Eddig dédelgettem magamban az élményt, de most már csak megírom.

Miután Marimat kineveztem virágszitternek távollétem idejére, úgy gondoltam, hogy a szokásoson felül is kell hoznia a Jézuskának valamit. Elég nagy áldozatot kértem, miután Rákoshegyről jón hetente egyszer locsolni, mikor elutazunk. Szóval úgy gondoltam, hogy veszek egy használt laptopot Amerikában. Aztán csak néztünk nézegettünk, de nemigen bíztunk meg az ajánlott lapikban. Volt egy "sale" majdnem megvettem, de kiderült, hogy csak felinstallált programmal együtt lehet megvenni, ami jókora ráfizetés lett volna. Közben az is eszembe jutott, hogy ha kint veszek bármit, az kizárólag angolul fog tudni, ami extra nagy nehézségeket okozna Marinak. Szóval a vége az lett, hogy B. beleszeretett egy laptopba, azt megvettük és az enyém régi nagyot pedig Marinak vittem karácsonyra. Előtte persze leszedettem róla minden zavarót. Nos mikor kiszedtem a szatyorból, hogy ezt hozta extrából a Jézuska, Mari csak nézett, majd a nyakamba borult és hirtelen sírva fakadt örömében. Nos ekkora örömre nem számítottam. Igazán olyan jól esett, mintha én kaptam volna valamit.

Azóta sokszor eszembe jut, hogy végül is mennyire el vagyunk kényeztetve. Igazán nem tudom, mivel lehetne nekem ekkora örömet szerezni. Gyerek koromból vannak ilyen váratlan nagy ajándék élményeim, azóta sem. Gondolom manapság már nagyon kevés embernek lehet ekkora örömet szerezni, ami tulajdonképpen nagy kár, mert a régi örömök még ma is igen kellemes emlékek.

Mari azóta is egyfolytában fel van dobva. Az első munkanapon rohant ügyintézni, csak 36-an voltak előtte, de kivárta a T-Pontban. Szerencsére van valami tripla kedvezmény, így csak havi 800 forintjába fog kerülni az élvezet. És élvezi. Naponta többször felhív miután már az átmenetileg kapott mobil internettel bejutott a netre és ujjongva meséli a felfedezéseit. Szóval jó volt ez a karácsony.

Különben kicsit össze-vissza volt minden. A hagyományos halvacsorát az ünnep után ettük meg, közben volt mindig valami más. Csodálnám ha nem híznánk most meg, mert kaja orgiákat rendezek, de mindegy. Majd igyekszem utána lekoplalni.

Most még jön az újév, a hagyományos malac evéssel, na persze kocsonya is van, de abból én csak a szinhust eszem meg a levével, így nem veszélyes.

Haza jöttünk szerda koradélután. Az ut egész elviselhető volt, kellemes és kellemetlen utitársakkal. Az utóbbiak megint a 3-4 év körüli gyerekek voltak, akik ma sem tudom miért sikongatják át a fél utat, velőtrázóan. A következő kérdés már csak az, hogy a k.anyja, miért nem vágja egyszer szájon. Na mindegy, füldugó nélkül többet nem utazom.

A kedves útitárs egy tündéri kutyus volt. B. rögvest barátkozni kezdett és kiderült, hogy őkutyasága életében először utazik 8 éves és fiú. Hogy, hogy bírta ki pisilés nélkül szegény kuty a várakozással együtt kb. 12 órás utat, az rejtély. Viszont egész úton, csak egyszer ült gazdi ölében egy kicsit, aztán eltűnt a szatyrában és nyilván aludt.

Itthon kellemes meglepetés fogadott, mert a virág szitterem hozott nekem meleg ételt, így nem kellett csizma után mennem a pincébe, hanem szépen megmelegítettem a húslevest és a sült csirkét. Erről jut eszembe, hogy fogyókúrára ajánlom a repülői étkezéseket, ami nem csak minimális de bűn rossz is. Igaz, nem enni megyünk repülőre, de azért mégis kicsit erőltethetnék magukat.

Sajnos a jet lagot még mindig nem hevertük ki, így a legváratlanabb időpontokban jön rám az álmosság. Szerencsére az éhség már beállt a normális időre. Intézem a telefonjaimat. Egy öreg barátom, 90 éves lett volna márciusban meghalt, egy másik 87 éves kórházban, a harmadik otthon és bár csak 82 éves, de igen rossz állapotban. Szintén 82 éves orvos barátommal megbeszéltük a politikai helyzetet. Elmondta, hogy a 3 diplomás lánya közül kettő kevesebben fog kézhez kapni az új adózás után, mint eddig. Egyedül a jól kereső veje örül, mert ő viszont lényegesen több pénzt fog hazavinni. Ez persze nem volt újság számomra, mert számolni én is tudok, de ezek konkrét esetek. Ezután üdülés volt a 97 évest felhívni, aki közölte, hogy éppen próbál az egyik ős vendégének (varr) és később vissza fog hívni.

Aztán csenget a postás, lemegyek és a kezembe nyom egy csinos csomagot. Berlini barátnőm küldött kóstolót a 8 féle apró süteményből amit sütött. Majd sírva fakadtam, úgy meghatódtam. Most viszont már holt biztos, hogy a kardigán nagy siker volt. Fel is hívtam rögvest. Sajnos kiderült, hogy a férje, aki 40 éve barátom, most volt kontrollon (rák) és sajnos nem jók az eredmények.

Ma reggel, mióta haza jöttem először bekapcsoltam a hálószobámban még fellelhető magyar tv-t. Gondoltam megnézem milyen most a reggeli műsor. Pont 8 óra volt és semmitmondó híreket mondtak. Árvíz, belvíz, hó stb. Utána sporthirek és várom az időjárás jelentést. Helyette OV következett, aki 25 percig mondta a magáét. Lehalkítottam és felhívtam B.-t hogy felébredtem. Mikor vége volt a beszédnek, gyerekrajzfilmet kezdtek játszani. Se bemondó se semmi. Vajon mi történt? Nincs már személyzet a tv-ben?

André Rieu

Egy évvel ezelőtt hirdették itt a tegnapi koncertet. Hirtelen felindulásból megrendeltük a jegyeket, ki is fizettük. Nem volt olcsó. Az idén időben postán megkaptuk. Akkor derült ki, hogy nem a hirdetett helyen hanem valami sport csarnokban lesz a hangverseny. Kicsit hümmögtem, de mit tehettem. Közben persze jó hideg is lett, így kellően felöltözve, én bundában, vágtunk neki az estnek.
Előtte 2 nappal természetesen hosszas munkával parkoló jegyet is vettünk, a parkolás 12$, a költség rá 6.50$. Szóval időben indultunk Tampába, ami kb 35 km. innen. A hely körül elirányítók tömege. Nem is tudom mi lett volna, ha nem lett volna előre váltott parkolóhely. Feltehetően ezt itt mindenki tudja, hogy így kell csinálni.
A sportcsarnok óriási és jéghideg volt. Ugye kint se volt több 15 foknál és természetesen fújták a hideg levegőt. A zenekar hátulról masírozott be és szólt irtózatos hangerővel a gépzene. Aztán felmentek a színpadra és a zene ugyanúgy szólt. Magyarul, hiába ültünk, akaratunkon kivűl, az első sorban, kizárólag a hangszórókat hallottuk. Ez volt az első negatívum. Aztán folytatódott azzal, hogy a szokásos lendület és hangulat teljes mértékben hiányzott. Pontosan azt a műsort hallottuk, amit már a német tv régesrégen leadott. De nem csak a zeneszámok voltak ugyanazok, hanem Rieu amúgy szellemesnek mondható bemondásai is.
A színpad hervadt művirágokkal volt feldiszitve, legalább a közelgő karácsony miatt tehettek volna valami más dekorációt, ha már nem tellett szebb virágfűzérekre. Gondoltuk, hogy majd lesz a végén valami vidám karácsonyi szám is, de az se volt. Az egész úgy ment mint valami jól begyakorolt darab a százvalahányadik előadáson. És nyilván az is. Ki tudja hányszor és hány helyen adták már le ugyanezt, ők is unják. B, a végén azt mondta, hogy ő egész depressziós lett ettől az egésztől, én pedig azon gondolkoztam menet közben, hogy a jegy árából hány jó éttermi steaket ehettünk volna meg. Na de mindegy. Ha nem megyünk el sose tudom meg, hogy milyen rossz az egész és azt hihettem volna, hogy lemaradtam valami jóról.
Mára B. totál benáthásodott és nagyon zabos, hogy nekem van megint igazam, miszerint itt se lehet télen nyári ruhában szaladgálni. Ő az aki soha nem fázik, de irtózatos náthákat tud összeszedni, ellentétben velem, aki mindig fázom, de ha ő nem ragasztja rám, akár évekig is megúszom nátha nélkül. Minden esetre az utazásra nem hiányzott a nátha, de remélem túléljük.
Ez a nyári holmiban járás itt valami mánia. Tegnap mindenki vacogott a hangversenyen, a zenészek is egymás után húzták fel a jó meleg ki kabátkáikat. A nagyérdemű meg igen vegyesen nézett kis. Sok nő flipflopban volt. Ezeknek itt nincs cipőjük. Felül felöltöznek elég melegen, de a lábuk mezítlábas. Mellettünk ült egy nő, aki szintén nagyon panaszkodott a szünetben a hidegre, de a lába mezítláb volt.

Wikileaks

Remekül szórakozom ezen a dolgon. A mai újságban írták, hogy mi a vád Assagne, a wikileaks vezetője ellen. Elment Stockholmba egy szemináriumba. Ott egy nő felajánlotta, hogy lakjon a lakásában, ő úgyse lesz otthon. Viszont aztán mégis hazament a megbeszélt idő előtt. Elmentek vacsorázni majd kellemes kis dugás következett. Ismerem a svédeket, ott ez így szokás. Na de kondom elszakadt, baleset, szerencsére következmények nélkül. Közben a feltehetően csábos Assagne a szemináriumon összeakadt egy másik nővel is. Azzal ebédelni ment. A hölgy saját bevallása szerint rendkivűl vonzódott a pasihoz, így egy motelben kötöttek ki. Ismét a szokott műsor következett, sőt reggel mégegyszer mig a nő aludt. Felébredt vagy sem, azt nem mesélte el, viszont akkor éppen nem volt kondom. Következmény ott se lett. Mikor elváltak, azt mondta neki Assagne, hogy majd felhívlak. Ismerős szöveg, ugyan ki veszi komolyan, pláne a svédeknél? Nos miután nem hívta fel, a nő kezdte keresni a megadott számon, ahol a másik nő válaszolt. Pillanatokon belül kiderült, hogy 4 napon belül mindkettőjüket dugta a pasi. Ezen úgy felháborodtak, hogy elrohantak a rendőrségre feljelentést tenni.
A rendkivűl lazaerkölcsű svédeknél 2005 óta valami eszméletlen szigorú törvény van életben. Gyakorlatilag bármi nemi erőszaknak vagy szexszuális zaklatásnak nevezhető. Utána kellene nézni, minek örömére alkották ezt a törvényt, de most a két spiné alaposan kihasználja a lehetőséget. A hatalmasságoknak meg direkt jól jön, hiszen mindenkinek a bögyében van Assagne.
Ma viszont az ausztrál külügyminiszter nagyon okosan nyilatkozott, hogy talán azokat kellene üldözni, akik kiszivárogtatták a híreket és nem Assagnet.
Jó kis háboruskodás alakult ki. Svéd hackerek letámadták azoknak a cégeknek a szervereit akik megtagadták az együtműködést illetve a pénzek átutalását wikileaksnek. Ilyen pl. az Amazon.com a Paypal és a svájci postabank.
Várom a fejleményeket!

Meg fogok fagyni. Ma reggel csak 5 fok volt, ami ezekben a papirfalu szellőzősablaku házakban nagyon hideg. Megy a fűtés és egy külön, az idén beszerzett villanykányha, de még sincs igazi meleg. Számolom a napokat. Tudom Pesten is hideg van, de azért ott komfortosabb a fűtés.

Jövőre okosabb leszek. Váltunk jegyet ősszel ide és tavasszal vissza útra. Aztán ha bejön a hideg gyorsan keresünk helyet egy azonnali haza- és visszaútra. Ráadásul innen-oda és vissza, olcsóbb mint fordítva. Az életben nem fogom ezt megérteni, de mióta utazom minden felé soha nem volt egyforma a repülőjegy ára minden irányba. Ráadásul rendszerint a drágábbik oldalon laktam. Zürich-Budapest és vissza duplájába került, mint Bp.-Zürich és vissza.

A konyhámat viszont nagyon élvezem. Az IKEA kitalált valami csodát. fiókok de az ajtók is maguktól csukódnak. Csak kicsit meglöki az ember és magától becsukódik szép csendesen. Most jól hozzászokom ehhez, aztán otthon majd csodálkozom a félig zárt ajtón meg fiókon.:-(

Persze a konyha még nincs kész. Egy szekrényről még hiányzik az ajtó, itt támasztja a falat. Valami zsanér kellene hozzá, hogy felfele tudjon nyílni. No meg festeni is kellene még de előtte le kellene kaparni az elődök giccses diszitményeit. De az már csak jövőre lesz meg. Kicsit kifulladt a lendület belőlünk.

Sajnos nem tudom idevarázsolni a konyha képeket. Viszont ma feltöltöttem a szokott helyre, remélem aki akarja majd megtalálja.
Ma reggel óta drukkolok, hogy az igen kellemes déli szél legyőzze a beígért északnyugati szelet, ami a hideget hozná. Eddig még jól drukkoltam. Délben megint hőség volt, este fele pedig lehetett egy szál akármiben naplementét nézni a tengerparton.
Megkezdődött a házak kicsicsázása karácsonyra. Nem tudom, hogy kerül a csizma az asztalra, de az egyik kertben egy bernáthegyi kutya által húzott szán volt, a dekoráció. Mikor vissza fele jöttünk a kutya és a nyakában lévő kis hordó is ki volt világítva, no meg a szán is természetesen.
A konyhával nagyon boldog vagyok. A nagyon erős elszívó egy áldás. Ma pl. hagymát pirítottam és a lakásban egy parányi hagymaszag se volt, pedig ugye a konyha nem lezárható. Oda jutottam, hogy az itteni konyha modernebb és jobb mint az otthoni, de azért nem költözöm ide.

Megint kiderült, hogy milyen naiva vagyok. A konyha ugyan kész, de B. a szuper perfekcionista azóta is dolgozik rajta. Itt egy milliméter, ott kettő, neki mindent utána kell igazítani. Ma meg csiszolt, reszelt stb. Akkora kosz van már megint, hogy az nem igaz. Megesküdött, hogy ilyesmi már nem lesz, ugyanis holnap jön a főnyeremény takaritólány és aztán már tényleg nem szeretnék itt a piszokban sétálni. Végül ma este én is hozzá tettem egy kicsit a munkálatokhoz. SK bekentem a munka lapokat valami fa kezelő olajjal. Megesküdtek, hogy ez csak egy olaj, de nekem gyanús. Túl fényes lett tőle a lap. Mennyivel jobb volt mikor az első ilyen lapomat még Zürichben, közönséges étolajjal kenegettem. A maradék, ami még megvan most is, csodaszép azóta is.

Közben lebonyolódott itt a pulykaevés utáni össznépi őrület is a "Black Friday" fekete péntek. A név eredtéről mindenféle mesék vannak, állítólag ilyenkor írnak az áruházak először fekete számokat. Nos ezt nem hiszem, de a tény, hogy az emberek tökéletesen meghülyülnek. Vesznek mindent ami le van árazva, függetlenül attól, hogy kell-e vagy sem. Mi csak a tv-ben néztük a sorokat és a tömeget. Tegnap este merészkedtem először be egy üzletbe, vettem is féláron néhány ruhadarabot. Összesen hármat, ami nem volt egészen 20$. Ebbe nem megyünk tönkre. No meg egy valóban méregdrága kötő tűt. Majd hanyatt estem, mikor a kasszánál kiderült, hogy 10.35$ az ára. Viszont kellett. Szerencsére, amint beléptünk az üzletbe beállítottam B.-t a sorba. Ebben az áruházban főleg dekorációs anyagokat árulnak. Most ugye már megy a karácsonyi dekorálás és senkinek nem jutna eszébe a tavalyit használni. Itt minden évben újat vesznek. Magasra rakott bevásárló kocsikkal álltak a nők a kasszánál. Bőven elmentem az áruház leghátsó sarkába megkerestem a tűt és visszaértem. Még vártunk is míg sorra kerültünk. Szóval így szórják itt a nemlétező pénzüket a népek. Valahol olvastam, hogy az amerikaiak nem azt veszik meg amire szükségük van, hanem ami megtetszik nekik. Ez egy igen találó megállapítás. Ettől pörög(ne) a gazdaság. A tény viszont az, hogy itt már semmit nem gyártanak, így legfeljebb a kereskedők no meg a kínaiak járnak jól ezzel a magatartással. Szinte lehetetlen bármit is találni, amit nem Kínában gyártottak. Van még elvétve vietnami áru is, de nem sok. Pl. a jégszekrényünk így szól: Európai stilusu, kanadai gyár terméke, made in china.