Utaznék

 Biztos teljesen elment az eszem, de rám tört az utazási vágy. Lehet, hogy a szemem rossz állapota váltotta ki a vágyat, mert ki tudja meddig látok még valamelyest elfogadhatóan.  Első tippem Japán volt. Novemberben, mert akkor itt mindig nagyon utálatos minden. Sötét, nedves stb.Ki is néztem egy remek utat, rábeszéltem a barátnőmet, aki szintén szeret utazni. Nem volt könnyű, mert irdatlan hosszú a repülés és nem is nagyon olcsót az út. Végül rajött, hogy rajtam kiviül senki nem akar iylen utakat csinálni, tehát jobb ha most belevág. 

Aztán jött a fekete leves. Az utazási irodának komoly gondot okozott a korom. Mag0aráztam, hogy fitt vagyok és bírom a strapát, de nem igazán tudtam meggyőzni őket. Végül valami főnök félével kitárgyaltam az ügyet, majd itthon a környezetemmel is és fájó szívvel lemondtam az utat. A végső érv az volt, hogy ez egy studium út ami pl. azzal jár, hogy minden éjszaka máshol alszunk, indulás kora reggel és este érkezés a szállodába. Semmi pihenés közben. Pont ilyet csináltam egyedül Inában pont 20 éve, de akkor még tényleg jól bírtam a gyürődést

Persze nem nyugszom. Legújabb terv Egyiptom, 2 hét hajón a Níluson. Na ez nagyon az én esetem.. Már csak a megfelelő kabinok megszerzésén műlik, ha van, holnap lefoglaljuk az utat. Jó ez a home office. Egész hétvégén leveleztem az útról egy Mohamed nem tudom kivel. Mennyivel jobb lehet így dolgozni, mint minden nap ülni az irodában. 

Na és last but not least, megajándékozom magam a 90. születésnapra egy új bal térddel. Csak remélem, hogy olyan lesz mint a jobb, mert akkor minden pénzt megér.

Húsvét

Nos ma már majdnem túléltük az ünnepeket. Nekem nagy feladat manapság már 4 napra tervezni, szervezni és főzni ebédeket. Most is hármasban voltunk, ha valaki ház tartott volna helyettem még élveztem is volna az ünnepet.  Természetesen elszámoltam magam, így ma délben kiderült, hogy holnapra már csak a maradékok lesznek ebédre. Szerencsére a vendégségben kaptam egy jó adag füstölt főtt sonkát, így megvalósulhat a betervezett sonkás kocka. Végül is szép volt az idő, de ezt csak tegnap sikerült kihasználni, délután egy kiadós sétával. Ma viszont vendégségben voltunk. Meglátogattuk a barátnőmet, illetve az éber kómás férjét. Örültem, mert a férj fülig érő mosollyal fogadott, szemlátomást megismert. A két fiúra nem mosolygott. Voltak még ott családtagok, két nagyon helyes felnőtt unoka, szóval jól éreztük magunkat. 

A nyuszi nekem drága "ajándékot" hozott. A múlt héten voltam a térd orvosomnál, aki úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy vegyek egy mély lélegzetet és operáltassam meg a másik térdemet is. Felhívtam a figyelmét a koromra, de szerinte olyan jó állapotban vagyok, hogy lesz még néhány évem, élvezni a jó térdemet. Nos azóta is kapkodom a levegőt, de nagyjából már beleegyeztem, hogy hogy szeptember, október táján belevágok. Ha az is olyan jól sikerül, mint az első térd, akkor feltétlenül megéri, a nem csekély költséget. Közben magamban nyugtatom magam, hogy ősz még messze van, azt meg is kell még élni, stb. Bandi izgul, hogy mi is lesz, de a 3 nap kórházat majd csak túlélem, aztán meg már semmi gond. Mr. Jóképű is itthon lesz és már mondta, hogy számíthatok rá, mindenben segít. Ilyenkor gondolom, hogy talán mégse vagyok olyan gonosz, mint sokan hiszik, ha így jön a segítség szükség esetén. Persze nyugtával dicsérjük a napot.:-)

Nem unatkozom

Mr Jóképű, aki úszik, fut napi rendszerességgel, most éppen konditerembe iratkozott be. Gondolom nagy lendülettel ment, mikor a bevásárlóközpont kőkemény kövén megszédült, majd elvágódott. Mire magához tért, már volt mentő és orvos is. Gondolom a helyszínen lévő magán kórházból ment ki valaki. A mentők már a kórházzal tárgyaltak, ahonnan mondták, hogy mit kell csinálni. .9 óra után szólt nálam a telefon, előbb ő beszélt, majd átadta a mentősnek, aki biztatott,, hogy menjek oda megvárnak. Végül is megmondták, hova viszik és mentem utánuk taxin.. János kórház, traumatológia. 

Egy ilyen menetem már Lényemmel is volt. Igaz ő az utcán esett össze és verte be a fejét. A mentők nem jöttek, az utca népe riasztott engem és haza sétáltunk. Aztán mégis hívtam a nemtőket, jöttek is, de semmi ellátás, visznek a traumatológiára, a Fiumei útra. Minden rosszra el voltam készülve, de fél óra alatt, megcsinálták a CT-t bekötötték a fejét és jöhettünk haza. . Azt hittem most is ez lesz, de nem így lett.

Iszonyú sok ember, ágyon, tolószékben, stb.  Aztán végre elvitték, én meg vártam. Aztán vissza hozták, közben lett CT és egy derék röntgen, mert fájlalta a fenekét. Maradt a várás. Elkaptam egy orvos küllemű férfit, mennénk már haza, mire várunk? Oh ja. A fejét még nem látták el. Aztán mozgás lett és több ágyat betoltak egy nagy terembe. Gyorsan beosontam és oda adtam a telefonját, hogy legalább tudjunk beszélni. A személyzet persze rikoltozott, hogy tilos ide belépni. Jött megint az orvos, kérdeztem, hogy legalább egy kávét vagy valami vizet, nem küldhetnék be neki. De nem, semmi nem ihat!Telt ámult az idő, kezdtem én is éhes és szomjas lenni, de várni kellett. Végre megjelent megint az orvos, "maga akart olyan idegesen haza menni?" Igen. A "férjét" itt tartjuk megfigyelésre, mert vér van a koponyájában.Felhívtam telefonon, neki nem mondtak semmit. De aztán csak kitolták, lift, második emelet, agysebészet. 

Nos ekkor kezdődött csak az igazi élet. Gyorsan számba venni mit kell behoznom. Pizsama valami egyéb ruhanemű. Még apám idejéből tudtam, hogy a wc papír az hiánycikk a kórházakban. Törölköző, fogkefe stb. Megint taxival le a hegyről, lakásából össze szedni a holmikat, taxival vissza, majd a cuccal vissza a hegyre. (egyszer jöttem le gyalog, 5700 lépés volt) Ápolónő nézi ahogy rakodjuk ki a holmit, véres ruhákat persze elhoztam, majd rám néz és kérdez valamit ..... nem tetszett hozni? Nem értettem, mit nem hoztam? Étkészletet!!!Hát ez nem jutott eszembe. Kapott ugyan egy papír poharat és egy műanyag kanálkát, amit az ápolónő gondosan elmosott, eltörölgetett és vissza tette a rozzant éjjeliszekrényre. Másnap délelőtt málháztam megint, vittem az étkészletet és egy narancslevet, mert a kórházban víz sincs, csak valami rettenetes rossz tea. 

Ez volt a sokkoló rész. De az ápolónők kedvesek, az orvos is rendes. A szoba 3 ágyas és van hozzá külön zuhanyozó és wc. Igaz függöny vagy fal a zuhanynál nincs, így még a szerény alsó zuhany után is úszik minden, de van. A karjába be van kötve két vacak, ami miatt felül nincs zuhany. 

Első közlés szerint péntekig marad megfigyelés alatt, de ma hiába mentem oda, nem engedték el, majd hétfőn, mondta az ápolónő. Eléggé le voltunk lombozva, mert a 2 napi benti kaja után, már fogyási vágy ellenére is igen éhes volt. Miután haza jöttem, jött a hír, holnap délben elengedik. Reménykedünk.

Göröngyös napok

Valahogy tudtam, hogy ez egy ilyen nem túl vidám év lesz.  Persze, szerencsére semmi szörnyűség csak apró bosszantó dolgok. De ne a panasszal kezdjem. Az elmult 20 évben talán egyszer voltam moziban. Ehhez képest most az elmúlt hetekben már három filmet is láttam. Van ugye "házi mozink" a férfii

 lakásától 3 percre. Volt egy olyan film  amit csak a városban lévő mozikban játszottak. Egyszer se sikerült úgy oda mennünk, hogy megnézhessük. A háromból kettő igen vidám és szórakoztató volt, az egy híres Oscar d1jas főszereplővel, feledhető.

Győrben is voltunk, ahol unokaestvér részvételével rendeznek zenés vacsorákat. Igazi nosztalgia est volt. Sajnos mindhárom énekes iszonyú hamisan énekelt, de ifjúságom slágereinél ezt még megbocsájtom. A közönség és az énekesek is bőven a 60+ korosztályhoz tartoztak. Kár, hogy Pesten nincs ilyesmi. Az idő is ronda és hideg volt. Semmi séta meg ilyesmi, jöttünk haza, amint csak lehetett.

Állandó "program" hogy ki főz ma. Elvben a hét első három napján a férfiú, a második 3 napon meg én főzök. Nos ez valahogy nem indig sikeres, de igyekszünk. Április zűrös lesz, mert jönnek amerikai rokonok, aztán húsvét,utána családi hét majd barátnő. Már most szeretném ha május lenne. 

Most az ifjú egy hétre elutazott, így Bandi itt töltötte az egész hétvégét. Sajnos hétfő reggel ébredés után felsóhajtottam, hogy minden milyen jól ment, semmi baj, cirkusz stb nem volt. A következő pillanatban nagy robajt hallottam. Ész nélkül rohantam át a másik szobában, ahol Bandi nagy zajjal elesett. Persze magától fel tudott állni de a könyvespolc kicsit megrokkant. Feltehetően arra esett rá, a legalsó széles polc, amin a hifi és a gramofon van. A polc leszakadt, szerintem javíthatatlan. Most a polc előtt a földön van minden. Nem lehet kihúzni 2 drótot a készülékből és a falból sem, mert meg se tudom mozdítani a polcot. Már két napja asztalost keresek, de nem találok. Érdekes módon Bandi csak nálam tör-zúz. Már egy állólámpát is elintézett régebben. Abba is kapaszkodni akart. 

Nem sok programom van, de a keveset is sikeresen egymásra szervezem. Holnap is két helyen kellene lennem kettőkor, de majd reggel valamelyiket lemondom. Ingyenes hallásvizsgálat, majd lesz máskor. Azt hogy a bal fülem totálkáros a jobb meg koromnak megfelelően gyengül már úgyis tudom.

Rohan az idő

Nagy hirtelen már vége is van a farsangnak és remélhetőleg a komolyabb télnek is. Immáron 2 napja süt a nap és a madarak örült zenélésbe kezdtek. Nem mondom, hogy itthon ültem volna az utóbbi időben, de két napja mászkálunk. Megint folytatom az ismerd meg Budapestet programot. Ma Lipótváros és Újlipótváros volt műsoron. Eredmény csak 6 kilométer, de az üzletek miatt elég sokat totyorogtunk is. Soha nem voltam moziba járós, az elmúlt 20 évben talán egyszer voltunk moziban, de azt is ott hagytuk, mert nagyon hangos volt. Nos most nagy hirtelen már három filmet is láttunk. Kettő igazi vidám szórakozás volt, a harmadikat, ami Oscar díjas  is lett, nyugodtan kihagyhattuk volna. Mellesleg nem tudom miből élnek a mozik. Az utolsó alkalommal, igazán jó film volt, összesen 12-en voltunk az előadáson. Én magamban, illetve a barátnőmmel voltam koncerten is. Kivételesen a Budapest Bár c. zenekarit hallgattuk meg. Kár volt az időért. 

Változatlanul a hét második felében főzök, hétfő, kedd, szerda nem az én napom. Ha nincs kedve főzni,vendéglőbe meggyünk. Viszont mikor én főzök, akkor remek salátákat hoz. Hétvégén átjött Bandi, akkor hármasban is remekül elvoltunk. Az egészben az a legszebb, hogy nem kell olyan sokat egyedül lennem. Ebben remekül egymásra találtunk. Nem tudom, melyikünk viseli rosszabbul a magányt. Rossz idő esetén, képesek vagyunk átdumálni az egész délutánt. Aztán megnézzük a híreket, végre valaki aki azt nézi amit én, és aztán megint van új téma a dumára. Mióta a férjem meghalt, ami sajnos már igen régen volt, mindig úgy néztem a híreket, hogy fordítottam magyarra. Most végre csak ülök és bambulok bele a tv-be. Világ-eseményekben sincs hiány. Az egyik sokk jön a másik után és időnként ha nem lenne olyan tragikus, remekül lehetne szórakozni rajta. Egy cseppet se vidám, ahogy kis hazánk kizárja magát a nyugati világból és egyetlenkét dörgölőzik valamikori elnyomóinkhoz. Én persze már semmin se izgatom fel magam, mert fatalista vagyok és úgyse tudok a hülyeség ellen semmit se tenni.

Változó élet

L. Pestre költözésévvel igencsak megváltozott az életem. Kiderült, hogy ő pont úgy viszolyog a magánytól mint én. Ő se szeret sehova egyedül menni, egyedül enni, stb.. 

Jelenleg még mindig lakásberendezéssel vagyunk elfoglalva. Nem vitás sokkal nehezebben határoz mint én, így többnyire többször kell menni pl. IKEA-ba, mert meglát valamit, amit aztán két nap múlva akar megvenni. Szabad időm szinte lenullázódott.  Ettől függetlenül élvezem a dolgot, miután én is imádtam lakást berendezni. Ő a szakember, de a berendezési ötleteimet szívesén magáévá teszi. Mászkálunk minden felé, de még íróasztal széket nem találtunk. 

Jól berázódott a heti főzés. A hét első 3 napján ő főz, Bandinak viszik valahonnan az ételt, én pedig nála eszem.Semmit se utáltam jobban, mint egyedül ülni és enni. Csütörtöktől aztán az enyém a főzés, szombat kivételével. Mi itt nálam a konyhában eszünk, kettesben. Majd meglátjuk, hosszú távon hova fejlődünk. Egyelőre a hét elején egészséges ételeket eszem, aztán, amikor én főzök akkor egészségtelen húsokat.:-)

Közben persze szórakozunk is, voltunk moziban és színházban is az elmúlt két hétben.  A nagy esemény aztán a szombati bál volt. Ezen a fesztivál zenekar bálon én már negyedszer voltam. Először még Bandival, aztán kétszer a barátnőmmel és most egy igazi táncolni is tudó lovaggal. A végén alig táncoltunk, mert szerintünk, pocsék volt a zene. Hiába a fesztivál zenekarnak nem a tánczene a profilja. Ettől függetlenül, jól éreztük magunkat. L. eleinte nem volt lelkes, de mielőtt haza indultunk, közölte, hogy jó volt, jövőre is jövünk. Ilyenkor én magamban hozzá teszem, ha még élek. Minden esetre ez volt az leső alkalom, hogy igazi hosszú ruhám volt. Eddig csak mindig valami régi holmiból alkottam valami felvehetőt, ami nem volt estélyi, de elment. Most lett egy igazi estélyi ruhám, egyesek szerint a legszebb ruha volt ott. Igyekszem bevarázsolni az ott készült képet.. 

Hétköznapok

A hétköznapok jól alakulnak. Még mindig sok a dolog, de azért pl. moziba is eljutottunk. Láttunk egy szórakoztató magyar filmet. Kellemes meglepetés volt. Tervbe vettünk egy másik filmet is, de azóta se volt időnk vagy erőnk a moziba menésre. De majd megyünk, talán jövő héten Szinte a szájunkban van a mozi.

Egyelőre ójabb IKEA délután volt beiktatva. Laását még mindig rendezi, most egy íróasztal szék volt műsoron. Mikor az asztalt vettük, nem akart az IKEÁban venni széket aztán volt kávézni az egyik rokonnál, ahol meggyőzték, hogy ott kell jó széket venni. Miután végig ülte az összes széket, megérdeklődte, hogy én hol vettem az enyémet. Mondtam egy szaküzletben, ahová el akartam vinni őt is. Majd a jövő héten oda megyünk. De ő vett egy szőnyeget, én pedig megvettem Bandi összenyomott lámpaernyői helyett két újat. Az eredetiek is onnan származtak. A lámpákra egy szép napon rádölt a vasalódeszka. Szerencsére a lámpák nem törtek össze, csak az ernyők lapultak össze és szegény Bandira ráhozta a frászt az éjszakában a szokatlan zaj. 

Muult csütörtökön megint egynapos kiránduláson voltam Bécsben, Bandi ügyeit intézetem, remélem végleg. Valahogy nem szeretem már úgy Bécset mint régen. Fél Ázsia ott van, tele vannak az üzletek és az utcák velük. A Grabenen szinte lehetetlen normálisan menni. A régi üzletek bezártak, csupa, mindenütt megtalálható áruházak nyíltak. Dúl náluk a báli szezon, a női ruhaüzletek tele voltak báli ruhákkal, a férfiaknál  a kirakatokban a frakk hódított, a szmokingok és sötét öltönyök mellett. Ezekért a balakért, azért irigylem őket. Vásárlásra már nem csábít ott semmi. Egy pár sötétkék harisnya volt mindössze a zsákmány. Jó volt, hogy este várt az állomáson a fiu, elég sötét van mikor beér a vonat. 

Különben egyelőre beválni  látszik a váltott főzés, ezen a héten is holnap kerül rám a sor, három napra. Ma délután voltunk a svájci társasággal kávézni, után jó nagyot gyalogoltunk, mielőtt buszra ültünk. 

Itthon rossz hír várt. 97n éves őskori haveromnak meghalt a 78 éves élettársa. Most totál egyedül van és saját véleménye szerint nem alkalmas már önálló életvezetésre. Ráadásul Pest környékén lakott a barátnővel. Mondtam ha bejön a városba a saját lakásába, akkor tudok segíteni, de így nem. Szerintem soha az életben nem volt alkalmas az egyedül élésre. Hetven éve ismerem. Rohadt élet, mikor a fiatalabb hal meg előbb. A harmadik és utolsó feleségét nagyon szerettem. Ő ötven valahány évesen halt meg. Igazságtalan a sors. Az öregeknek kellene elmennie, de minket valahogy itt felejtettek.