Haladunk!

Ma zuhogott az eső egész nap. Délelőtt felhívtuk a jó emberünket, hogy megbeszéljük vele a parkettázást. Kiderült, hogy az eső miatt nem tudnak dolgozni az aktuális munkájkon. Eljönnének most rögvest. Nosza! Délben megérkeztek ketten és este 7-re le volt rakva gyönyörűen a parketta.
K. szomszédunk mintha nem lenne itthon, legalább is a kocsija nincs itt. Minden esetre B. miután kicserélte a zárat ott hagyta az ajtóban a fúrógépet. Ha becsöngetett volna a zajra, akkor B. a furógéppel a kezében nyitott volna ajtót, hogy ő dolgozik. No de erre nem került sor. Viszont ezek az áldott jó emberek elvittek minden fölösleges cuccot, ami a jótékonyságiaknak nem kellett ingyen se. A komplett hálószobát és a felszedett szönyeget meg minden koszt ami munka közben keletkezett. A butor nekik se kell, de van valami helyük ahová ingyen ki lehet rakni és elviszik.
Ez is ritkán fordul elő, hogy egy zuhogó esős hétfő ilyen jól végződjön.

Helyi hírek

Most olvastam, hogy állitólag minden második amerikai résztvesz a Black Friday őrületben. Nagyobb városokban, már kedden elkezdtek sátrat verni a nagyobb áruházak bejárata közelében.
Egy négygyermekes anyuka péntek hajnalban végre elalhatott. Nem az ágyban, nem a szófán, hanem az egyik áruház wécéjében, miután már 2 órát állt kint a hidegben, majd 3 órát vásárolt. Az egyik lánya talált rá. Büszkén mutogatta a 6 tömött szatyrát, amit siekrült összeharácsolnia.
Persze sokan aggódnak a tradicióért, hogy mi lesz ha már nem lesz idő pulykát enni. De nem kell aggódni, mert az idén is 40millió pulykát vettek meg az ünnepre.

Berlini hír: Egy 40 éves nő több mint hatkilós gyereket szült, 6 órás vajudás után,  természetes uton. A klinika szerint ekkora gyerek normális uton még soha nem született náluk. Enyhitő körülmény (szerintem), hogy ez a nő 14. gyereke volt. Gondolom ilyenkor már csak ugy kipotyog..-)

Felujítunk!

Szóval a padló, egyelőre, nem lett még lerakva. A lerakó ifjak, miután reggel helyett délbe jöttek, már nem tudták befejezni. Majd jönnek kedden, de nem jöttek. B. lemondta az egészet, munkadíjat visszatérítik. Majd a mi emberünk lerakja. K. szomszéd már attól is kiborult, hogy a burkolók keresztbe álltak a pótkocsijukkal néhány, egyébként mindig üres, parkolón.
Irtóra örülök, hogy én mindig mindenkivel közlöm, hogy nem tudok angolul. Majd B. megbirkózik vele. Ő is ugyanolyan tulajdonos mint mi, mit tud tenni? Megtudtuk, hogy az itteni folyósonkon már 3 lakásban van padló, illetve kő lerakva. Ide is érvényes a szabály, csak itt senki nem törődik vele. A mi emberünk január 22.-én jön, remélem tényleg. Megvettük és már haza is hozták az IKEA-ban az új konyhát, meg azt amit innen elviszünk tehát ide kell valami a helyére.
Halálra ítéltük a nagyobbik fürdőszobát, a tegnap délutánt egy csempe boltban töltöttük. Sajnos az árak itt négyzet lábban vannak megadva. Amíg hasra ütéssel meg tudom mondani kb. hány négyzetméter csempére lesz szükségünk, addig a négyzetláb nem mond nekem semmit. A fejem már majd szétdurrant a sok fejben számolástól. A végen már szegény B. is megzavarodott és holt komolyan kezdte állítani, hogy egy láb az 10 coll. Na ettől végleg kiborultam és felfüggesztettem a csempe keresést. Levezetésül a kellemes langymeleg időben elmentünk a klubházba kicsit tornázni. Erre megeredt az eső. Természetesen mezítlábasan papucsban és lenge nyári ruhában, ügethettünk haza az esőben.
Most szünetelünk mindennel, mert holnap lesz a szent pulyka ünnepe. Erről már írtam tavaly, most csak az újabb megfigyelések következnek. Az indexen sok olyan magyar írogat, akik az elmúlt 20 évben lettek amerikaiak. Már vagy 10 napja nincs más téma, mint az ünnepi pulyka vacsora menü sora, elkészítése stb. Ugyanakkor az itteni újságok egyre közlik, hogy melyik üzlet mikor nyit az ünnep után, amit a fekete pénteknek neveznek és tényleg nagy árleszállitások vannak, persze korlátozott mértékben. Van mondjuk 100 tv olcsón, a következők már csak kicsit olcsóbban mint máskor. Tehát lehetőleg elsőnek kell menni. Sok üzlet az idén, már éjfél után 1 perccel kinyit. Ebből az következik, hogy este 9-kor már tömegek lesznek az üzleteknél. Mint az újság írta, napközbeni, míg a pulyka sül, lehet keresni az interneten a legjobb ajánlatokat, hogy aztán mikor lenyelték az utolsó falatot rohanhassanak a kiszemelt üzletekbe. Családok minden egyes tagja máshova.  Szóval így néz ki a nagy amerikai ünnepi áhítat.

Ritkán fordul elő velem, de most dühömben majdnem sírok.
Volt szerencsém Pesten is kifogni egy társtulajdonost, aki mint egy vadászkopó figyelte minden egyes mozdulatomat és még a rendőrséget is kihivta, mikor szerinte nem megengedett munkálatokat csináltattam a lakásomban.
Nos most megint valami ilyesmibe léptem itt bele. A hét elején megvettük a szönyegpadlót 2 szobába és a laminátot a nappaliba. Ma reggelre igérték a lerakást és már kicsit ideges voltam, mire délben 1-re ideértek. Sebaj elkezdtek dolgozni és megigérték, hogy ha ma nem lesznek készek, holnap biztos befejezik. Remek ez a kapitalista munkamorál, félórát boldog voltam. Aztán megjelent a 91 éves szomszéd, aki persze, hogy szimatolt, hogy mit is csinálunk és közölte, hogy itt a szabályzat szerint nem lehet padlót lerakni csak szőnyeget, mert a padló majd kopogni fog és az alattunk lévő majd panaszkodik. B. és a munkások magyarázták, hogy a legvastagabb alátétet választottuk, igy biztos nem fog kopogni, de ő ragaszkodik a szabályzathoz. Ráadásul ő a közös képviselő a házban.
Mi lázas olvasásba kezdtünk, mert vagy három, 20-30 oldalas papirköteget kaptunk és noná, hogy nem olvastuk el minden betüjét. Ráadásul ez csak annak a háznak az extra szabályzata, nálunk pl. lehetne rakni amit akarunk.
Most nem tudjuk mit csináljunk. Én alapból utálom a nappaliban a szőnyeget, legyen az bárhol. Ráadásul már vettem is egy nagy szönyeget, amit a padlóra akartam tenni. Szombat délután van, igy az egész telep titkársága nem elérhető, bár nem tudom ők tudnának-e az öreggel bármit is elérni.
A magamrészéről azt mondtam, hogy lesz.. lerakjuk, aztán ha majd szólnak, hogy kopog akkor megolduk. Nem fognak szólni, mert itt soha a szobába másba nem megyünk be mint papucsba, ráadásul nincs itt egyetlen cipőm se ami képes lenne kopogni. Ezzel kivonultam a terepről, szegény B. nem kicsit ideges és nem tudom mit fog dönteni.

Roham léptekkel haladunk lakás ügyben. Ma reggelre B. megvilágosodott, hogy talán mégse jó ötlet, hogy ő valami segitséggel burkolja le az egész lakást ujra. Elmentünk egy padlókereskedésbe, ahol laminált parkettát vettünk a nappaliba, kiárusitásból, majd a maradék raktárból kikerestük a hálószobákba való szönyeget és az u.n. florida szobába (üvegezett zárt veranda) is találtunk maradékot. Most jön a csoda. A szönyeget szombaton lerakják és a jövő héten a lamináltat is. A tavalyi segitségünk nem jelentkezik, annyi a dolga, hogy telefonálni se ér rá. Félő, hogy valaki ujat kell szerezni, pedig nagyon meg voltunk elégedve vele és nem volt tul drága viszont rendkivűl szorgalmas. Persze minden más, már csak ha visszajöttünk, akkor fog sorra kerülni. B. addig is remekül elfoglalja magát, ma a klimaberendezést tisztogata délután. Holnap én is bevetem magam, mert a tüzhelyet ki kell rendesen pucolni, azt ugyanis áthozzuk majd ide. Piszkos tüzhellyel csak mi veszünk meg lakást.:-)))

Lakás

New Yorki utunk előtt néhány nappal, körülnéztem a környékünkön kapható lakások közt a neten. Nem akartam én venni vagy cserélni, dehogy. Egyszerű kíváncsiságból tettem. Viszont megláttam álmaim lakástipusát nevetségesen olcsó áron. Jobban megnézve, kiderült, hogy pont az átellenben lévő házban van. Miért akartam én mindig ezt a típust? Mert nagy ablakai vannak a nappalinak, a miénknek nincsenek, 2 fürdőszoba van. Ráadásként még lift is van és fedett autoparkoló. Nem hittem a szememnek és rögvest mutattam B.-nak, hogy mit találtam. Minden őrültségemben társam, másnap reggel felhívta az ingatlanost. Délután megnéztük és ott a helyszínen eldöntöttük, hogy megvesszük. Pénzem persze nincs, de már reggel felhívtam a barát nőmet, aki szívesen és kamat mentesen adott nekem kölcsön pénzt, amíg a jelenlegi lakást eladjuk. A pénznek persze ide is kellett érni és az itt kötelező papirháborukat meg kellett vívni, de tegnap megkaptuk a kulcsokat.
Most aztán mi, a két vén hülye, egész nap mérünk és rajzolunk. Mert a lakás olcsó volt ez tény, viszont van rajta egy-két dolog amit meg kell csinálni. Vannak dolgok amit át kell helyezni innen oda, van amit ujonan kell csinálni. Semmi esetre se szeretném ha B. halálra melózná magát. Már kergetem a tavalyi jó emberünket, aki ugyan illegálisan van itt 10 éve, de minden munka nélküliségi statisztika ellenére nyakig van munkával.
Ha majd eladjuk a jelenlegit, akkor remélem nullszaldósan keveredek ki a dologból. Az ingatlanos nő elájult a konyhámtól. Nem vette észre, hogy nincs benne igazi tűzhely, csak főző lap és egy forró levegős mikró. Szerencsére a másikban van tűzhely, tehát azt idehozzuk, a mi jelenleginket meg átvisszük. Ettől még mindig gyönyörű marad a konyha, bár sokat fog rondítani rajta az itt divatos elefánt méretű tűzhely. Most még azt se bánnám, ha nem mennénk haza, de megvan a jegy és minden dolgomat úgy irányítottam, hogy otthon leszünk decemberben és januárban. Szóval zajlik az élet és ez jóóóóóó!!!!!

Veterans Day

Ma van itt a veteránok napja. Rengeteg veterán van, mert minden leszerelt katona veterán,  el lehet képzelni, hogy amennyit itt ezek háborúztak, mennyien lehetnek. Nekünk itt a folyosónkon 2 veteránunk is van. Nekik extra autó rendszámtábla is jár és mindkettőnek az is rajta van a táblán, hogy harcban sérült veterán az illető. Ehhez képest köszönik nagyon jól vannak. Gondolom a vietnami háborúban lehettek, mindkettő 60+ korban van már. Az egyik, akit én a hangja alapján, egyből örmesternek neveztem el, az alig volt katona. Bevonult, megsérült 1 hónap múlva. Mint mondja hosszú ideig kórházban volt és utána leszerelték. Gondolom nagyon rendes nyugdíja lehet. Kutya baja nincs, futkos egész nap mint egy gyík a ház körül. Postás volt egész életében.
A másik már nem ennyire egészséges, bár az is lehet, hogy csak született lomha. Ő a rendszámtábla alapján rokkant is, bár ez nem látszik rajta. Eddig nem derült ki, hogy lenne valami foglalkozása is, így ő egész életében csak veterán volt. Na persze fest is, hobyból. Nekem nem tetszenek a képei, de én nem vagyok műértő.
Ma aztán élvezkedhettek. Több vendéglő hirdette, hogy ingyen reggelivel várja a veteránokat. Utána ünnepségek voltak a városban. Egyes iskolákban szünetelt a tanítás, na és persze a nap alkalmából minden fele extra ár leszállítások vannak. Ezek persze mindenkire érvényesek nem csak a veteránokra. Mert az üzlet az üzlet!

A csúcs számomra természetesen az volt, hogy az újságban a címoldalon hosszú cikk amiben egy 84 éves veterán számol be a háború borzalmairól, különösen arról, hogy 100 napig!!! német fogságban volt, ahol bizony hol enni hol inni nem adtak és rettenetes volt. Nem tudja, mert biztos nem is érdekli, milyen sokan lettek volna boldogok 100 nap hadifogsággal. Ráadásul a mieink ha előkerültek néhány év múlva az orosz fogságból, nem a nagy megbecsülés és jólét fogadta őket, hanem a nyomor. Kedvezmények? Jó nyugdíj? Ki hallott már ilyesmiről felénk. Aki megmenekült, az örült, hogy él és kész.