Zacskók

A környezet védelem az agyamra megy. Legújabb közellenség a nylon zacskó, persze csak felénk. Helyette többnyire ingyen kapjuk nyakra főre a papír zacskókat. Eddig csak az újságot gyűjtöttem és dobtam az extra kukába, most majdnem ugyanannyi papír zacskó is megy kifele. Vajon végzett már valaki valami tanulmányt, hogy a papír előállításához, mennyi víz és energia szükséges? Ami aztán megy a szemétbe. Nylon zacskókat, különösen a régi jó minőségűeket, hordtuk magunkkal. Táskában, zsebben mindig volt, hogy legyen ha kell, de ki az ördög hurcolászik magával papír zacskókat? Arról nem is beszélve, hogy csak egy kis eső kell és szakad szét az egész vacak. Gondolom valakiknek ez nagy üzlet, de nem csak nálunk. Németek és svájciak is csak pénzért adnak nylon zacskót. A csúcs persze a közelmúltban a Média Marktban volt, ahol 3 darab villany körtéhez kértem egy zacskót. Csak papír van. OK, mondtam könnyelműen. Potom 500 forintba került. Kerülni fogom a Média Marktot a jövőben.

Újság

Mióta elvették az újságomat, semmire nincs időm. A régi újság hétköznap 5-10 perc, hétvégén max. egy óra időt vett el tőlem. Most a német újság, ami lepedő nagyságú és hétköznap is 32-48 oldal terjedelmű, hétvégén meg 68 oldal. Nem érem utól magam az olvasással. Olyan ez mint a mesebeli cukorhegy, amin át akarom rágni magam és soha nem lesz vége. Annyi érdekes és izgalmas dolog van benne, hogy nincs szívem egyetlen részét sem olvasatlanul kidobni. Így aztán gyűlik az asztalon és nem akar elfogyni. Passzívan ugyan, de mindig nagyon érdekelt a politika. Most, hogy ilyen izgalmas dolgok történek a világban, először Erdogan, aztán most Trump és messze nincs vége a sornak. Csak olvasok, olvasok. Még szerencse, hogy B. ugyanilyen elánnal olvassa az angol nyelvű újságját, így remekül meg tudjuk beszélni egymással, hogy hol, miről, ki és mit ír.
Komolyan hiányzik a régi újságom, de azóta, hogy semmi magyar hírt nem olvasok, sokkal nyugodtabb lett az életem.

Hogy mik vannak!

Tegnapelőtt este kapok egy e-mailt, hogy a marbellai barátnőm fia és barátnője, akik már 2 hónapja Magyaroszágon vannak, feljönnek Pestre, de csak tegnap és csak délben szeretnének találkozni velünk. Jó, megyünk ebédelni!
Csodásan megtaláták az eldugott vendéglőt és ettünk. Közben mesélték, hogy mennyit dolgoztak a házukon, ami egy csinos parasztház, vályogból és totál fel lett újítva. Új villany vezeték, cirkós fűtés stb. A kinti benti festést, kerítést stb. maguk csinálták. A ház valahol a Tisza vagy Tisza tó környékén van, állítólag 1óra 10 perc alatt értek fel Pestre. A srác (67 éves) elújságolja, hogy kérni fogja a magyar állampolgárságot. Ő Londonban született még ott éltek a háború alatti evakuálás nyomán. Aztán természetesen Gibraltárban élt, nevelkedett. Életében először 60 évesen volt Magyarországon. Beszélt valami ügyvéddel, hogy ha a mama születési anyakönyvi kivonatát bemutatja, akkor beadhatja az állampolgársági kérelmét. Az elmúlt években a magyar lány mellett teljesen jól megtanult magyarul. B. Kezdet valamit mesélni angolul, de leintette, hogy érti ő magyarul is. Persze tudom, hogy az egészség biztosítás izgatja őt, mert ha itt önkéntes biztosítást csinál, az olyan olcsó mint sehol máshol. Persze mondtam neki, hogy azért nagy reményeket ne fűzzön a hazai egészségügyhöz, de szerinte mindegy, de legalább van valami. Egész életében szabadúszó volt, gondolom a nem egetverő állami nyugdíjon kivűl nincs is más. Igaz ha a mama meghal, bőven lesz örökség.
Azóta is csak kuncogok magamban, különösen mikor olvasom az anglomán magyarok írásait, miszerint vagy ott lehet élni vagy sehol. A kint élő magyarok, nyugdíjas éveikre Spanyol ország felé kacsingatnak, mert az olcsó, gondolják ők. Aki ott élte le az életét, az tudja, hogy egyrészt  nem olcsó, másrészt maszekban betegnek lenni egy vagyonba kerül. Most aztán kíváncsian várom a fejleményeket, ha élek még jövő ilyenkor.

Szép új világ

Lassan már elérkezünk Huxley fenti könyvéhez. A könyvet nagyon szerettem, de az idea már akkor se tetszett, kivéve persze a lombikban készre gyártott gyerekeket.
Ahogy manapság a buta tömeget manipulálják az számomra egyre rémisztőbb. Először jött a Brexit, amit rengetegen megszavaztak úgy, hogy elhitték a dumát. Egy kicsit se nézek utána vagy gondoltak bele a következményekbe. Ezt még ki se hevertük és máris itt az új amerikai elnök. Egy milliárdos, aki szabályosan össze csalta a vagyonát és még büszke is rá, na meg tv showsztár. Az angolok már másnap tudták, hogy hülyék voltak, az amerikaiak tegnap még olyanokat nyilatkoztak, hogy azért szavaztak rá, mert szeretnék ha minden olyan lenne mint az 50-es években! Az átlag amerikai értelmi képességeiről mindig is lesújtó véleményem volt. Ezen hosszas ott tartózkodásaim se javítottak semmit. Ha az egésznek nem lenne kihatásra Európára is, még örülnék is neki, mert nagyon megérdemlik, hogy elfogyasszák a fekete levest. Sajnos még ez az öröm se adatik meg nekünk, mert a keserű pohár nekünk is ki fog járni.

A fentiek nagy ügyek, de már megy a hülyítés kicsiben is. Németország egyik nagyvárosában egy villamos jegy 2.60 EUR. Viszont ha letöltesz egy appot és megnézel 4x20 másodperces hirdetést, akkor kapsz az okosodra villamos jegyet ingyen. Mostanában vezették be és óriási a siker. Már újabb résztvevő cégeket keresnek, mert nem győzik kielégíteni az igényeket, mert változatosnak kell lenni a programnak. Ez az okos telefon lassan olyan lesz mint a pestis. Biztos lehet jó dolgokra is használni, de a nép nagy része ugye buta. Az ilyen ötletekkel meg még hagyja magát tovább hülyíteni.Nem mindenki olyan határozottan reklám ellenes, hogy amit reklámoznak azt juszt se veszem meg, mint én. Változatlanul érvényben lesz, hogy  aki sok pénzt költ a reklámra, a szemetet is el tudja adni. A minőség meg nézheti magát.
Ilyenkor örülök a 81 évemnek, aminek köszönhetően még lesz időm megmaradni szabad önálló egyénnek és nem leszek az eszközök és reklámok rabszolgája. Ha fiatal lennék, erre már nem sok esélyem lenne, mert a végén mindenkit megemészt ez a rendszer.

Újság

Azt hiszem elég kora gyerekkorom óta, lelkes újságolvasó voltam/vagyok. Akár hova költöztem, rögvest előfizettem a helyi újságra. Nekem ez a reggelihez tartozik és most jobban hiányzik mintha nem reggeliznék.
Tudom a neten is lehet újságot olvasni, de nem csészével a kézben elheveredve a szófán. Elvonási tüneteim vannak, mióta nincs Népszabadság. Reggelente tétován ténfergek a lakásban, nem tudok mihez kezdeni. Igaz most mint új adónem belépett a heti többszöri német újság vásárlás. Nem olcsó szórakozás és nem is az igazi élvezet. Mert most holnap reggel fogom a ma vett újság második részét elolvasni. Szerencsére rengeteg az olvasni való bennük, de én a gyors apró híreket kedvelem, nem a lepedőnyi cikkeket, kora reggel. Egyszóval nyűgösebb lettem mióta nincs Népszabadság, ami nem volt egy kiváló megbízható hírforrás, de kézbe lehetett venni. Még nem találtam alternatívát. Vettem ezt, vettem azt, több már nincs is, mint kettő, de egyik se tetszett. Mit tegyek? Disszidálni már nincs kedvem.

Kabát történet

Valamikor nagyon régen, több mint 20 éve az biztos, vettem egy u.n. átmeneti kabátot. Szép teveszőr darab volt, elég drága, ha jól emlékszem. Még dolgozni jártam benne anno és nagyon szerettem. Aztán vagy 15 éve, észre vettem, hogy az ujja vége bizony kicsit megkopott. Felajánlottam a kabátot az akkor "még csak" nyolcvan valahány éves barátnőmnek. Örömmel elfogadta. Mesélte később, hogy 1 centivel lerövidítette az ujját és élvezettel hordta. Később egyszer azt is mesélte, hogy mint hosszú kabát kezd nehéz lenni, ezért lerövídítette háromnegyedesre és nadrághoz hordja.
Ma ott voltam az immáron 102 évesnél és előveszi a kabátot a szekrényből. "Vedd vissza!, még mindig nagyon jó, vigyáztam rá mindig, mint mindenre amim volt." Hiába szabadkoztam, felpróbáltatta velem a kabátot. Remekül állt, az ujja egy hajszálnyit rövid, de abszolúte hordható.
Elhoztam és hordani is fogom. Szerintem jobb, mint amit tavaly vettem itthon. Most gondolkozom, kinek lenne jó a tavalyi, majdnem új, kabátom.

Bécs

Megint eljött az idő, amikor pecsétes papírral kell igazoltatnom, hogy még élek. Ronda az idő, de jobb egyhamar nem lesz. Felvetettem, hogy talán aludjunk kint egy éjszakát, de B. lebeszélt róla. Na szóval kelés reggel 6-kor. Ez már eleve rossz, rosszul vagyok, megy a hasam, a szokásos műsor. Ezen változtatni nem tudok, ki kell bírni. Mire jön a taxi, már kicsit jobb.
Kilépek a kapun és kiderül, hogy két darab balkezes fekete kesztyűt vittem magammal. Na ez is jól kezdődik. Persze korán kint vagyunk, lemegyünk a metroba, mert ott melegebb van, mit fent. Vonat jön pontosan és 2óra negyven perc alatt ki is érünk. Kicsit eltévelygünk az új csoda pályaudvaron, de végül is megtaláljuk azt a kijáratot, ahonnan csak rövid séta a kívánt villamos megálló. Közbe bementem egy trafikba, így hívják még mindig, és vettem egész napos villamos, metro stb. jegyeket.
Villamosról sikerült egy megállóval hamarabb leszállni, esett az eső, fújt a szél, nagyon utáltam az egészet. Az ügyet 3 perc alatt elintézték, mehettünk tovább. Ha egyedül vagyok, akkor fordultam volna vissza és fel a legközelebbi vonatra. Nem voltam egyedül, tehát be a városba, nézni ezt meg azt. Szokásos műsor, Kärtnerstr., Graben. Sok új üzlet van, ha nem lett volna rusnya idő még nézelődtem is volna, így viszont alig volt ember ami szokatlan. Jó időben nem látszik az embertől az üzlet. Megállapítottuk, hogy a régi koldusaink helyükön voltak, viszont óriási konkurencia is van. Ennyi koldust én még nem láttam ott a belvárosban. Keresgéltünk, hol lehetne ebédelni, de egyszerűen nem találtunk semmilyen értelmes helyet. Ha egy étterem délben 1-kor teljesen üres, oda nem megyek be. Az ismert turista vendéglőkbe se megyek, irány a Mariahilferstr. persze metroval. Ott se láttunk semmi értelmeset. Végül az egyik üzletben, ahol vettem valamit, megkérdeztem az eladót, hogy mi ajánlana  itt a közelben. Kérdezte, hogy olaszt vagy osztrákot akarok. Az utóbbit persze. Elmentünk, egy igen ócska kávéház volt és ilyen ócska kaját én még sehol nem ettem. A méreg az volt, hogy semmivel se volt olcsóbb, mint a mi kis régi éttermünk, ami bezárt. Ezek után már csak élelmiszer üzletbe mentem, ahol beszereztem a csokoládéport, ami itthon valahogy kiment a divatból és irány a pályaudvar. Mire kiértünk pont elment a railjet, de sebaj pont egy óra múlva jön a Hortobágy express. Bevonultunk a váróterembe, ami fűtött és kulturált, igaz csak érvényes jeggyel lehet bemenni. Olyan jól elüldögéltünk, hogy a vonatot majdnem lekéstük. Igaz egy óra múlva jött a következő, de azért annyira mégse volt jó ott ülni. Az igazi kaland érkezéskor volt.
Ezen a Hortobágy expressen nem volt semmi kiírva és bemondva se. Néztük az órát, 2 perc múlva kell Kelenföldre megérkezni. Kivonultunk az ajtóhoz, a vonat szépen megállt. Peron volt, de különben tök sötét. Megnyomom a gombot az ajtó kinyílik. Nézegetek kifelé csak a sötétség, sehol semmi. Leszálljunk, ne szálljunk? Jön az étkező kocsiból egy erősen beborozott osztrák és elmagyarázza, hogy még 10-15 perc Budapestig. Igen, a Keletiig, gondolom én. A vonat csak áll, ajtó nyitva és nem történik semmi. Közben hallunk távolról valami hangos bemondót, hogy áthalad valami vonat, de a mi vonatunk csak áll a sötétségben. Kalauz persze sehol. Nagy sokára bezáródik az ajtó és elindul a vonat. Belenyugszunk, hogy akkor bemegyünk a Keletibe, leültünk az első adandó helyre. Közben jött egy külföldi, aki nem tudta hol van. Budapest central a következő megálló, igen. Erre megindult egy csomó nép, valami csoport lehetett, hatalmas kofferekkel és teleállták az egész folyosót. Nemsokára a vonat lassít, kinézünk, Kelenföld. Gyorsan összekaptuk magunkat, áttörtünk a koffereken, magyaráztuk, hogy tévedés,elnézést, a következő lesz a "central" és nagy üggyel bajjal leszálltunk.
Ebből az igazi magyar vonatból csak egy van kifele és az jön vissza délután. Különben valódi osztrák railjet közlekedik, amin képernyők vannak és bemondanak minden megállót két nyelven. Ezentúl kerülni fogom a Hortobágy expresst.
Ebbe a semmi útba halálosan elfáradtunk, pedig igazán nem gyalogoltunk sokat. Mindkettőnknek minden tagja fájt, este 10-kor már beszédültem az ágyba. Ha megint menni kell kint alszunk. Nem nekünk valók már az ilyen utak sem.:-(