Még mindig covid és minen más

Tegnap jöttem rá, hogy ez a covid igazi öregeket csinál belőlünk. Érdekes programot néztünk a televizíóban a bécsi opera back stage. Szinte hihetetlen, hogy mekkora üzem egy ilyen nagy operaház. Rengeteg ember érdekes funkciókkal. Sok felelőségteljes beosztás, mert mindennek úgy kell működnie, mint egy svájci órának. A megkérdezettek, mind lelkesen meséltek a munkájukról. Mondták, hogy ezt a munkát vagy szeretni kell vagy elmenni innen. A legjobb a súgó volt, aki bemutatta, hogy hogy kell sűgni. Mint mondta, ha erős a zene, akkor akár kiabálni is lehet, de ha halk akkor nagyon halkan, illetve néha az is elég "ha hangosan gondolkozom". Míg meséltek és mutogattak be- bekapcsoltak valami próbára ahol szép zene  volt. Na és itt jött az öregasszony effektus. B. mást se hallott, mint emlékszel.... Minden zenéről eszembe jutott valamelyik operaház vagy hangverseny amin voltunk és ez csak az elmúlt 15 év. Milyen jó lett volna a férjemmel megöregedni, micsoda közös emléktömeggel rendelkeznénk, a közel 50 évről.

Volt a héten egy jó dokumentum film is Helo Diktátor címmel. Igen Orbánról szólt és a kétségbe esett EU komisszárokról, akik rájöttek, hogy ilyen dolgot amit ő művel senki se tudott elképzelni se és ezért nincs a a kezükben semmi amivel megróhatnák. Megint világossá vált a félelem, hogy ha kiteszik az európai néppártból, ahol fel van a fidesz függesztve már elég régen, akkor meg se állnak a szélsőjobb pártcsoportig, ahol már tárt karokkal várják őket. 

Érdekes volt annak a két komisszárnak a hazai látogatása, hogy mit tapasztaltak. Voltak a club rádióban és beszéltek az egyetlen még független lap főszerkesztőjével is. A lapot Magyar hangnak hívják, nem is tudtam, hogy létezik. Újságosnál egyébként kapható, megkérdeztem. Pesti főpolgármesterrel is beszéltek, aki persze, hogy elmondta, hogy mennyire elvonják a kommunális költségekre szánt pénzt tőlük. No meg persze a CEU se maradhatott ki, ahol nagyon sajnálták, hogy a luxemburgi bíróság egy héttel azután adott nekik igazat, mikor ők már pont elköltöztek. 

Egyébként én Orbánt már igen régen nem láttam és nem győztem csodálkozni,  hogy hogy tudta ekkorára növeszteni a pocakját. Ő a nagy sportember. Nem szégyenli magát?

Vissza 100 évet!

A Süddeutsche Zeitung, tekintélyes német napilap, jan. 23. számában a 3 oldalon egy fénykép fogadott. Ki tudja miért, nekem iskolás könyveimből ismert Rákosi Mátyás kép jutott eszembe a dinnye feje a buzamezőben. Nos ezen a képen, jelenlegi despotánk látható, unokái, 3 darab, egy magyar vizsla és egy csomó játékállat társaságában. 

Az egész oldalas cikk címe: Otthon és tűzhely. Alcím: A magyar kormány ünnepli magát, mint az igazi értékek megmentőjét, mint egy keveréket  a szent nemzet, szent család. A nőnek lehetőleg egyetlen feladata van: sok gyereket szűlni. Rettegjen, aki kilóg a sorból.

A cikk egy egész oldal, az újság igen nagy méretű. Már ráncoltam a homlokom, mikor elkezdtem olvasni. Mert miről is van szó? Arról, hogy már az ovodában és iskolában elkezdik a gyerekek lelkét masszírozni, miszerint szülni, gyereket nevelni a családnak élni nagyon jól kitöltheti egy nő életét és nincs is ennél szebb. Ezt persze nem csak OV, hanem a családminiszternő is hangsúlyozza. Isten, házasság, család, gyerekek. Ez ma a hivatalos kormány propaganda. Továbbá nekünk magyar gyerekek kellenek, nem emigránsok, nem akarunk másokkal keveredni, mondja OV.

Megszólaltatnak egy írónőt is Kiss Noémit, aki elmondja, hogy a nagymamája totál Orbán hívő volt, de ezt már nem tudja lenyelni. 

Ezek után felsorolják, hogy milyen és mennyi támogatást kap mindenki aki házasodik és remélhetőleg szülni is fog.

Szóba kerül a családminisztérium félresikerült reklám videója, ami azt akarta reklámozni, hogy nem kell egy nőnek okvetlen versenyezni karrierileg a férfiakkal. Legyenek a nők inkább boldogok, hogy nőnek születtek és szolgálhatnak másokat, a családot. (Itt már forrt az epe be

A bruttoszocial produkt 5%-a a családok segítésére megy. Ezt jól bebetonozza a megváltoztatott alaptörvény, miszerint a család alapja a házasság és a gyerek-szülő kapcsolat. Az anya egy nő, az apa egy férfi.Féljenek akik nem passzolnak ebbe a keretbe. pl. homoszexuálisok, romák, szegények, gyereküket egyedül nevelők, elváltak, gyerektelenek. Mindezt természetesen támogatják az egyházak. OV hangsúlyozza "A sokáig figyelmen kívűl hagyott család, mindig fontosabb lesz, a hit is és a nemzet különösen"

Folyt. köv.

Vissza 100 évet. Folytatás

 Valami ismert dokumentár filmes nő, Skrabski, egy alapítványt hozott létre párkeresésre. Olyanoknak akar segíteni aki tényleg családra vágynak nem csak szexre. Skrbski éles ellentéteben van Kissel, bár mindketten feministák. De Kiss nem tud mit kezdeni ezzel az új anya kultusszal, pedig van két gyereke.

Kiss szerint a nükkel senki nem beszél. Szinte sehol nem ül olyan kevés nő a parlamentben mint nálunk. Az iskola könyvek tele vannak soviniszta klisékkel. Homo vagy leszbikus nem fordulhat elő mese könyvekben sem. Az egyetemeken megszüntették a gendertan tanítását. Nálunk senki nem mehet át férfiból nőbe vagy fordítva. ( Pedig konkrétan tudom, mert láttam, hogy már az 50-es években csinált ilyet a János kórház urulogus főorvosa) Homoszexuálisok nem adoptálhatnak gyereket.

A leírtak csak igen kivonatosak, mert maga a cikk nagyon hosszú . Én megdöbbentem, hogy ez az eddig és ezután is hülye szlogennek  tartott Isten, haza, család, valós és komoly program. Ebből is látszik, milyen jól elszigetelem magam a hazai politikától. Ugyanakkor kétségbe ejtő ha nem előre, hanem hátra fele megyünk. 

Engem ez valahogy pont annyira zavar, mint a Rákosi éra erőszakos női egyenjogúsítása. Akkor mindenki a traktorra vagy a gyárba volt a jelszó. Igaz szülni akkor is kötelező volt, hála Ratkónak. Most meg vissza a konyhába. Nálunk a lónak csak két oldala van, a háta közepe mintha nem létezne..-(((

Micsoda nap!

 Jól kezdődött. Reggel sütött a nap a szemembe mikor felébredtem. Összekapkodtam magam, mert már az egész mult héten készültem lemenni a MOM-ba és elintézni dolgokat ott. Gyönyörű napsütésben sétáltam le. Sorba mentem. Először a Müllerhez, mert B. már nagyon vágyott a valódi Ricolára és itt nálunk az nincs. Müllertől mentem a T-Comhoz. Húztam számot és leügettem a Sparba, szalámiért. Az ott kapható olaszt szeretjük. Onnan a Tchibóba mert már kifogyóban volt itthon a kávé. Sehol nem voltak sokan , úgy hogy ezt vihar sebesen lebonyolítottam. Mire vissza értem a T-Comhoz pont rám került a sor. Mint kiderült, már új szerződésem van, üvegszállal és HBO nélkül, kevesebbe fog kerülni mint eddig. Naivan rákérdeztem, hogy akkor most mennyi is az internet sebesség? Pasi rezzenéstelen arccal közölte, hogy 300 mb. Közöltem, hogy ehhez képest én csak 60 mb-t látok. Jött is a várt szöveg, biztos a gépe régi. Mire én halk kacajra fakadtam és mondtam, hogy egy alig féléves I-Pad-on mérem. Csend lett és halk hümmögés. T-Comos levelezésemnek még nincs vége. Ezek után még a bankba is átmentem, mert írtak valami zürös szöveget a telefonbank kódról, amit magam is megcsinálhatok. Eddig ellenkeztem, mert a telefon nekem nem bankolásra való, de a multkor belefutottam, hogy a normán felül is kért kódot a netes kártyával való vásárláskor. Rögtön csináltak is egy kódot nekem, aztán kiderült, hogy már van kettő kódom, ki tudja hogyan. Ez eltartott egy ideig, míg a bankos fiuk ezt egymás közt kitárgyalták, de végül is megoldották, remélhetőleg.

Ebéd után zoom meghívásom volt Fischer Iván 70. születésnapjára. Volt persze szép zene is és rengeteg érdekes köszöntés. Ismert és ismeretlen nagy nevek igen kedves szövegekkel. Mindez angolul. Persze a köszöntők nem Amerikában vagy Angliában születtek, vagy foglalkozásuknál fogva sokat érintkeznek külföldiekkel, így minden szót megértettem. Ilyenkor szoktam megdicsőülni, hogy aztán az első élő találkozáskor egy közönséges amerikaival, jól a fenekemre huppanjak. 

Az első zeneszám valami nagyon ismerős Bach darab volt. Ki tudja miért, de annyira elkezdtem magam sajnálni, hogy már soha többet nem ülhetek élőben hangversenyen, hogy elkezdtek csorogni a könnyeim. B. nem tudta mi történt velem. Azt hiszem még soha nem látott sírni. Kicsit kimentem a képből, aztán elmúlt. 

Mindezek után néztük a washingtoni cirkuszt. Először a német közvetítést, de a harmadik ima után eluntam és otthagytam B.-t, hogy nézze angolul. Biden ugyanis katolikus, ami önmagában nem baj, de minek annyit imádkozni. Mondjuk a délutáni műsor után lady Gagától se voltam annyira elragadtatva, sőt rárjöttem, hogy Jennifer Lopeznek nemigen van hangja.

A nap mindezzel együtt nagyon szép és jó volt nekem és csak remélni tudom, hogy ma este már nem fog elromlani se a nap se a jó hangulatom.

 

Vásárlás

A minimum 25 éves mikrohullámú sütőm elkezdett haldokolni. Nem forog rendesen a tányérja, ha megy akkor zökkenőkkel. B. mondta, hogy esetleg szétszedné, megnézné, stb. Mondtam hozzá ne nyúljon! Ha elkezd szerelni a konyhában, akkor egy hétig nem tudok főzni. 

Ezután elkezdtünk nézegetni sütőket a neten. Sajnos a képekről nem lehetett megállapítani, mi az a sok gomb az készülékeken. Mondtam a mult héten, sebaj, megyek a Saturnba és veszek egyet, ami egyszerü nincs benne grill és könnyen kezelhető. El is mentem de egyetlen darab lett volna a mi tetszett. A legtöbb ugyanis sokkal kisebb mint ami nekem kell ahhoz, hogy beleférjen a tányér. Már kezdtem örülni az egynek, mire közölték, hogy raktáron nincs, csak online van még egy darab. Mondtam ok. rendelje meg. Azt ő nem tudja. Felírta a számát, menjek haza és rendeljem meg én. Itthon persze ezer dolog várt, csak késő este kezdtem foglalkozni megint a dologgal. Az egy darabot persze nem találtam. B. és én is kerestünk a neten megfelelőt, nemigen találtunk. A végén közöltem, hogy rá bízom, keresse meg itt a kártya rendelje meg és fizesse is ki. Nos a fizetésnék kezdődtek a bajok. Én igyekszem mindig keveset regisztrálni és a lehető legegyszerűbb módon fizetni. Ő viszont hogy hogy nem, elkeveredett a gmali fiókhoz, jelszó stb. Miután már éjfél után voltunk, mondtam hagyjuk a csudába, majd holnap. Másnap sikerült is megtalálnom ugyanazt máshol, hipp-hopp megrendeltem, készpénzben kell fizetni átvételkor, remek. Ma már hozzák is. 

No de a félben hagyott rendelés miatt naponta kaptam a figyelmeztetéseket, hogy fejezzem be. 3 napig gondoltam, majd csak abba hagyják, de nem. Most írtam nekik, hogy nem vásárolok és kész. Remélem ezzel tényleg kész is lesz. 

Hogy az új mikrot fogom-e szeretni, az majd elválik. Nagyon nincs a kedvemre, látatlanban vásárolni. Belőlem Amazon és társai biztos nem élnének meg. Szeretem megnézni megfogdosni az árut mielőtt megveszem. Ez most covidal terhelve egyre nehezebb lesz.:-(

Kórház tapasztalatok Pesten

Férjem 25 éve a Kútvölgyiben halt meg. Abban a V.I.P. szobában, ahol Antall is. Akkoriban elég új voltam itthon és kétségbe esve néztem a helyet, hogy vajon milyen lehet ezek után a normál szoba. Az orvosok és ápolók nagyon rendesek voltak. Orvos nem volt hajlandó pénzt elfogadni, hiába próbáltam, nem ment. Pedig igazán és őszintén hálás voltam. 

Következő tapasztalat az időközben felépült Telki kórház volt. Emberem ott halt meg. A kórház nagy megnyugvás volt nekem, hogy ha baj van van hova menni.  Korrektül állították ki a számlákat, előre szóltak, hogy az ápolóknak tilos pénzt elfogadni. Minden rendes és tiszta volt, sehol az a szörnyű lerobbantság mint a Kútvölgyiben. 

Mielőtt bezárták, magam is eltöltöttem ott 2 napot a helyzet változatlanul jó volt. Majdnem sírtam, mikor bezárták.

Következő "élmény" B. visszér műtétje volt, amit altatásban csináltak. Akkor se volt már fiatal, így rábeszéltek, hogy maradjon ott egy éjszakára. A "kórház" egy pesti bérház 2 nagy lakásából lett kialakítva. Mint mondta a műtő nagyon korszerű volt, de a szoba.... Szerencsére egyedül volt az egész "kórházban" egy igen rendes nyugdíjas ápolónővel, aki rendesen ellátta enni inni adott stb. 

Idővel sor került B. kezeire is. Igaz a doktornő maszekban csinálta a műtétet, de ragaszkodott a Sport kórházhoz. Persze bementem délután megnézni mi van és vittem enni meg inni valót is. Nos ott egy talán eredetileg 3 ágyas szobában hatan voltak. Az ágyak olyan közel voltak egymáshoz, hogy át lehetett érni egyikből a másikba. Egy szék, amire le lehetett volna ülni, nem volt. Mosdó se volt a szobában. Kint a folyosón megszámoltam 10 szobára volt egy WC. 

Ezután következtem én a térdemmel. Dr. Rose privátkórház, a belváros közepén. Minden rendkívűl előkelő, a folyósó illatosított stb. A szoba is nagy, totál lehetetlen berendezéssel. Első pillanatban mikor bevezettek, azt hittem valami fogadó helyiség, de aztán megláttam a kórházi ágyat. Más kórházra utaló dolog nem volt. Az egyik fal bronz színű műanyaggal párnázott, a másikon szürke tapéta sőtétszürke hatalmas virág mintákkal. Két kis fotel, ami olyan alacsony volt, hogy ha arra leülök biztos nem tudok felállni. Az éjjeliszekrényen hangulatlámpa, amit az ágyból nem lehetett elérni. Égett is a lámpa 3 napig, amig ott voltam. Szerencsére fel voltam készülve Kindlevel, így jól átvészeltem a napokat. Utolsó este kértem B.-t, hogy hozzon már be egy joghurtot meg egy kis kekszet mert éhen halok. Gondolom a kaját a környék legócskább kantinjából hozták.

Ennyit hagy írni egy oldalra a blog, de rögvest folytatom.

Kórház folytatás

A koronát most a Szent Magdolna kórház viseli, ahol B kisebb beavatkozáson esett át a gerince miatt.  Szerencsére ez is csak egy nap volt. Be nem mehettem, de kérdezősködtem, hogy milyen volt. Nos, szerencséjére valami jópofa majdnem kortárs üregúr volt a szomszédja, így jól elbeszélgették az időt. Mert hogy azt se tudta, hogy este van-e már vagy még csak délután. Miután a szobán nem volt ablak!!! A hely természetesen szigorúan magán és nem olcsó. Nyilván a technikai berendezés amivel dolgoznak méreg drága. De ilyen ötlet, hogy kórház ablaktalan szobával? Az étkezésre nem is kérdeztem rá, mert ebből B. nem csinál nagy ügyet és csak vacsora és reggeli volt, természetesen hideg, mert konyha az nincs. 

Ők ajánlottak valami gyógytorna helyet. Gondoltuk, hogy talán pont ezután a beavatkozás után van valami különleges torna, így bejelentkezés után ma délután mehettünk. A hely elég hülye helyen van, megközelíteni nem éppen jólábú ifjoncoknak leginkább csak taxival. Mondták, hogy ez egy villa és hátul kell hozzájuk bemenni. Nos hátul egy végeláthatatlan betonlépcső fogadott. Régi térdemmel ott fordultam volna vissza. Most mi felmásztunk. Megszámoltam ötven nem túl kényelmes lépcsőfok volt. Ezt követte bent a házban az eredeti lépcsőház maradványa félemelet magasságban. 

Aztán kiderült, hogy a torna semmi különös, ezeket a dolgokat a mi gyógytornászunk is csinálta vele. Így a hely egyszeri "élmény" marad és részemről az értetlenség. A város forgalmas és jól megközelíthető részei tele vannak üres irodákkal. Miért tesznek egy ilyen helyet Buda dombos részén egy kicsi utcába egy régi villába és annak is a felső emeletére? A tornásznő szerint, sokan vissza hőkőlnek a lépcső láttán. Hát igen. Nem csodálom.