Emlékezetes első marbellai tartózkodásunk alatt férjem minden áron el akart menni Gibraltárba. Nekem semmi kedvem nem volt, mert csodás volt az idő, jó meleg és nem volt kedvem a bogárhátu autóban utazgatni ilyen időben. Ráadásul tudtam, hogy a határ le van zárva, azt ugyan nem, hogy milyen mértékben. Szóval vasárnap délután elmentünk. A határ hermetikusan le volt zárva. Mindkét oldalon állt egy csomó ember és a dróthálón át beszélgettek. Elég abszurd látvány volt számunkra, mi ugye a DDR határt is jól ismertük. Ez az állapot évekig tartott. Barátnőm mesélte, hogy nagy ritkán hajóval jöttek át, meglátogatni a lakásukat a Skolban. Ez mint mondta nem volt se olcsó se egyszerű. A hajót Esteponában hagyták, ahol akkor még megfizethető áron lehetett "parkolni". Onnan aztán busszal jöttek Marbellába. Külföldi hírekben mostanában, sokat emlegetik ezt az állapotot. Gibraltárt még majd csak csak eltartják az angolok, de mi lesz la Lineával? Ez most ott a kérdés.
Vissza térve az Erkel szinházbeli "élményemre" el kell mondanom állandó felháborodásomat. A londoni királyi filharnonikus zenekar játszott frakkban természetesen. A karmester valami orosz valamilyen ruhában, ami azért rendesen nézett ki ha nem is tetszett. Ezek után kijön Baráti Kristof Kossuth és egyéb díjas, Paganini versenyt nyert hegedűs. Van rajta egy ócska gyűrött nadrág és egy sötét ing. Kicsit már pocakosodik a fiu, így a hasa alatt volt az öv. Sajnos a lábát nem láttam, de elképzelhető, hogy koszos volt a cipője.
Mindez onnan jutott ismét az eszembe, hogy tegnap mutatták röviden a jelenlegi abszolut sztár tenort Jonas Kaufmannt, aki a nápolyi operaházban adott olasz dalokból hangversenyt. Nagy esemény volt, mert még a miniszterlenök is ott volt. Zenekar, karmester, természetesen frakkban. Ő viszont egy ócska jeansben, felette ugyan mellény és zakó, aminek olyan volt a mintája, mintha tussal lespriccelték volna a szürke anyagot.
Amin háborgok, hogy nem tisztelik ezek az előadók sem a zenekart ami nélkül ugyan mi lenne velük, se a közönséget? Szemlátomást nem és ha egy Kaufmann megengedheti magának, akkor Baráti Kristofnak se kell felöltözni rendesen. A rossz példa hihetetlenül ragadós tud lenni.
Vissza térve az Erkel szinházbeli "élményemre" el kell mondanom állandó felháborodásomat. A londoni királyi filharnonikus zenekar játszott frakkban természetesen. A karmester valami orosz valamilyen ruhában, ami azért rendesen nézett ki ha nem is tetszett. Ezek után kijön Baráti Kristof Kossuth és egyéb díjas, Paganini versenyt nyert hegedűs. Van rajta egy ócska gyűrött nadrág és egy sötét ing. Kicsit már pocakosodik a fiu, így a hasa alatt volt az öv. Sajnos a lábát nem láttam, de elképzelhető, hogy koszos volt a cipője.
Mindez onnan jutott ismét az eszembe, hogy tegnap mutatták röviden a jelenlegi abszolut sztár tenort Jonas Kaufmannt, aki a nápolyi operaházban adott olasz dalokból hangversenyt. Nagy esemény volt, mert még a miniszterlenök is ott volt. Zenekar, karmester, természetesen frakkban. Ő viszont egy ócska jeansben, felette ugyan mellény és zakó, aminek olyan volt a mintája, mintha tussal lespriccelték volna a szürke anyagot.
Amin háborgok, hogy nem tisztelik ezek az előadók sem a zenekart ami nélkül ugyan mi lenne velük, se a közönséget? Szemlátomást nem és ha egy Kaufmann megengedheti magának, akkor Baráti Kristofnak se kell felöltözni rendesen. A rossz példa hihetetlenül ragadós tud lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése