Úgy szép az élet ha zajlik

 Egy elég zűrös hét van mögöttem, különösen a péntek fárasztott ki totálisan. Délelőtt haza szállítmányozhattam az összes leszűkített ruhadarabomat. Aztán viharsebesen ebéd készítés, majd háromra már a körzetinél kellett lennem, onnan meg rohantam tovább a szintén háromkor kezdődő ötyére. Az ötyéről, ami két óra intenzív német beszélgetést jelentett, még mentem Bandihoz. Végül este 7 után értem haza. Nem valók már nekem az ilyen egész napos elfoglaltságok. 

Gondoltam lesz egy szép nyugis hétvégém. Megbeszéltem, hogy szombaton és vasárnap is átviszik az ebédet én csak majd látogatóba megyek. Ehhez képest, szombaton kiderült, hogy a vasárnapi segítőm beteg lett. A hétköznapi nem ért rá. Megszerveztem az ebéd szállítómat délelőttre. Ebéd után megyek át és én leszek estig ott. 

Hogy a délelőtt se legyen túl nyugalmas, hajmosás után felfedeztem, hogy leállt a fűtés. Telefon a barátnőmnek, aki egyben a közös képviselő is.Ezek után ő szervezett gyorsan valakit, aki ott maradt a férjével (éber kóma 8 éve) és eljött megnézni mi van. Telefonált Bandinak, aki eligazított, hogy hol milyen gombot keressen és nyomja meg. Fűtés elindult. Nagy megkönnyebbülés. Ő most vissza rohant a férjhez. Neki is több állandó segítője van, de valahogy vasárnap többnyire neki kell helyt állni. Hát így élünk mi. 

Én most készítem az ebédet, közben szárad a hajam és mehetek át, estig. Szép nyugis hétvége adieu.

Igaz mese

 Valamikor 2021 őszén, szembesültem egy fürdőszoba átalakítás problémájával. Több kudarc élményem volt, mire Bandi közölte, hogy majd ő. Tényleg 2 nap múlva már találkozott egy "vállalkozóval" aki megfelelő áron elvállalta a dolgot, szinte azonnali kezdéssel. Részemről nagy volt az öröm, hogy lement rólam ez a teher, részéről pedig a lelkesedés volt nagy. Idehozta hozzám a srácot, aki rendkívül udvarias és jó modorú volt. Hamar megegyeztünk és én adtam előleget anyagbeszerzésre. 

Két nap múlva neki is esett egy társával. Szétverték a fürdőszobát, majd szóltak, hogy kérnek még előleget. Nem szívesen adtam és azzal engedtem el Bandit a találkozóra, hogy ha egy mód van rá, ne adja át a pénzt. Szerintem már nem volt jogos az újabb összeg, de Bandi mégis oda adta. 

Nos ezután soha többet nem láttuk a pasikat. A netről eltűnt a vállalkozás, telefonra nem válaszoltak és a megadott cím, nem létező volt. Lenyeltem a keserű pirulát és megint én vettem kézbe a dolgokat. Hamar meglett az átépítés és kész. Igyekeztem nem is gondolni az ügyre, mert ki szereti bevallani magának, hogy hagyta magát átverni. 

A múlt héten ajánlott levelet kaptam az adóhivataltól, amiben felszólítottak, hogy 3 napon belül nyilatkozzam, milyen szerződésem volt az XY-nal, milyen munkát végzett, mennyi ideig. Első pillanatban csak meredtem a papírra, hogy ki lehet ez, de aztán csak beugrott a név. Gyorsan meg is válaszoltam, a kérdéseket. 

Sajnos az akkori papírok Bandinál vannak, természetesen fellelhetetlenek, pedig szívesen tennék a rendőrségnél feljelentést, miután benne van a levélben a pasi pontos címe.

Megint bebizonyosodott, hogy az igazi bűnözőket csak az adóhivatal tudja megtalálni. Al Caponenek is ez volt a végzete.

Vasárnapi élmények

Bandi lakásával szembeni házból mindig kilóg egy idős hölgy és hangosan köszönget az első emeletről az arra járóknak. Hónapokkal ezelőtt totál zavarba kerültem, mert mikor rámköszönt, néztem jobbra, balra és a hátam mögé, csak az nem jutott eszembe, hogy felfele nézzek. Végül aztán csak rájöttem. Akkor érdekelte, hogy hova sietek, hol lakom stb. 

Ma délben én vittem az ebédet és mikor kora délután jöttem haza fele, megint hallom, hogy kiabál fentről. Milyen egyedül lehet szegény, megkérdeztem tőle, hogy egyedül van? Igen és nem merek kimenni az utcára. Erre megkérdezi, hogy én hány éves vagyok. Mondom 88 leszek mindjárt. Erre közli, hogy ő 72! Fiatal még, mondom és gyorsan elköszöntem. 

Rendszeresen dühöngök a tesze-tosza öregasszonyokon, de mindig hozzá teszem, hogy biztos fiatalabbak nálam vagy 10 évvel. 

Ezek után haza jöttem és bele néztem a tv műsorba. Esti programot néztem, de valahogy megpillantottam egy délután műsort a Göta kanálisról. Svéd koromban, mindig szerettem volna elmenni erre 4 napos hajó útra, ami Göteborgból jön Stockholmba, egy csomó fantasztikus zsilipen át keresztül az országon. Akkori keresem mellett nagyon drága lett volna, azon kívűl elképzeltem, hogy mint általában ott akkoriban a nyarak, esetleg egész úton zuhog az eső. Szóval soha nem csináltam meg az utat. Most ez a film több mint egy óra alatt végig járta az egész utat. Az összes zsilipeket, a környéket stb. Nagyon élveztem. Jó, hogy soha nem mentem, mert a szerintük speciális nagyon finom svéd kaja, nem dobogtatta meg a szívemet. Igaz, nagyon elegánsan tálaltak, de mit! Különben a hajón kizárólag csinos szőke svéd lányok voltak a matrózok. 

Hogy végül Bandiról is beszámoljak, fantasztikus ügyesen átült a székbe és vissza is, minden segítség nélkül. Úgy tűnik a most egyre intenzívebb torna, valóban sokat segít. 

Kellemes vasárnap volt. Hab a tortán, kellemes langyos volt az idő.

Telnek mulnak a napok

 A gondozó cserét szerencsésen túléltük. Múlt hétfőn két jelöltünk volt. A ránézésre kellemesebb, mire ide ért már tudta, hogy neki ez túl messze van, Ezután a maradék egyből könnyű volt választani. Persze volt még két jelentkező is, de azokat meg se néztem. Tökéletes gondozó úgysincs, de ez legalább szerény, szorgalmas és csöndes. Sajnos rosszul hall, nem hallja ha csenget valaki, de ez egyelőre az összes kifogásunk. 

Tegnap telefonált a messze lakó és érdeklődött, hogy meg vagyunk-e elégedve. Gondolom rájött, hogy talán még sincs annyira messze a hely. Közben még ketten jelentkeztek, az egyik egy férfi volt. Valahogy úgy tűnik, hogy erre a munkára mindig akad érdeklődő. Most már nagyüzem van odaát, mert minden reggel jön egy férfi, aki gyógytornász és masszőr egy személyben. Ezen kívűl az egyik gyógytornász leányka háromszor jön egy héten és másik, a legrégebbi pedig egyszer. Ennél többet már nem tudunk tenni az ügy érdekében.

Mikor nem kell semmit szervezni, élvezem az életemet. Pénteken elmentem a barátnőmmel a Fesztivál Zenekar adománygyűjtő báljára. Tavaly Bandival voltam. Persze ez nem igazi bál, mert van vacsora és műsor is, no meg aukció. Engem ez érdekelt most, miután sikerült akvirálni két tárgyat az aukcióra. Meg voltam elégedve a leütés összegével. Táncra csak éjfélkor került volna sor, de akkor mi indultunk már haza. 

Közben feladtam a hízási reményeimet és elkezdtem beszűkíttetni a ruhatáramat. Már van 3 hordható szoknyám és ma megyek a nadrágokért, valamint viszem a maradékot. Jó érzés végre megint normál holmikban járni. 

Holnap főzés szabadságon leszek, ezért átküldtem ma, a holnapi ebédet is, ami a maradék borjubecsinált leves és rizskoch. Levet könnyű megmelegíteni, a rizs meg hidegen is jó. Mára csirkecombot sütöttem párolt zöldségekkel. Erre kiderült, hogy ma megette a drágám a holnapit. Ebben csak az a baj, hogy a mai, holnap melegítve már nem lesz jó.:-(

Apró lépések, közepes zűrök

Tegnap pont akkor értem Bandihoz, mikor már majdnem végzett a gyógytornász. Állt a drágám a járókerettel és térdhajlításokat csinált. Nem könnyű neki, de ilyesmikkel próbálják vissza szerezni az eltűnt izmait.Nem lett volna szabad fekve hagyni, mikor nem akart felkelni. Nem voltam elég erőszakos, pedig tudtam, hogy ez  a következmény és meg is mondtam neki. Ma aztán a laptopnál ülve találtam, mikor mentem. Lassan kezdem azt hinni, hogy az időjárás tényleg befolyásolja az állapotát. Tegnap pocsékul volt, csak enni ült fel, ma pedig igazán sokáig ült kint az ágy szélén. Hála az égen eszik és szemlátomást már hízott is. Mérni csak akkor fogom tudni, ha egyedül meg tud állni a lábán.

A zűröket magamnak csinálom. Elbocsájtottam az első ápolónőnket, akinél tudom, hogy szakmailag nem fogunk jobbat kapni. Már régen és sokszor bosszankodtunk a természetén és modorán. Aztán a múlt héten betelt a pohár. Közölte velem, hogy megállapodott Bandival, hogy ezentúl óránként 1000 forinttal többet fog kapni. Kénytelen voltam előszedni könyvelői képességemet és egy felállítást csinálni a horror költésegeinkről. Bandi viszont azt mondta nekem és neki hiszek, hogy ő ilyesmiről nem állapodott meg vele, csak meghallgatta mit akar  és mondta, hogy majd velem megbeszéli. Már kezdéskor is kizsarolt ezzel a módszerrel extra plusz pénzt, ugyanerre hivatkozva. Nos akkor egyikünk se volt igazán jó állapotban, így azóta is fizettem neki az extrát. 

Ehhez jött már, hogy mindkét másik nő panaszkodott rá, de ezt nem vettem túl komolyan, de mikor a múlt héten a takarító lánykám is előadta, hogy a szófán ülve parancsolgatott neki a nő és ehhez ő nincs hozzá szokva, akkor betelt a pohár. 

Persze vannak új jelentkezők, ez nekem mindig izgalom, mert Bandi soha nem mond semmit, nem választ stb. Ha aztán mellé fogok, akkor az én hibám. 

Akinek felmondtam, az szívesen maradna akár a jelenleginél is kevesebb pénzért! De ebbe a csapdába nem megyek bele. A természete és modora már nem fog megváltozni. Most csendes, halk és cukorédes, valahol sajnálom is az önsorsrontó természetéért.

Van még remény!

Ma hangversenyen voltam, amiben nincs semmi különös. Viszont ilyet nem éltem meg a covid cirkusz óta. Teljesen tele volt a MÜPA nagyterme, sőt még egy pótszék sor is be volt állítva.  Mindez egy Mahler szimfóniára jött össze. Magam is igen csodálkoztam a dolgon. Mahler nem egy könnyű koszt a klasszikus zenében. A szimfóniái nagyon hosszúak, szigorúan csak szerintem, egy kicsit kevesebb több lenne.

Hihetetlen fegyelmezett közönség volt. A hosszú tételek alatt még egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, de néma csend volt. Senki nem köhögött, zörgött, ejtett le valamit, sőt még a telefonok is nyugodtak. Bár az nem fordul mostanában már elő, hogy megszólal, de mikor unják magukat a népek, akkor elkezdik nézni a telefonjukat. Ma ilyet se láttam.  Miután szünet nem volt, nemigen nézegettem a közönsséget, de a röpke benyomásom az volt, hogy talán kicsit fiatalodott az azelőtt erősen 70+ közönség. A végén igen hangos volt az ünneplés, nem csak a taps, hanem az emeletről hangos örömkiáltások is hangzottak. 

Öröm volt nézni a zenekart is. Egy ilyen mű előadásában rengeteg murka fekszik. Fischer Ivánnak köztudottan nagy kedvencei ezek a szimfóniák. Számtalan próba, erre a műre extrán beszervezett külsős zenészek, csak nagybőgősből 8 volt, no meg két hárfa az egy helyett és a fúvósok is fel lettek erősítve. Mikor vége lett, az egész zenekar boldogan mosolygott, a karmester meg szinte sugárzott az örömtől. Ezen az estén, nekem nem igazán a mű, sokkal inkább a telt ház és ujjongó közönség volt az élmény. Örültem, hogy van mégis annyi ember akik érdeklődnek a zene és a kultúra iránt, hogy megtöltsenek egy termet. Jó lenne a jövőben még sok ilyen telt házas hangversenyt megélni, akkor is ha nem csak Mahler van műsoron. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Mahler életében nem nagyon élt meg ekkora sikert, már ha jól emlékszem az olvasmányaimra. Szóval ő is megérdemelte az ünneplést.

Ó év - Új év

 2022 nekem, meg azt hiszem a világnak se volt igazán jó év. Nálam káosz, Bandi betegsége, saját összeomlásom teszi rossz emlékűvé az elmúlt évet. Aztán az év utolsó napja feltette a pontot az i-re. Harmincadikán délben, teljesen váratlanul megkaptuk az ötödik oltást. Jött a doktornő délben és vihar sebesen beadta. Az ilyesmi engem soha nem zavar. Éjfél előtt aztán elkezdett rázni a hideg. Sebaj gondoltam, majd elalszom és reggelre elmúlik. El is aludtam, de háromkor már fent voltam, saccra minimum 39 fok volt a lázam. Kimásztam a fürdőbe, mert tudtam, hogy van itthon rubofen, aztán azt hittem nem tudok vissza menni az ágyba, de sikerült. De nem tudtam elaludni. Azon izgultam, hogy Bandin is kitör ilyesmi és ő nem tud felkelni és gyógyszert bevenni. Átmenni nem volt opció, mert a kapuig se tudtam volna lemenni. Végül elaludtam. Reggel felébredtem és gondoltam már semmi bajom. Végre megtaláltam az éjszaka hiába keresett hőmérőt, 38.2. Nocsak akkor még egy rubofen. 

Nem lett volna semmi baj, de ott volt a lencse és a malac, muszáj volt felkelni és tenni a dolgom. Végül is sok kis pihenővel délutánra elkészültek a dolgok. A malacot már csak pirítani kellett és kész. Igen ám, de mi lesz a tiramisuval? Arról végül is lemondtam. Képtelen lettem volna még egy órát a konyhában tötyörögni. 

Elsejére aztán tényleg teljesen jól voltam már. Jött az egyetlen hűséges vendégem, fiatal 82 éves. A malac ropogósra pirult, ő felszeletelte egy részét. Jött a segítségem és amúgy forrón, ételtermoszban átvitte Bandinak az ebédet. Másik vendégem, akinek a férje mellett kellett maradnia, szintén kapott dobozban mindent, mi meg leültünk enni. A pezsgős koccintást már ebéd előtt megejtettük. Állítólag jó volt a bor amit vettem, jómagam inkább sört ittam. 

Később átmentem Bandihoz, akinek sajnos hascsikarása volt, mert "ügyesen" keserűsót itattak vele. Nem volt nagyon jó kedvében.

Minden esetre örülök, hogy lassan talán vissza zökkenünk normálisba. Az új évtől jómagam semmit se várok, annak fogok örülni ha nem történik semmi.  Bandi nagyon reménykedik, hogy fog újra járkálni. Ezen erősen dolgozik a gyógytornászok segítségével és van határozott javulás az állapotában, Sajnos mindig komoly fájdalmakkal kísérve. Majd meglátjuk mi lesz. Minden esetre ha mához egy évre még mindig itt ülök, akkor majd elmesélem, mi történt 2023-ban..