Ritkán fordul elő velem, de most dühömben majdnem sírok.
Volt szerencsém Pesten is kifogni egy társtulajdonost, aki mint egy vadászkopó figyelte minden egyes mozdulatomat és még a rendőrséget is kihivta, mikor szerinte nem megengedett munkálatokat csináltattam a lakásomban.
Nos most megint valami ilyesmibe léptem itt bele. A hét elején megvettük a szönyegpadlót 2 szobába és a laminátot a nappaliba. Ma reggelre igérték a lerakást és már kicsit ideges voltam, mire délben 1-re ideértek. Sebaj elkezdtek dolgozni és megigérték, hogy ha ma nem lesznek készek, holnap biztos befejezik. Remek ez a kapitalista munkamorál, félórát boldog voltam. Aztán megjelent a 91 éves szomszéd, aki persze, hogy szimatolt, hogy mit is csinálunk és közölte, hogy itt a szabályzat szerint nem lehet padlót lerakni csak szőnyeget, mert a padló majd kopogni fog és az alattunk lévő majd panaszkodik. B. és a munkások magyarázták, hogy a legvastagabb alátétet választottuk, igy biztos nem fog kopogni, de ő ragaszkodik a szabályzathoz. Ráadásul ő a közös képviselő a házban.
Mi lázas olvasásba kezdtünk, mert vagy három, 20-30 oldalas papirköteget kaptunk és noná, hogy nem olvastuk el minden betüjét. Ráadásul ez csak annak a háznak az extra szabályzata, nálunk pl. lehetne rakni amit akarunk.
Most nem tudjuk mit csináljunk. Én alapból utálom a nappaliban a szőnyeget, legyen az bárhol. Ráadásul már vettem is egy nagy szönyeget, amit a padlóra akartam tenni. Szombat délután van, igy az egész telep titkársága nem elérhető, bár nem tudom ők tudnának-e az öreggel bármit is elérni.
A magamrészéről azt mondtam, hogy lesz.. lerakjuk, aztán ha majd szólnak, hogy kopog akkor megolduk. Nem fognak szólni, mert itt soha a szobába másba nem megyünk be mint papucsba, ráadásul nincs itt egyetlen cipőm se ami képes lenne kopogni. Ezzel kivonultam a terepről, szegény B. nem kicsit ideges és nem tudom mit fog dönteni.