Most olvastam,

hogy honnan származik a papírpénz. Egy mongol uralkodó, Dzsingisz Khan unokája találta ki 750 évvel ezelőtt, Kínában.  Kublai Khanak hívták és ifjúságában a szteppéken harcolt. Később tudós kínaiaktól tanult mindent ami akkoriban tanulható volt. Azt hiszem manapság nagyon lebecsüljük az ősi kínai tudást. Amikor uralomra került már igen sokat tanult az idegen kultúrából. Megerősítette az iparosokat és kinyitotta a határokat a kereskedelemnek.Ezért feltalálta a papírpénzt, ami akkor még nem papírból volt..
Szeder fákat vágatott ki és lehántoltatta. A kérget beáztatták, majd préselték. Ebből fekete lemezeket nyertek. Különböző nagyságúra vágva, kézzel írták rá az értéket és a magas rangú császári tisztviselők alá is írták, majd a "pénzverdében" rányomtak egy nagy vörös pecsétet. Volt akkor már pénz érme aranyból, de nem volt a kereskedelemhez elég arany. Honnan is tudjuk ma ezt ilyen pontosan? Marco Polo eljutott oda a Khanhoz és később a könyvében megírta a hogy mit látott, tapasztalt. Itthon persze kinevették. Egy darab papírért bármit vásárolni elképzelhetetlen volt akkoriban.
Európában az első pénz érméket egy Lydia nevű királyságban, a mai Törökország területén készítik Kr.e. 700 évvel. Míg a papírpénz eljutott hozzánk még 400 évig tartott. Előtte, a 15. században nagy arany és ezüst hiány lett. Ma sincs erre magyarázat, de egy tartós gazdasági depresszió alakult ki a nemesfémek hiányától. Közben XIV Lajos és az angol III. Wilhelm háborúznak 9 éven keresztül. Az angol állam pénztár teljesen kiürül. Megjelenik egy skót kereskedő a neve: William Paterson a korszak alkotó ötletével. Alapítsanak bankot ahová a privát emberek beviszik az aranyukat amiért papírpénzt kapnak. A papírpénzzel aztán az állam is tud fizetni. Eleinte a 100 font mögött még tényleg ott volt az arany fedezet. Csak az kapott 100 fontost a Bank of England-tól, aki beadott annak megfelelő mennyiségű aranyat. Később a csalafinta skót észre veszi, hogy az emberek már nem is érdeklődnek, hogy mennyi arany van a trezorban és elkezd több pénzt nyomatni. A folytatást és az eredményt már mindenki ismeri.
Lehet, hogy valami totál köztudott dolgot írtam itt le, akkor elnézést kérek. Én most olvastam erről először.

Ez a hét is jól kezdődött...

Temetésen voltam, csak itt a szomszédban a Rákoskereszturi köztemetőben. Elég lehangoló látvány, hogy az utakon hatalmas gödrök és a tavalyi avart senki se gereblyézte össze. Állítólag már évek óta így működik minden, már ha fizetnek se lehet a sírokat öntöztetni, mint régen. Általában nem vagyok temető barát, sajnálom a helyet amit elfoglalnak, szerintem fölöslegesen. De ha már van és igen rendesen megkérik a használat árát, akkor legalább gondoznák.
Nos az unokabátyámat temették, 87 éves volt és már régóta szeretett volna meghalni. Így aztán különösebb sírás nemigen volt. Ö volt az utolsó korombeli rokonom. Három lányából már csak egy él, akit ismertem. Szemlátomást örökölte a családom pragmatikus gondolkozását. Nem volt semmi ravatalozás meg ilyesmi. Ragyogó napsütésben gyülekeztünk, majd pontos időre megérkezett az autó az urnával. Engem a vő kivitt autóval a tett helyre, mentünk az urnás kocsi után, a többiek meg gyalogoltak, nem is keveset. A helyszínen az emberek csavarhúzóval kinyitották a fülkét, ahol a felesége már várta, majd a lánya mondott néhány szót, fedél vissza csavarozva és kész volt.
Nálam kb. ugyanez van leírva, csak nálam malter is kell majd a becsukáshoz. Eddig csak leírtam, de nem tudtam, hogy ilyesmit lehet csinálni. Megnyugtató volt látni, hogy működik a dolog.
Mindezek után elkocsikáztunk a lánya lakására, ahol igen kellemesen elbeszélgettünk. A résztvevő kettő unoka lelépett persze, így csak az utánam következő korosztály volt jelen. Megnyugtattam őket, hogy csak utólagos értesítést fognak kapni ha meghalok.
Nagyon el voltam kényeztetve. A vő az autóba be és ki akart segíteni, de leintettem. Aztán belém karolt és tipegett mellettem, mert egy hosszú pasi hosszú lábakkal. Figyelmeztetett minden göröngyre, küszöbre meg mindenre amibe egy ilyen öreg asszony hasra tudna esni. Lehet, hogy rájuk hoztam a frászt, hogy ott töröm össze magam. Nos ezek után ma a fodrásznál a nők agyba főbe dicsértek, hogy milyen fiatalosan mozgok. Tényleg jobb vagyok mint az átlag vendég, botom sincs és egyedül fel tudok állni a székből. Sajnos most már ez is egy érdem.

Új év

Nem várok semmit és nem fogadtam meg semmit. Per pillanat kicsit izgulok, hogy hülye Trump mikor indít egy hirtelen ötletből atom háborút, de ez csak mai probléma.

Az új évbe szép békésen átcsusszantunk. Az egész hosszú ünnep alatt nem sikerült unatkoznom, de szilveszterkor behoztam ezt a mulasztást. A tv-ben annyira nem volt semmi nézhető dolog, hogy az esti hírek után leültem olvasni. Ezzel nincs is semmi baj, de kb. 11-re már totál elzsibbadtam az üléstől. Akkor jutott eszembe, hogy van netflix is, de akkor már késő volt elkezdeni valamit keresni. Itt ténferegtem a lakásban, írtam még néhány e-mailt és még mindig nem volt éjfél. A vicces az, hogy tényleg soha nem fekszem le éjfél előtt de mikor akaratlagos a dolog, akkor ilyen nyögve nyelős lesz. Kint már lelkesen lőttek, néha szinte géppuska ropogásnak hallatszott. Mindig gondolom, hogy mennyi sok pénzt lövöldöznek el az emberek ilyenkor. Itthon ez nem volt szokásba régen, de nekünk minden hülyeséget át kell vennünk. Németek már mindig csinálták, hogy elűzzék a rossz szellemeket, legalább is nekem ezt mondták, mikor csodálkoztam. Nem érdekel honnan jött, nem is bosszant túlzottan csak nem kellene ennyire majmolnunk mindenkit. Erről jut eszembe, hogy szerencsétlen majmok elégtek Krefelden mikor 3 hülye liba akaratlanul ugyan de felgyújtotta a majom házat. Állítólag az interneten vették az eszközt, ami már 2009 óta be van tiltva, nem véletlenül.

Másnap aztán készre sütöttem a malacot, amivel felülmúltam önmagamat. Tényleg ilyen finom még soha nem volt. Lencse főzeléket is dicsérték a fiuk, szóval minden rendben volt. Vendég valamikor haza ment, mi meg csináltuk a rendet. B.sikeresen össze törte a legnagyobb fedeles jénai tálamat. Nem, örültem neki. Igaz 2 éve én kettesével törtem a herendi csészéket, na de az én voltam.:-)))

Év vége

Elröppentek az ünnep napok és nem csak unatkozni nem volt időm de karácsonyi meséket mondani se. Nem tudom mivel teltek el a napok, mert gyakorlatilag semmi se csináltam. Csak szép kényelmesen későn keltünk, aztán reggeliztünk. Mire ezzel és a reggeli toalettel elkészültünk már majdnem dél volt. Délben persze pezsgőt ittunk, ezt minden nap megtesszük ha itthon vagyunk és van időnk. Mindeközben kitaláltam, hogy mit is kellene enni. Ez az idén erősen a mélyhűtő tartalmától függött, mert az ünnep előtti diliben nem vásároltam semmit.
No de milyen is volt 2019? Olyan csendes unalmas nyugdíjas év volt. Szerencsére nem történt velünk semmi rossz, de kimagasló nagyszerűségek se voltak. Utóbbiakról lassan jobb ha leszokunk. A kis fény pontokat az utazások hozták. Az áprilisi Berlin nagyon kellemes volt, különös tekintettel a barátokra. A májusi hajókázás zenével igen érdekes volt, csak sajnos végig fagyoskodtam az utat, mert májusban már nem utazom bundában. Az idő viszont azt kívánta volna. Hazaúton beugrottunk Zürichbe, ahova sajnos már senki nem köt, csak az emlékek. De elvarrtam néhány hivatalos szálat, így oda többet már nemigen kell majd mennem.
A nyár észre vétlenül telt el. Nem volt igazán meleg, egy pár nap kivételével. Nagy élmény volt, hogy végig néztük 4 nap alatt a Ringet, majdnem. Mert a 4. nap, Istenek alkonya, az utolsó felvonást ellógtuk. De jövőre behozzuk!
Augusztus végén és szeptember elején aztán kipipálásra került két régi vágy. Először Salzburg. Igaz nem a dóm lépcsőjén a Jedermann hanem zene program volt, de azért mégiscsak Salzburg volt. Aztán meg Velence ahová az operaház vonzott a La Fenice. Egy meglehetősen fárasztó út volt. B. elég rosszul bírta. Ijedtemben azt mondtam nem is utazunk többet. Bécs persze nem számít az itt van a szomszédban. Schiff Andrást meg kellett hallgatni és támogatni kell a Fesztivál Zenekart. Sajnos nem én vagyok a magyar állam, így csak szerényen. Nemzetközi szerepléseikkel több dicsőséget szereznek nekünk, mint a futball. Ez volt az év kellemes oldala.
Nem annyira vidám, hogy meghalt az unokahugom és az unokabátyám, így már csak engem felejtettek itt ebből a generációból. Így az új évet temetéssel kezdem, lehetne valami jobb is.
Mi meg csak élünk éldegélünk és ha nem lenne itt a fejem felett az a nagy fekete felhő, hogy mi lesz ha valamelyikünk leesik a lábáról, akkor azt mondhatnám, hogy soha rosszabb ne legyen. Sajnos a jövőnkön való töprengés, minden hiába valóságával együtt, nekem komoly gondot jelent. Bevezethetnék már itthon is az eutanáziát. Nem fogják soha, vagy nem az én életemben. B. szerint majd lesz valahogy, de nekem ez a hozzáállás sajnos nem megy. Pedig biztos lesz majd valahogy.
Ma megvettem a Népszabadság megszűnése óta az első magyar újságot. Ennyi félremagyarázott balgaságot már rég nem olvastam.

Boldog Újévet mindenkinek! Valamivel több kommentet el tudnék viselni az új évben.

Lopott anyag (Fordítás németből)

Karácsony van. Mindenki rohan stresszel, vásárol, ajándékoz csomagol sűt és főz. Egyesek szentestén még a templomba is elmennek, bár minek? Ott mindig csak mesélnek és a story minden évben ugyan az. Manapság a fiatalság ezt sokkal rövidebben néhány tweetel le  tudná adni, valahogy így:
Blogger Jo és a munka nélküli influencerin Mary akiknek letiltották a YouTube csatornájukat egy frissen összejött Parship pár, keresnek egy helyet ahol pihenni tudnának. Sajnos airbnb nem működik így végül is egy ócska kunyhót tálának, wlan nélkül. Marynak nagyon nagy a hasa, röviddel a szülés előtt, elmesélni Jonak, hogy az internet termékenyítette meg. Ezt az a trotyli el is hiszi.Valahol barátságos menekültek egy kidobott Alexa boxból meghallják, hogy élő születésnapi party van, a google maps segítségével e-rolleren a helyszínre érkeznek.Hoznak magukkal saját termelésű füstölőket, hasis kekszet és hallicogén békákat (Leckkröten). Mindannyian remekül érzik magukat.
A mellesleg megszületett "Dude" majd valamikor megnyeri a Messiás castingot és a 12 legkedvesebb követőjével egy rövid ideig nagy dolgokat művel, amit csodának hisznek és amiket még napokkal később is meg lehet osztani a facebookon. Kész, vége.



Valahogy így. Sajnos nem ismerem a magyar ifjúsági szlenget, így kicsit döcögős a fordítás, de talán azért átjön a humor. Mellesleg a Parship egy ismerkedős oldal.

Nem karácsonyi zűrök.

Nem fogom részletesen elmondani, mert hosszú és unalmas lenne, de a lényeg egy mondatban: Ma valamivel 4 óra előtt B. elkezdett próbálkozni, hogy belépjen az egyik eszközünkbe. Este 7 előtt 10 perccel, tépett idegekkel eljutottunk oda, hogy megvolt minden kód, számtalan új jelszó stb. Az igazi belépést holnapra halasztottuk, abban a reményben, hogy a ma megszerzett kódok még holnap is érvényesek lesznek. Műveltük mindezt egy normál asztali géppel, egy kis laptoppal és két mobil telefonnal. A kis notesz, amibe régen a pin kódokat írtam, lassan már vaskos könyvvé alakul. Régen volt egy, eredetileg 6 karakteres pin kódom, mindenhova azt használtam. Nem volt semmi baj. Aztán kezdődött, hogy 8 karakter kell, hozzá adtam még két számot és ismét jó sokáig nyugalom volt. Aztán valamikor elkezdődött, hogy csináljak itt egy újat meg ott, de olyan legyen, amit máshol még nem használtam, kis betű nagy betű, számok stb. A memóriám is romlik, ennyi hosszú, számomra komplikált, pin kódot már képtelen vagyok megjegyezni. B. meg morog, hogy minek nekem ennyi helyen bejelentkezni, minek van több e-mail címem stb.
Minden esetre remény teljesen nézek az ünnep napok elé, mikor is semmi mással nem lehet foglalkozni, csak az itthoni dolgainkkal. Talán 3 nap elég lesz arra, hogy beverekedjük magunkat az összes eszközeinkbe.

Nos mesélek még egy karácsony előttit is. Mikor Emberemmel össze hozott a véletlennek nevezett sors, nyár volt és én már 4 éve egyedül éltem. Sok mindent csináltam, utazgattam, nyüzsögtem. Augusztus volt és végre találtam valakit aki szívesen levelezett. Aztán telefonálgatott is elég rendszeresen. Egy levegőben lógó dolog volt, hiszen kétszer találkoztunk csak személyesen. Végül vettem egy mély levegőt és elutaztam karácsonyra Torontóba. Utazás előtt néhány nappal felhívott egy igen régi barátom, persze jött, hogy jó lenne már találkozni stb. Mondtam neki, majd jövőre, mert most elutazom Torontóba háztűznézőbe. Aztán elbúcsúztunk és letettük a telefont. 10 perc múlva csöngött a telefon, a felesége volt. "Mit mondtál te Lacinak hova utazol? Torontóba, válaszoltam. De minek? Háztűznézőbe" Percekig kapkodta a levegőt.:-)))
A karácsonyt majd elmesélem.

Ötye

Megvolt az év utolsó német ötyéje. Gondoltam veszek egy doboz csokit, az ünnep tiszteletére. Szerencsém volt, ugyanis mindenki hozott valami saját készítésű süteményt, így a csokoládénak nagy sikere volt. Vannak persze csodás türelemmel megáldott nők, akik igazán művészi akármiket sütöttek. Az ilyesmit sajnálom megenni. A nap témája adott volt: Ki mit csinál karácsonykor. Szent rémülettel hallgattam végig a sok eltervezett családi ebédet és vacsorát, fantasztikus menü sorokkal és minimum 4 vendéggel, de van akinél 21-en lesznek. Mindenki állandóan megy valahova vagy vendégeket fogad. Én maradtam utolsónak a kikérdezésben és nem tudom sajnáltak vagy irigyeltek-e, mikor elmondtam, hogy nálunk már minden nap ünnep nap, mikor még egészségesek vagyunk. Azon kívül, hogy 24.-én halat eszünk tradícióból, semmi extra menü elképzelésem nincs. Azt esszük majd mint máskor, feltéve ha eszembe jut valami okos dolog. Ha nem akkor elmegyünk vendéglőbe, csakúgy mint máskor is.
Holnap déltől szabad leszek mint a madár, semmi program semmi ügyintézés nincs kilátásban. Aktívan fogok unatkozni, amit feltehetően 3 nap alatt megunok majd, de addig élvezem. Aztán mesélek majd a régmúlt karácsonyokról, mert nem voltam mindig ilyen anti ünneplős mint most.