Mai nap

 Ma reggel azt hittem, hogy szekrényt fogok tavaszi nagy takarítani és kicserélgetem a molypapírokat. De még le se nyeltem a kávét, jött egy telefon. A gerincgyógyászati központ hívott. Ebben az ügyben ez már sokadik, de remélem utolsó telefon volt.

Bandi már egy éve fájdalomcsillapító tapasszal él. Ezt pont egy éve felírták, illetve a szakorvos ajánlotta. Annak az ajánlatnak a nyomán, a háziorvos két hetenként felírta. Pontos időben kell mindig felírni, mert 15 naponként adják csak ki és a recept nem lehet több mint 5 napos. Eleinte ezzel is sok cirkusz volt, mert ha közbejött hétvége, meg ilyesmik. Mostanra a patika és én is megszoktuk a dolgot, így ez már működik. No de most letelt az egy év, új szakorvosi vélemény kell. Sajnos neurológus, akit megtalálok e-mailben, nem írhatja fel. Aki felírta azt azóta se láttuk. Kezdődtek a telefonok. Budai Egészségközpont, mert náluk voltunk az orvosnál. Lassan sikerült eljutnom az igazgatóságig, ennek a folyománya lett a mai telefon. Ebből kiderült, hogy mi ugyan privát voltunk, de most csak állami EÜ által lehet felíratni. A privát orvos természetesen a Gerincgyógyászaton dolgozik főállásban, csak hétfőn! 

Szóval indulás a körzetihez beutalóért, majd Bandihoz a kártyákért. Haza ugrottam, mert a sütőben főtt a holnapi ebéd. Ezután le a Gerincgyógyászatra. Ott már kevéske értetlenkedés után, eljutottam a délelőtti telefonálóhoz és megkaptam a papírt. Hogy valami saját hasznom is legyen az elrontott hétfőből, megcsináltattam a térd röntgenemet. Szóltak, hogy a lemezt máris elkérhetem, ugyanis a lelet majd 2 hét múlva lesz csak meg.. 

Valami remek kantin lehet abban a kórházban. Én még ennyi rettenetesen túlsúlyos nőt rég nem láttam. Mindjárt a recepcióban aki felvette az adatokat, alig érte el a tasztatúrát, annyira útban volt a hasa. Utána egy kicsi szobában 3 nő dolgozott. Mind a három megvolt egyenként 120 kiló. Nem értem. Egy egészségügyi intézményben, nem figyelmeztetik őket az orvosok, hogy drágám 10 év múlva nem fogja magát elbírni a térde? Ez egyszerűen felelőtlenség és nagy fokú gondatlanság a főnökség részéről. Szerintem!

Cseresznyefa

 Volt itt a kertben két ős öreg cseresznyefa. Az egyik már rég kiszáradt és ki lett vágva, a másik még erőlködött. Az alsó ágai már elszáradtak, csak a teteje hajtott ki tavaly is, ezért a tetőtéri lakó nam akart beleegyezni a kivágásba. Végül meggyőztük és tegnap nagy örömömre megjelentek a favágók. 

Elmentem itthonról és mire vissza jöttem már nem volt fa. Nos ekkor kezdett vérezni a szivem. Én ugyanis nagyon szeretem a cseresznyefa bútorokat. A "gyerekszobám" is ebből készült, bő 80 évvel ezelőtt, ma is szép, illetve nekem tetszik. 

A kivágott fa öreg volt és elég szép vastag volt a törzse. Ókori eszemmel azt hittem, hogy majd elviszik valahova egy fűrész telepre, ahol szép 18 mm.-es vagy félcolos deszkákat vágnak belőle. Megveszi egy asztalos, tárolja pl. egy padláson néhány évig és aztán majd készül valami szép bútor belőle. De nem. Szabályos tüzifa lett belőle. Morgolódtam is egy kicsit, de aztán felvilágosítottak, hogy olyan asztalos már rég nem létezik, aki ilyen célból megvenne egy cseresznyefa törzset. Kár, kár....

Majd csinálnak 3D nyomtatóval valamiből bútort, ami megfelel a korízlésnek. Az viszont biztos, hogy azok a bútorok nem fognak olyan sokáig élni mint az én gyerekszobám. Most is azon az asztalon áll a gépem, amin 6 évesen az első leckéket írtam. Léteznek még egyáltalán bútorasztalosok és mit csinálnak, miből?

Nem unatkozom

 Sajnos kiderült, hogy az egyik gondozónőnk, aki csak reggelit kell hogy adjon és összesen 3 órát volt naponta nálunk, rendszeresen fogyasztotta a jégszekrényben található felvágottakat, de még a kenyeret is. Régebben tűnt már el egy egész cipős doboznyi sütemény, de nem volt egyértelmű, hogy mikor  és ki által. Most gondos megfigyelés volt. Este bemutatta a napközi nő Bandinak a felvágottakat, és megszámolta a lefagyasztott kenyér adagokat. Végül a hirtelen lebukást a joghurt okozta, mert 3 darab volt a jégszekrényben este, aztán mikor a nappali nő odament, már csak kettő. Bandi aznap nem evett joghurtot reggelire, viszont az üres doboz ott volt a szemétben. Mindig tanulunk, soha nem hittük volna erről a nőről, hogy lop. Nem szorul rá, most éppen autót vezetni tanul, állítólag egy öreg jómódú férje van, a házukat most tatarozzák stb. Így aztán a héten egy új nő keresésével is foglalkoztam extrában. Szerencsére az ilyen néhány órás munkára mindig vannak vállalkozók. Kettőt hívtam el bemutatkozni, mindkettő tetszett, de az egyik nagyon sokat utazott mint mesélte. Miután a hiányzók helyére nekem kell beugranom, nem szeretem a túl sokat utazókat.A másik olyan legnyugodtabb benyomást keltet így ő kezd hétfőn. Szerencsémre a vasárnapi nő is meggyógyult, így talán egy nyugis hétvége lesz. Az elmúlt két vasárnap én voltam szolgálatban. 

Közben Bandi az említett nő által ajánlott masszőr-gyógytornászt is elküldte, mert minden héten emelte a bért. Ennek az utódját nem nekem kell megkeresnem.

Közben van kikapcsolódás is. Szerdán a Fesztiválzenekar vacsorájára voltam hivatalos, barátnővel mentem, csütörtökön pedig egy nagyszerű koncerten voltam a MÜPÁ-ban. Már rég nem voltam ilyen jó hangulatú tele házas hangversenyen. Nagyon élveztem. 

Szerdán a körzeti orvosnőnk megint levette a vért, mert izgatta a múltkori nagyszámú fehérvérsejtem. Gondoltam, hogy nincs semmi bajom, mert ezt a rohangálást nem csinálnám ha valami bajom lenne. Mi lehet? Leukémia pl., de nincs. Teljesen normál számban van mindenem. Azt hiszem csak az agyam egyre hiányosabb. Miután ma reggel 8-kor kellett elkezdenem a főzést, totál sótlanul sütöttem meg az oldalast. Ilyesmi normál időben nemigen szokott előfordulni. Sajnos a főzést nem tudom leadni senkinek, ez már az enyém marad, amíg állok a lábamon. Így maximum magamban csalódhatok.:-)

Úgy szép az élet ha zajlik

 Egy elég zűrös hét van mögöttem, különösen a péntek fárasztott ki totálisan. Délelőtt haza szállítmányozhattam az összes leszűkített ruhadarabomat. Aztán viharsebesen ebéd készítés, majd háromra már a körzetinél kellett lennem, onnan meg rohantam tovább a szintén háromkor kezdődő ötyére. Az ötyéről, ami két óra intenzív német beszélgetést jelentett, még mentem Bandihoz. Végül este 7 után értem haza. Nem valók már nekem az ilyen egész napos elfoglaltságok. 

Gondoltam lesz egy szép nyugis hétvégém. Megbeszéltem, hogy szombaton és vasárnap is átviszik az ebédet én csak majd látogatóba megyek. Ehhez képest, szombaton kiderült, hogy a vasárnapi segítőm beteg lett. A hétköznapi nem ért rá. Megszerveztem az ebéd szállítómat délelőttre. Ebéd után megyek át és én leszek estig ott. 

Hogy a délelőtt se legyen túl nyugalmas, hajmosás után felfedeztem, hogy leállt a fűtés. Telefon a barátnőmnek, aki egyben a közös képviselő is.Ezek után ő szervezett gyorsan valakit, aki ott maradt a férjével (éber kóma 8 éve) és eljött megnézni mi van. Telefonált Bandinak, aki eligazított, hogy hol milyen gombot keressen és nyomja meg. Fűtés elindult. Nagy megkönnyebbülés. Ő most vissza rohant a férjhez. Neki is több állandó segítője van, de valahogy vasárnap többnyire neki kell helyt állni. Hát így élünk mi. 

Én most készítem az ebédet, közben szárad a hajam és mehetek át, estig. Szép nyugis hétvége adieu.

Igaz mese

 Valamikor 2021 őszén, szembesültem egy fürdőszoba átalakítás problémájával. Több kudarc élményem volt, mire Bandi közölte, hogy majd ő. Tényleg 2 nap múlva már találkozott egy "vállalkozóval" aki megfelelő áron elvállalta a dolgot, szinte azonnali kezdéssel. Részemről nagy volt az öröm, hogy lement rólam ez a teher, részéről pedig a lelkesedés volt nagy. Idehozta hozzám a srácot, aki rendkívül udvarias és jó modorú volt. Hamar megegyeztünk és én adtam előleget anyagbeszerzésre. 

Két nap múlva neki is esett egy társával. Szétverték a fürdőszobát, majd szóltak, hogy kérnek még előleget. Nem szívesen adtam és azzal engedtem el Bandit a találkozóra, hogy ha egy mód van rá, ne adja át a pénzt. Szerintem már nem volt jogos az újabb összeg, de Bandi mégis oda adta. 

Nos ezután soha többet nem láttuk a pasikat. A netről eltűnt a vállalkozás, telefonra nem válaszoltak és a megadott cím, nem létező volt. Lenyeltem a keserű pirulát és megint én vettem kézbe a dolgokat. Hamar meglett az átépítés és kész. Igyekeztem nem is gondolni az ügyre, mert ki szereti bevallani magának, hogy hagyta magát átverni. 

A múlt héten ajánlott levelet kaptam az adóhivataltól, amiben felszólítottak, hogy 3 napon belül nyilatkozzam, milyen szerződésem volt az XY-nal, milyen munkát végzett, mennyi ideig. Első pillanatban csak meredtem a papírra, hogy ki lehet ez, de aztán csak beugrott a név. Gyorsan meg is válaszoltam, a kérdéseket. 

Sajnos az akkori papírok Bandinál vannak, természetesen fellelhetetlenek, pedig szívesen tennék a rendőrségnél feljelentést, miután benne van a levélben a pasi pontos címe.

Megint bebizonyosodott, hogy az igazi bűnözőket csak az adóhivatal tudja megtalálni. Al Caponenek is ez volt a végzete.

Vasárnapi élmények

Bandi lakásával szembeni házból mindig kilóg egy idős hölgy és hangosan köszönget az első emeletről az arra járóknak. Hónapokkal ezelőtt totál zavarba kerültem, mert mikor rámköszönt, néztem jobbra, balra és a hátam mögé, csak az nem jutott eszembe, hogy felfele nézzek. Végül aztán csak rájöttem. Akkor érdekelte, hogy hova sietek, hol lakom stb. 

Ma délben én vittem az ebédet és mikor kora délután jöttem haza fele, megint hallom, hogy kiabál fentről. Milyen egyedül lehet szegény, megkérdeztem tőle, hogy egyedül van? Igen és nem merek kimenni az utcára. Erre megkérdezi, hogy én hány éves vagyok. Mondom 88 leszek mindjárt. Erre közli, hogy ő 72! Fiatal még, mondom és gyorsan elköszöntem. 

Rendszeresen dühöngök a tesze-tosza öregasszonyokon, de mindig hozzá teszem, hogy biztos fiatalabbak nálam vagy 10 évvel. 

Ezek után haza jöttem és bele néztem a tv műsorba. Esti programot néztem, de valahogy megpillantottam egy délután műsort a Göta kanálisról. Svéd koromban, mindig szerettem volna elmenni erre 4 napos hajó útra, ami Göteborgból jön Stockholmba, egy csomó fantasztikus zsilipen át keresztül az országon. Akkori keresem mellett nagyon drága lett volna, azon kívűl elképzeltem, hogy mint általában ott akkoriban a nyarak, esetleg egész úton zuhog az eső. Szóval soha nem csináltam meg az utat. Most ez a film több mint egy óra alatt végig járta az egész utat. Az összes zsilipeket, a környéket stb. Nagyon élveztem. Jó, hogy soha nem mentem, mert a szerintük speciális nagyon finom svéd kaja, nem dobogtatta meg a szívemet. Igaz, nagyon elegánsan tálaltak, de mit! Különben a hajón kizárólag csinos szőke svéd lányok voltak a matrózok. 

Hogy végül Bandiról is beszámoljak, fantasztikus ügyesen átült a székbe és vissza is, minden segítség nélkül. Úgy tűnik a most egyre intenzívebb torna, valóban sokat segít. 

Kellemes vasárnap volt. Hab a tortán, kellemes langyos volt az idő.

Telnek mulnak a napok

 A gondozó cserét szerencsésen túléltük. Múlt hétfőn két jelöltünk volt. A ránézésre kellemesebb, mire ide ért már tudta, hogy neki ez túl messze van, Ezután a maradék egyből könnyű volt választani. Persze volt még két jelentkező is, de azokat meg se néztem. Tökéletes gondozó úgysincs, de ez legalább szerény, szorgalmas és csöndes. Sajnos rosszul hall, nem hallja ha csenget valaki, de ez egyelőre az összes kifogásunk. 

Tegnap telefonált a messze lakó és érdeklődött, hogy meg vagyunk-e elégedve. Gondolom rájött, hogy talán még sincs annyira messze a hely. Közben még ketten jelentkeztek, az egyik egy férfi volt. Valahogy úgy tűnik, hogy erre a munkára mindig akad érdeklődő. Most már nagyüzem van odaát, mert minden reggel jön egy férfi, aki gyógytornász és masszőr egy személyben. Ezen kívűl az egyik gyógytornász leányka háromszor jön egy héten és másik, a legrégebbi pedig egyszer. Ennél többet már nem tudunk tenni az ügy érdekében.

Mikor nem kell semmit szervezni, élvezem az életemet. Pénteken elmentem a barátnőmmel a Fesztivál Zenekar adománygyűjtő báljára. Tavaly Bandival voltam. Persze ez nem igazi bál, mert van vacsora és műsor is, no meg aukció. Engem ez érdekelt most, miután sikerült akvirálni két tárgyat az aukcióra. Meg voltam elégedve a leütés összegével. Táncra csak éjfélkor került volna sor, de akkor mi indultunk már haza. 

Közben feladtam a hízási reményeimet és elkezdtem beszűkíttetni a ruhatáramat. Már van 3 hordható szoknyám és ma megyek a nadrágokért, valamint viszem a maradékot. Jó érzés végre megint normál holmikban járni. 

Holnap főzés szabadságon leszek, ezért átküldtem ma, a holnapi ebédet is, ami a maradék borjubecsinált leves és rizskoch. Levet könnyű megmelegíteni, a rizs meg hidegen is jó. Mára csirkecombot sütöttem párolt zöldségekkel. Erre kiderült, hogy ma megette a drágám a holnapit. Ebben csak az a baj, hogy a mai, holnap melegítve már nem lesz jó.:-(