Valamikor nagyon régen, több mint 20 éve az biztos, vettem egy u.n. átmeneti kabátot. Szép teveszőr darab volt, elég drága, ha jól emlékszem. Még dolgozni jártam benne anno és nagyon szerettem. Aztán vagy 15 éve, észre vettem, hogy az ujja vége bizony kicsit megkopott. Felajánlottam a kabátot az akkor "még csak" nyolcvan valahány éves barátnőmnek. Örömmel elfogadta. Mesélte később, hogy 1 centivel lerövidítette az ujját és élvezettel hordta. Később egyszer azt is mesélte, hogy mint hosszú kabát kezd nehéz lenni, ezért lerövídítette háromnegyedesre és nadrághoz hordja.
Ma ott voltam az immáron 102 évesnél és előveszi a kabátot a szekrényből. "Vedd vissza!, még mindig nagyon jó, vigyáztam rá mindig, mint mindenre amim volt." Hiába szabadkoztam, felpróbáltatta velem a kabátot. Remekül állt, az ujja egy hajszálnyit rövid, de abszolúte hordható.
Elhoztam és hordani is fogom. Szerintem jobb, mint amit tavaly vettem itthon. Most gondolkozom, kinek lenne jó a tavalyi, majdnem új, kabátom.
Ma ott voltam az immáron 102 évesnél és előveszi a kabátot a szekrényből. "Vedd vissza!, még mindig nagyon jó, vigyáztam rá mindig, mint mindenre amim volt." Hiába szabadkoztam, felpróbáltatta velem a kabátot. Remekül állt, az ujja egy hajszálnyit rövid, de abszolúte hordható.
Elhoztam és hordani is fogom. Szerintem jobb, mint amit tavaly vettem itthon. Most gondolkozom, kinek lenne jó a tavalyi, majdnem új, kabátom.
Mit gondolsz? Jó rám? :-))
VálaszTörlésGyere el, megnézzük!:-)
VálaszTörlés