erre a pénzre is, de valahol tényleg meg kellene húzni a határt, a kiskirályok előtt.

Persze jött még más is. Ez ugyan szintén vastag betűs, de kisebbek a betűk. Eszerint a térségben nekünk lesz a legütőképesebb hadseregünk. Mi van? Kinek üzenünk hadat? Avagy ki akar minket letámadni?  A foci után, majd a hadseregbe öntjük fölöslegesen a pénzt? 

Mennyi kérdés, de válasz nincs, max újabb konzultáció vagy népszavazás, mindez nem ér persze semmit, de ez is pénzbe kerül. 

Tegnap beszéltem valakivel, aki már látta a Pegasus listát, amin ő is rajta van. Az illető az előző választás idején próbált bekerülni a politikába, de igen gyorsan megcsömörlött a dologtól és azóta ívben kerül minden politikai ügyet. Nos ha ő mégis rajta van a listán, akkor elképzelhető, hogy ki mindenki még,:-(((

Az elátkozott jégszekrény, meg más.

Mikor rájöttem, hogy nem fogom megszokni a kisebb jégszekrényt, úgy gondoltam, hogy majd B.-nek adom. Ami nála van, azt még le kell időnként olvasztani, elég öreg is, szóval ott jó helye lesz az enyémnek. Ezek után kiderült, hogy ennek valahogy nagyobb az ajtaja és nem tudná kinyitni, tehát maradt itt a régi. Aztán a takarító leánykám bele szeretett és meg akarta venni. Rendben. Később telefonált, hogy a barátja nem akar új jégszekrényt, neki meg nyilván nincs rá pénze, tehát maradt. Közben hirdettem a face bookon és ő is feltette valahova, de senki nem jelentkezett. 

Valamikori virágszitteremnek is régi jégszekrénye van. Nem kell neked? De kell. Ma elvitte a fuvaros a világ végén lakik. Holnap hozzák vissza, mert a régi jégszekrényét nem tudták kiszedni a spájzból, így nincs helye az újnak. Ezt ugyan nem értem, mert valamikor be is vitték, sajnos nem voltam ott. 

Miért nem voltam ott, mert egy urnaelhelyezésen voltam. Gimnáziumból ismert fiu halt meg még tavaly Svájcban és most hozták haza a Deák téri templomba. Egykorúak voltunk. Találkoztam a felségével, gyerekeivel és tágabb rokonsággal, igazán szép búcsúztatót szerveztek. Össze futottam szintén zürichi ismerőssel. Rögtön politikára terelte a szót. Mondtam nem tudok semmi, csak német tv, újság stb. Na akkor mi a véleményem Merkelről? Mondtam amit tudok és érzek, de mindegy is most már, mert vége abba hagyja a politikát. Sajnos nem látom az utódokban az ő eszét és képességeit, de majd meglátjuk. Na és az EU-ról mi a véleményem? Semmi rossz, csak kicsit lassúak, de hát egy hatalmas szervezet, nem tud gyors lenni. Ezek után kiderült, hogy OV nagyon jól teszi ha nem hagyja magát. Mondtam erre, hogy ha egy bolhán egy elefánt áll, akkor jobb ha nyugton marad. Erre belém lett fojtva a szó, természetesen Soros van mindennek a hátterében, az egész világon ő uralkodik stb. Az unió minket el akar nyomni stb.

Sajnos nem hiszem, hogy jövőre a választás bármi változást hozna, de mikor ilyeneket hallok, akkor a maradék kis reménység is elhal bennem. Mert ez a nő nem egy zsákfaluban élő butus öregasszony, de nyilvánvalóan a magyar médiákon él és sajnos nincs egyedül.:-(

Mentők, traumatológia stb.

 Ma délben, miközben békésen pucoltam a krumplit, B.-re várvba, csengetnek. Beszól egy nő, bemutatkozik és közli, hogy a férjem elesett az utcán, nagyon vérzik a feje, itt van a ház előtt. Majdnem a krumplihámozóval a kezemben rohantam le. A kapu előtt egy küldönc keres valakit, mondom most szólt fel nekem valaki stb. Erre mutat lefele az utcán , hogy ott van valami. Tényleg két házzal odébb üldögélt B. az utca közepén félmeztelenül, miközben két nő támogatja. Mondják, hogy már hívták a mentőket. Az ingét húzták le róla, mert csorgott a vér minden fele. B. teljesen magánál volt, mondta, szokásos duma, hogy ő tudja miért esett el stb. Ez félegykor volt. Álldogáltunk ott de a mentők nem jöttek. Kérdeztem fel tudsz állni, persze. Közben  előkerült egy fiatalember is aki segít. Fiatalember nem mozdult de a két tényleg nagyon rendes kedves nővel hármasban felállítottuk és haza sétáltam vele. Mikor beszálltunk a lifteb, mondtam nézz a tükörbe, egy horrorfilm szereplője gyenge kezdő hozzád képest.  A nő felhívta a mentőket és megmondta a címet és a nevet, ahol megtalálják a sésrültet. B. körkörösen csupa vér volt, a hátán le a nadrágja gatyája minden. Feljöttünk, kimosdattam amennyire tudtam, a feje csak vérzett, vastag frotírokon is át. Szerencsémre a takarító lánykánk pont B. lakásán volt, telefonáltunk elmagyaráztuk, hol talál fehérneműt, inget, nadrágot, hozza át. Hőslelkű leányka még tovább tisztogatta a seb környékét, átrohan a patikába valami nagy méretű ragtapaszért, én pedig ismételten telefonáltam a mentőknek, ahol gondosan kikérdeztek, majd nem történt semmi. Mindeközben már fél három lett és reggel 7 óta egyikünk se evett semmit. Mondjuk én nem is voltam éhes, de B. igen. Megfőztem a krumplit, megmelegítettem a húst, leült enni, 3 óra, megérkeztek a mentők. 

Öltözzön fel visszük a traumatológiára. Ekkor kb, 15 perces huza-vona kezdődött. Én a bármilyen nem magán kórház gondolatától is teljes pánikba esem. B.teljesen tiszta volt, látott, hallott, nem szédült nem volt hányigere semmi tünete nem volt. De a mentők csak erősködtek, hogy muszáj bevinni. Akkor öltözés, nekem egyszerü volt B. kicsit lassabb nálam. Négyre be is értünk a Fiumei útra. Onnan aránylag gyorsan mentek a dolgok. Mentők átadtak minket az orvosnak, az kiírt egy vizsgálatot, elsétáltunk ahova mondták, ott 2 perc alatt csináltak egy MR vizsgálatot, visszamentünk az orvoshoz, vártunk és végre ötkor mehettünk. Na persze taxi nem volt, arra egy keritésen ülve vártunk még 15 percet.

Hazaértünk B. befejezte az ebédjét, majd 8 körül haza kísértem. Jól van.

Nosztalgia hullám

 Mikor foci van a német tv úgy gondolja, hogy nem érdemes semmilyen értelmes műsort sugározni. Így aztán, tegnap este egy 60-as évek legjobb slágerei c. műsoron landoltam. Sok régi, azóta meghalt vagy csűnyára öregedett slágerénekes, tényleg jó számokkal. Elandalodtam a tv előtt és elképzeltem, hogy ha megadatik a férjemmel való megöregedés, biztos végig táncoltuk volna a műsort. 

Ma egy barátnőm hívott meg minket ebédelni egy régi kedves, többször bezárt, majd feléledt étterem árnyas teraszára. Az ebéd is finom volt, de még jobban tetszett, hogy egy idős, nyilván valamikori bárzongorista, játszott halkan és kellemesen. Mondanom se kell, hogy ismét ifjúságom nagy sikerű számait. Ezúttal amerikai számokat is. Tegnap szin német volt a műsor. A zongorista már játszott, mikor odaértünk és aztán se tartott egy perc szünetet sem. Ömlött belőle a jó zene, kotta, minden nélkül. Mikor jöttünk kifele, megköszöntem neki, hogy eljátszotta ifjúságom számait, annak ellenére, hogy biztos 10 évvel fiatalabb nálam. Persze mondta, hogy azt nem hiszi. Mire én: 86, erre Ő: 81. Remélem lesz még hozzá szerencsém máskor is.

Döbbenet

A minap meg voltunk hívva ebédelni egy vendéglőbe. Semmi különös, beszélgetés minden féléről. Meghívónk egy nagyon okos valaki, több diplomás közép korú. Valahogy a covidra  és az oltásokra keveredett a beszélgetés. Meghívónk kijelentette, hogy ő nem oltatta be magát és ha a gyerekeknek kötelezővé teszik az iskolában, akkor ő elhagyja az országot. Már érdeklődött is több helyen, ahol tárt karokkal várnák. Nem kicsit értetlenkedtem. Feltehetően őt is beoltották iskolás korában kötelezően, az nem volt kérdés, az én gyerekkoromban se. 

Értetlenkedésemre kifejtette, hogy az egész covid dolgot Bill Gates csinálta. Neki az orvos barátnője megmutatta, hogy mi van az oltóanyagban. Ezzel lehet majd mindenkit ellenőrzés alá vonni stb. Leadta a tökéletes összeesküvés elméletet. Én nem vitatkoztam, mert elmebetegekkel nem érdemes. Meg kell hagyni őket a hitükben, akkor nyugiban maradnak. Eddig nem is volt semmi baj. De a végén teljesen kihúzta a gyufát. Mikor szóltam, hogy azért rosszul fog járni, mert majd korlátozva lesz a szabad mozgásában, ha nincs beoltva, ördögi kacajjal közölte, hogy van igazolványa, mert 80ezer forintért minden további nélkül lehet kapni oltási kártyát. Na itt volt nálam a pont. Mert lehetnek külön utas dolgaim, de akkor vállalni kell ezért a felelőséget, a hátrányokat mindent. Igazság érzetem, ami kétségtelen elég túlfejlett, azóta is háborog. Nem hiszem, hogy valaha is fogok még együtt ebédelni vele. 

B. viszont ma reggel elsétált a kormányablakhoz, 15 percet várt, majd megkapta a még covid előtt megrendelt EÜ kártyát, külföldi utazáshoz és egyben az EU oltási igazolványt is.

Jégszekrény, foci, stb.

Lassan de biztosan megérlelődött bennem az elhatározás, hogy a covid csúcsán, pánikban és látatlanba megvett jégszekrényemet lecserélem valami használhatóbbra. Ami azt jelenti, hogy nagyobbra. Személyesen  elmentem a Média Maraktba, végig nyitogattam az összes jégszekrényt, majd megtaláltam a megfelelőt. Tegnap haza is hozták, ma pedig jött a szervíz és jobbosra cserélte a balos ajtót. Hogy miért gyártják a jégszekrényeket mind, alapból balosra, nem tudom. Minden esetre volt két rumlis napom, de most boldogan nyitom ki a jégszekrényt és mindent megtalálok benne. A régi újat meg árulom. Jó lenne gyorsan megszabadulni tőle, mert a kazánházban áll, ami nem túl szabályos dolog egy társasházban. 

Halmozom az élvezeteket, így a jégszekrényen túl a focit is figyelem, életemben először. Tegnap át- átkapcsoltam a rendes műsorról a meccs állását nézni. Nem lettem tőle boldog. Nyilván ezt is eladják majd nagy győzelemnek, akár csak a francia döntetlent. 

Közben a német hírekben vezető hír lettünk a jó kis homofób törvényünkkel. Igaz Marlene Ditrich állítólag azt mondta, hogy mindegy, hogy mit csak írjanak róla, én valahogy szeretnék már magunkról egyszer valami pozitívat is hallani. Köpcösünk eljátszotta már az utolsó mákszemnyi szimpátiát is, ami még létezett valahol az EU-ban irántunk. Nehéz lesz majd egyszer vissza szerezni. Rendszerváltáskor eleinte igazán jók voltunk, pedig első kormányunk is csinált vad hülyeségeket. De a hülyeség és a kifejezett rosszakarat közt óriási a különbség.