Nézem a TV-t....

Nézem a 75 éves Udo Jürgens születésnapi estjét. Csomó híres ember gratulál, köztük Angela Merkel is. Ez az ember egy multitalent, nem csak előadó hanem a számai zenéjét maga szerzi. Az egész világon játszák és éneklik a szerzeményeit. Eladott hanghordozóinak a száma többszáz millio. A közönség változatlanűl a lába előtt hever.
Soha nem volt jóképű de nagyon markáns arca volt. Ma kijött a szinpadra és először nem ismertem rá. Kivasaltatta az arcát, rémes!
Később belelapozok a Nők Lapjába és mit látnak szemeim? Szulák Andrea "művésznő" többek közt bikiniben! Mit mondjak, irigylem az öntudatát.

Haladunk

Tegnap végre foglaltunk. Na nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy írom.
B. kicsit trükközött, hogy maradjunk tovább, de ebben az esetben kő kemény maradtam. 4 hónap rettenetes hosszú idő lesz, bár ha meggondolom leginkább a német televizió fog hiányozni. Teljesen elhülyülök közben. A tv-ben én nem csak sőt alig nézek filmeket. A legfontosabbak ott nekem a beszélgetős műsorok, minden elképzelhető témában. Van ugyan pici remény, hogy ott is lehet tányérantennát feltenni és nézni az europai műsorokat, na de az időeltolódás. Állandóan figyelni, műsorujság nélkűl, hogy hol mi van és felvenni, nem tudom mennyire lenne működőképes, de majd elválik.
Egyelőre megyünk, két átszállással oda egy átszállással vissza. Mikor megvolt a járat, a dátum és az elhatározás egyszerre, akkor most foglalunk. Árak állandóan dollárban vannak megadva, tehát fizetés B. kreditkártyájával, ami ugyis dolláros. Valahanyadik kisérlet után kiderült, hogy miután innen indulunk csak forintban lehet fizetni. Ennyi forintunk nincs, kártyát nem fogadja el. Jó, mondtam erre én, kezdjük előlről az én nevemmel és EUR kártyával. Már ugy tünt, hogy átmegy, mikor is kiderült, hogy valami extra kodot kért. Nekem olyan nincs. Már a közelmultban is beleakadtam ebbe az extrakodba, de akkor megoldottuk másként. Telefon, jön az automat, hogy majd holnap. Közben elmentem híreket és milliomost (német) nézni, majd vissza. Megláttam egy apróbetüs sort, rákattantam és máris csinálhattam magamnak extrakodot. Huhhh...
Szóval jegy megvan, ki van fizetve, helyek is le vannak foglalva. Várom a következő buktatót.:-((

A nyűgnek még nincs vége

Az előző bejegyzést a cím leírása után valahogy elküldtem, pedig nem akartam.:-(

Szóval nem olyan egyszerű ám amerikába utazni. A nyári menetrend már nem érvényes a téliben meg nincs megfelelő csatlakozás. Keresünk naphosszat, szemvibrálásig és nem találunk. Kevés vígasz, hogy az utazási irodában is megerősítették azt, amit mi láttunk. Volt itt már minden elképzelhető figura, más célállomás, más kiindulási pont meg mit tudom én milyen variációk, de ha megfeszülünk se tudunk semmi okosat kitalálni.
Gondolta volna valaki, hogy a reggel Párizsba induló gépen már karácsonyig nincs egy szál szabad hely se? Nem értem, mindenki utazik ebben a ronda őszi időben?
Ami régen egy kellemes utazási forma volt, az ma már egy tortura, vagy én lettem olyan öreg, hogy egy cseppet sem birom a gyűrődést?
B. is totál belefáradt már a keresésbe. Mikor ma délután végre találtam egy nem jó de elfogadható járatot, amin hely is van még, akkor kiderítette, hogy majd holnap foglaljunk. A guta kicsit megütött, de nem szóltam egy szót se.
Nem emlékszem, hogy valaha is mióta elhagytam az országot, ennyi kinlódás előzte volna meg bármelyik utamat is. Mostmár csak abban reménykedem, hogy mindezek után, az ott tartózkodás csak csupa öröm és boldogság lesz.

A kínnak még nincs vége.

Megvan!

Nos ma hosszas várakozás után megkaptam a vizumot, illetve a zöld kártyát. Már rég jártam ilyen canossát bármiért is. Sajnos semmi boldogságot, ujjongást vagy megelégedést nem éreztem. Még mindig az az érzésem, hogy valami szörnyű tévedés áldozata vagyok. Mert ugye én csak egy kicsivel akartam tovább maradni és nem 10 évre szóló zöldkártyát kértem, amivel, mint mondták 5 év mulva megkaphatnám még az állampolgárságot is. Na pont ez hiányzana még nekem! Előbb köpöm magam szembe a tükörben, mint hogy ilyesmivel foglalkozzak. Na meg nem is kaphatnám meg, mert nem adnak senkinek harmadik meg negyedik álampolgárságot.
Persze elég rossz hangulatura sikeredett a nap, mert én fogcsikorgatva hallgattam és nem mondtam ellen a konzulnak, mindent ráhagytam B-ra. Utána meg annyira utáltam magam, hogy rajta köszörültem a nyelvem mert nem volt más a közelben. Undorító tudok ilyenkor lenni.

Remélem ezzel lezárult 4 éves együttlétünk első diszharmonikus periodusa. Talán ha ott leszünk, már elfelejtem a sérelmeimet. Szerencsére igen hamar tudok sérelmeket felejteni, bár van néhány ami örökre megmaradt bennem, de elég mélyre van száműzve.

Most aztán rengeteg a tennivaló, repülőjegyet kell szervezni, hotelt az első napokra, kocsit is mert anélkül ott nem lehet mozdulni. Ezt is utálom pl. de ez van. Ma jól elfáradtunk, mert gyakorlatilag reggeltől délutánig tartott a követségi hercehurca.

Más

Ismerős, most járt előszőr Barcelonában. Hazajött, el van ragadtatva, mesél és tényleg biztos rengeteg uj épület, strand meg minden van, mióta én utoljára ott jártam. Elgondolkoztam, hogy talán el kellene menni megint.
Aztán rájöttem, hogy nem akarok igazán. Már ugy szeretnék mindent megőrizni magamban, ahogy az emlékeimben él. Amikor még nőként is nyugodtan sétálgathattam az éjszakában a Ramblákon és élvezhettem, hogy az üzletek éjfélig nyitva vannak. Nem voltak román cigányok és nem kellett félni semmitől. A város nem volt még kipucolva és alig volt modern épület. Ma már, tele van modern csodákkal, amit valahol máshol szivesen meg is néznék, de nem ott. Biztos ott is, akár csak Párisban tavasszal, öregnek, fáradtnak és elveszettnek érezném magam. Nem megyek sehova ujra, csak valódi, számomra uj helyekre és akkor nem leszek csalódott semmilyen formában. Felmelegítve még a városok sem jók.

Csütörtökön kell mennem az amerikai követségre konzuli intervjura. Ki nem nyitom a számat angolul, elhatároztam. Valamint megigértettem B-val, hogy ha megint elkergetnek valami hülyeséggel, megvesszük a repülőjegyeket 90 napos kinttartózkodásra és kész.

PIN Code

Nem akartam hinni a szememnek. Megérkezett a svájci erkölcsi bizonyítvány is. E-mailen természetesen. Mikor megláttam, rögtön eszembe jutott, hogy e-mailen kértem, nem postán. Remek letöltöm kinyomtatom, hurrá!!!
Nos igen, de előbb adjam meg a nagyon személyes pin kodomat, amit a kérelemnél használtam. Sejtelmem nem volt mi volt az. Mindez valami csodás "Beamtendeutsch" nyelven volt írva, ugy hogy eleinte nem is fogtam fel igazán mit akarnak. Lázas keresésbe kezdtem. Rendszerint az ilyen extrákat fel szoktam irni a másolatra, de most persze nem találtam semmit. Próbálkoztam a szokásos jelszavammal, amit hülyeségem miatt mindig használok, nem ment. Kerestem az ő papirjaikon és megpróbáltam megadni minden fellelhető számot, nem megy. Irtam nekik e-mailt, hogy elképzelni se tudom mit akarnak. Vagy oldják fel a letöltést, vagy küldjék el postán, ami természetesen megint néhány nap késedelem. B. viszont tűkön űl, mert ő is érzi hogy a sok ezzel-azzal lassan kifutunk az időből.
Ezek után leültem nézni egy filmet, de képtelen voltam rendesen odafigyelni. Jó félóra mulva, kipattant a szikra és berohantam a computerhez. Beadtam, ami eszembe jutott és láss csodát, megnyilt a melléklet és ki is lehetett nyomtatni. Csodák csodája a svájci rendőrségen sem szerepelek a bünözői nyilvántartásban. B. mehet holnap a követségre.
Mostmár csak az hiányzik, hogy az eltünt TAJ- és adókártyám hollétével kapcsolatban is megvilágosodjak.