Amerika

Ritkán tapsolok Amerikának, de a most olvasott újsághír után lelkesen tettem. Felszabadították, 10 évi harc után, az esemény utáni pirulát. Korhatár nélkül recept nélkül lesz kapható. Aki az "esemény" után 72 órán belül beveszi, nem esik teherbe.
Már nagyon régen nem vagyok érdekelt e-témában, de mit nem adtam volna érte, ha ezt úgy hatvan évvel ezelőtt kitalálták és árulták volna. Persze már a normális anti baby pille is óriási találmány volt számomra, de ez már a tökéletes gondtalanságot jelentette volna. Boldog, szabad ifjúság!

Lohengrin

Ez egy rövidebb beszámoló lesz. A tegnapin magam is megriadtam utólag. Ki az ördög fog végigolvasni egy ilyen hosszú cikket?
Szóval Lohengrin önmagában is rövidebb és ez az előadás sajnos pocsék volt. Azzal kezdődött, hogy mikor világos lett a színpadon, akkor a szovjet hadsereg énekkara ült előttünk, amitől én egyből rosszkedvű lettem. Természetesen Marton László rendezőnek köszönhettük ezt a hülyeséget. Igaz, hogy, mint olvastam Kossuth és Jászai díjas, de opera és Wagner közelébe nem szabadna engedni. Pontosan Wagner az, aki halál pontosan leírta, hogy mit akar és hogyan, el kellene fogadni és nem a rendező úr kényszer képzeteit rátukmálni a közönségre. Aztán rossz kedvem közepébe megérkezett Lohengrin. Természetesen hattyú nélkül, elég ha a hallgatóság olvassa két nyelven, hogy jön a hattyú. Valahogy a szovjet katonák közül kibukkant egy 40-es entelektüel hippi. Drótkeretes szemüveggel! fekete nadrág, fehér ing fekete mellény és a nyaka köré odavetve egy fekete sál, vállán egy hangszertok. A későbbiekben állandóan a polgármesterünkre elékeztetett, ami szintén nem tett jót  nekem. A zene persze szólt gyönyörűségesen és az énekesek is igyekeztek. A szovjeteknek jót tett Lohengrin megérkezése, mert egyből eldobálták a sapkájukat és letépték magunkról a mundért. Alatta elég rikító színű ingek voltak, nyakkendővel. Mint elolvastam, ez azt jelentette, hogy világosság jött a sötét brabanti létbe. Lohengrinnak mindjárt párbajozni kell, de kardja nem volt, pl.  Aztán folytatódott a darab. Számomra Ortrud volt egy vérbeli Wagner énekesnő, de a többiek is tették a dolgukat. Annyira irritált az egész, hogy alig vártam a felvonás végét. Persze aztán se lett jobb. Mark király kétsoros sötét öltönyben volt. Úgy nézett ki mint egy jólöltözött üzletember. A nőkön és Telramundon volt valami jelmezre emlékeztető ruházat. Kórus maradt a színes ingekben. Elérkeztünk aztán végre a nászhoz. Bejött 3 pasi és a telefonjaikkal szórakoztak. Aztán elkezdett jönni a násznép. Biztonságiak a fülükben telefonnal, kísérték őket + két kutyás őr. Szegény kutyusok, vajon mit vétettek ennek a hülye rendezőnek? Jöttek fehérbe öltöztetett leánykák és megvetették a nászágyat. Megint jöttek a kutyák, a biztonságiak akna keresővel végigpásztáztak mindent. Aztán végre valahára elérkeztünk a végéhez. Lohengrin elment, ismét hattyú nélkül, de aztán még visszajött és sk. hozta Elza öccsét. Na ez se akármilyen csel volt szegény Wagner ellen.
Befejezés után fél perccel már indultunk is kifele. Ölni tudtam volna.
B.-t igyekeztem a szünetekben felvilágosítani. Lohengrinből nagyon jó vagyok. Ez volt az első Wagner opera, amit még gyermekkoromban láttam és utána is nagyon sokszor. Láttam Stockholmban, láttam Zürichben és Bayreuthban is természetesen. De ilyen szörnyűséget még nem éltem meg. Zürichben pl. elspórolták a díszleteket. Szegény Lohengrin és Elza a földre terített palástjukon kínozták egymást, nászágy hiányában. De ez csak a svájci spórolás volt, nem hülyeségek belemagyarázása az operába. Nagy tanulsága az esetnek, hogy meg kell nézni előre ki rendezi. A dédunokák rendezéséből se kérek, inkább nem vágyom már Bayreutba.:-(

Wagner: Nürnbergi Mesterdalnokok

Egy éve vettem a jegyeket, az előadásokra a müpában. Fischer Ádám találta ki a Wagner napokat Pesten. Eddig valahogy elmentem mellette. Most, indulás előtt már nem tudtam, hogy okos volt-e részemről a jegy vásárlás. B. teljesen tudatlan wagnerilag, valahogy soha nem találkoztak. Én meg a megszállott, aki sikeresen eljutottam ötször Bayreuthba, mert Wagner és Bayreuth volt fiatal koromtól a mániám. Ma már nem mennék. Az új modern rendezések teljesen elvették a kedvem a dologtól. Nos a Nürnbergit is ott láttam utoljára, remek "régimódi" rendezésben, akkori világ klasszis énekesekkel.
A mai énekeseket már nem ismerem, hírből sem. Viszont nem kellett csalódnom. Stozingi Waltert éneklő fiatal tenorista, Klaus Florian Vogt egészen kiváló volt. Remek hang és megjelenés, bele lehetett szeretni. Hans Sachsot szintén egy fiatal, ezúttal angol baritonista egyetlen hibája a fiatalsága volt. Nem illett a külleme a szerephez. Ezen feltehetően egy valódi operában maszkkal lehetett volna változtatni. Nos akkor derült volna ki, hogy csak a küllem vagy maga a hang is fiatal-e a szerephez. Én annyira nem értek hozzá, hogy ezt meg tudjam így állapítani. Pognert egy csodálatos basszus énekelte. Neve szerint valami skandináv lehet, bár az USA-ban ténykedik, Eric Halfvardson. Bo Skovhus dán, hihetetlen jól énekelte és játszotta is Beckmessert. A női szerepek aránylag kicsik ebben a férfiak által dominált operában, de Anette Dasch, mint Éva és Gudrun Pelker mint Magdaléna se maradtak le a remek férfi hangok mögül.
A zene, a zene csodálatos volt. A Magyar rádió Szimfonikusai és énekkara csodálatosan szólt. Vezényelt Fischer Ádám, akinek köszönhetjük az egészet. Na és a rendezésről se szabad elfelejtkezni. Igazán kevés, inkább csak jelképes díszlettel oldottak meg egy, tapasztalatlanok számára is, nagyon élvezetes előadást. Michael Schulz volt a rendező aki neve szerint német. Magyarok csak kis mellék szerepekben jeleskedtek. A rendező kihasználta a hely összes adottságát. Kezdéskor az orgonaszót, a felső karzatokat, ahol az énekkar helyezkedett el. A szereplők részben a nézőtérről vonultak fel a színpadra. Igazán érdekes és változatos volt az egész. No és persze feliratos, két nyelven. Volt alkalmam időnként párhuzamosan olvasni a szöveget, ami szintén érdekes volt. Ha belegondolok, hogy először 15 évesen gondoltam arra, hogy rendesen meg kellene tanulni németűl, hogy a Wagner operák szövegét megértsem, mert biztos nagyon szépek. Mondhatom, hogy a magyar szöveg se marad el az eredetitől. Ilyenkor lehet igazán belemélyedni ennek az operának a mélyebb értelmébe. Ami egyrészt egy szerelmi történet, ahol az idős Hans Sachs lemond a fiatal lányról, hogy helyet adjon a kivirágzó nagy szerelemnek, de ennél sokkal hagsulyosabb a becsületes munka dicsérete. A valódi mondanivaló a becsületes munka és a művészet dicsérete, ami által erős marad a német nép. Avagy szó szerint "ha széthullik a szent Német-római Birodalom, akkor is megmarad a német művészet". Ez ma elég nacionalistának hangzik, de abban a korban nem volt az. Wagner nem tehet arról, hogy Hitler rajongott érte és ezeket a dolgokat a maga hasznára fordítva kisajátította.
Az én számomra nincs még egy ilyen univerzálzseni mint ő, aki megírta a szövegeket szépen és jól, hozzá szerezte a zenét, ami egyedülálló. Még mindig kicsit a föld fölött lebegek tőle, nem megy ki a fülemből. Na és megépítette a legjobb létező akusztikájú operaházat, anélkül hogy bármi ezirányu iskolázottsága lett volna. Mindenkinek lehetnek hibái, ő talán, mai szemmel nézve nacionalista volt, de ez legyen a legnagyobb baj.
Egy igazi újdonságot fedeztem fel most. A 3. felvonás könnyed keringő dallamaiban, mintha Richard Strauss Rózsalovagja köszönne vissza. Nem vitás, hogy ki hatott kire.

A fordított amerikai álom

Dokumentum film részletét láttam a következőről. Adva van egy apa, aki milliomos ingatlanbefektető. Van egy fia, aki beszáll az üzletbe és egyre gazdagabbak, milliárdosok lesznek. A fia elvesz egy valamikori szépségkirálynőt és olyan gazdagok, hogy Floridában egy Versaillesi kastélyt kezdenek építeni. Akkorát és olyat, mint az eredeti. Ma árulják a kastélyt, ami persze még félig sincs kész belülről egyáltalán nincs meg, 74 millió $ az ára. Persze a kutyának se kell. Közben született 8!!! gyerekük. A nő igazi tenyész tehén. Változatlanul remekül néz ki, kíváncsi lennék mennyibe kerültek a plasztikák. Mutatták a jelenlegi házukat, ahol nemrégen még 25 alkalmazott gondoskodott róluk. Mit mondja, a szőnyegen a kutyapiszok, az egész ház teledobálva félpár papucsokkal, piszkos zoknikkal és egyéb fehérneműkkel. Ma már csak 3 alkalmazott van, kettő a 8 gyerekre ügyel, viszi iskolába stb. Egy pedig főz. Az asszonyt csak úgy mutogatták, hogy hasig kivágott ruhában és tűsarkuban billegett ide-oda. Szemlátomást szülésen kívül semmihez nem ért. Néhány ingatlanukat, szállodát is próbáltak elárverezni, de csak mélyen áron alul tudtak eladni ezt-azt. Szabályosan csődbe mentek és egyre lejjebb kell adni az igényekből. Valahol ezen a ponton aludtam el, sajnos. Éjfél előtt kezdődött ez a dokumentum film, ami még valami díjat is kapott. Majd figyelem, hátha ismétlik valahol.

Bécsi képek

https://picasaweb.google.com/G.Tarnok/BecsBelvaros?authkey=Gv1sRgCI2NlMnZ2pq7ZQ#

Csak néhány kép. Mint látható rohamosan romlott az idő. 

Ami kimaradt Bécsből

Bécsben szemlátomást bérkoldusok dolgoznak. Turisták által frekventált helyeken, pl. Graben üldögélnek. Volt kisgyermekes anya, nagyon öreg nő és aránylag fiatal ember, akinek állandóan ingott a feje. Láttuk első nap és a másodikon is. Feltűnő volt, hogy mindegyik mezítláb volt és több hetes mocsok volt a lábán. Második nap pont este 7-kor jártunk arra. Ütött a Stephansdom órája, mire az ingófejü fölpattant és abszolút nyugodtan elvonult. A feje meg se rezdült többet. Hátranéztem az gyermeket tartó mezítlábas anya is pont tápászkodott fel a földről. Mentünk előre néhány lépést és látom, hogy a nagyon öreg mezítlábas nő is szedi össze a cuccát és vonul le a platzról. Megállapítottuk, hogy hétig tart a munkaidő.
Máshol, a turisták által nem annyira frekventált helyeken nem láttunk földön ülő koldusokat.

Bécs

Régebben sokat jártam ki Bécsbe. Volt dolgom is ott de szerettem is járni. Gondolom az első időkben ezekkel a kirándulásokkal hidaltam át a különböző hiányokat, ami a haza költözéskor keletkezett.
Hogy hogy nem de most 2 éve nem voltunk kint. Apróbb hiányaim még mindig vannak, így írtam a listát és mondogattam, hogy majd ha kimegyünk. Végül rendeltem egy szállodát és tudtam, hogy most nincs már halogatás.
A szálloda, ami egy 4 csillagos pansio volt, totál csőd. Bécsi 2. emelet, ami az emelet magasságú félemelettel és a kb. 5 méteres belmagassággal kb. 4 emeletnek felelt meg. Lift? Van, de nem működik. Nem kicsit dohogtam. Azt hiszem a pansionak valami baja lehet a ház többi lakójával, ugyanis a 2 nap alatt nem történt semmi a lift javítása érdekében. Ezután jött a dermesztően hideg szoba. Fűtés is van, de persze nem működött. Illetve a fürdő kellemes volt, ott ugyanis padlófűtés volt. Az ablakok az 1800-as évek végéről természetesen nem zártak, a réseken ki lehetett látni, hova? Egy majdnem lichthófra. New Yorkban éreztem magam, mikor kiderült, hogy nem látom az eget, tehát reggel nem tudhattuk hogy napos vagy borús az idő. Mindez nem volt olcsó! Ezek után már az se vigasztalt, hogy reggel a szobába hozták a reggelit, miután reggeliző helyiségük sincs. Mind erre rátett egy lapáttal, hogy a vegetatív idegeim ilyenkor a hasamba költöznek és kifejezésre juttatják, hogy mi itt nem érezzük jól magunkat.:-(
Ennek következtében másnap 8-11 közt a kellemesen fűtött fürdőszobában töltöttem a drága időnket.

Egyik nem titkolt célunk volt, hogy valami ruhát keressek magamnak. Most már nem reménykedem, hogy a rossz helyre lerakódott 1,5-2 kiló majd csak eltűnik rólam, kénytelen vagyok új holmikat venni. B. szerint már nagyon rámfér, mert mióta ismer, jóformán nem vettem új ruhákat. Régen ha bementem kedvenc üzleteim valamelyikébe, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vegyek meg több mindent. Most, első nap délután, lejártuk a lábunkat és nem találtunk egy darabot se, ami tetszett volna. Illetve a végén, zárás előtt az egyik üzletben végre megláttam valamit, ami persze nem volt az én nagyságomban. Kétrészes holmi, a felső rész lett volna, de a szoknya nem. Másnap aztán elindultunk ismét. Közben beszereztük az apróbb dolgokat a listáról. Késő délután találomra bementem egy üzletbe és mit látok a vágyott szoknyát, az én méretemben. Felső rész nincs. Sebaj, megvettem a szoknyát és jó 20 perc metrózás után visszatértünk az előző üzletbe, ahol még ott árválkodott a felső rész. Szóval ez hapy end, még akkor is ha csak ezt az egyetlen darabot sikerült beszereznem. Amúgy az idén feltehetően nagy kiárusításra fog sor kerülni a nyári divatból. Hihetetlen erős színű ruhák és kabátkák vannak nagy virágos mintákkal. Az utcán egyetlen nőt láttam ilyenben, nem tudom kinek csinálták ezt a divatot. Arról már nem is beszélve, hogy a ruhák mind ujjatlanok, amit az 50+ korosztály, akik ilyen üzletekből öltöznek, már nemigen szabadna, hogy hordjon.

Bécsben leginkább a pályaudvarok körül vannak hatalmas változások. A déli pályaudvart, ami vetekedett a mi Délinkel rondaságban, lebontották. Helyette még épül egy hatalmas Főpályaudvar. A Westbahnhofot totál átépítették. Megmaradt a régi (háború utáni) épület, de kibővítették és hozzá építettek. Rengeteg üzlet létesült, egy valóságos bevásárló központ lett. Ugyanakkor a Bécs közepe nevű helyen, régen onnan indultak a távolsági buszok, szintén egy Mall létesült. Itthon mindig siránkoznak, hogy a városban épült Mammut és Westend tönkretették az üzleteket. Nos Bécsben nem tettek tönkre semmit. A kis üzletek pontosan úgy működnek mint régen. Sajnos az elegáns belvárosba betette a lábát a svéd rongyüzlet, több helyen is, elfoglalva régi patinás üzletek helyét. Ezek ellen nem lehet védekezni.

Rengeteget metróztunk ezen a két napon Szerencsére a vonatjegy árában benne van 2 nap tömeg közlekedés is. Egy vonaljegy egyébként 2 EUR. Érdekes módon idősebbeket és gyerekeket csak elvétve láttam a metrón. Egyszer sikerült egy tömött kocsiban utaznunk. Senki nem akarta átadni a helyét. Itthon sokkal udvariasabbak az emberek. Az egyik üzletben egy 50-es eladónő a kérdésemre vállat rándított és otthagyott. Csak néztem, ilyet nemigen szoktam sehol megélni. A metro egyébként  hihetetlen tömegeket szállít. Tömve ugyan nem volt napközben, de mindig elég sok utas volt. Délután 4-6 között, viszont árad a nép ki meg be a megállóknál.

Azt hiszem életemben először fényképeztem is Bécsben. Még meg se néztem, csak néhány kép az utolsó pillanatban. Első este felmentünk egy áruház tetejére ahonnan nézegettünk körbe. Sütött a nap, de a fényképező gép otthon maradt. Másnap már direkt fényképezni mentünk, persze sötét felhők gyülekeztek. Azért remélem majd annak az áruháznak a rondasága jól kijön, amit a Kärtner Strassen lebontott 5 öreg ház helyére építettek. Valami iszonyat. Elképzeltem itthon micsoda háborgás lenne ha a Váci utcában lebontanának néhány öreg bérházat és egy ilyen förmedvényt építenének helyette. Mikor 2 éve ott jártunk. ki volt írva, hogy felújítják az utcakövezést a Kärtner Strassen, ráadásul vagy másfél év volt a határidő. Azt hittem valami gyönyörűséget fognak oda lerakni, de nem. Unalmas szürke nagy kövekkel rakták ki. Semmi feltűnő csoda.