Kezdem a feketével. Ma először meglátogattuk azt a jó ismerősből, az évek során lassan baráttá váló házaspárt, ahol a férfinak pont 2 éve megállt a szíve. Most 65 éves. Tehát 63 évesen, makk egészséges, sportos, jó kedélyű, nem ivott nem dohányzott, minta ember. Tárgyalás közben leesik a székről, mert megállt a szíve. Mentők, újraélesztés. A harmadik után abba akarják hagyni, nyilván tudják miért. De közben odaér a lánya és a felesége, kérik, hogy próbálják még. érthető. Egy ilyen sokk hatása alatt senki se gondolkozik logikusan. Ötödik vagy hatodik alkalom után lélegzik és pillanatnyilag mindenki boldog. Aztán nem ébred fel. Illetve magatehetetélenül ébred. Ezt hívják éber komának. Intenzív osztály, rendes osztály, lélegeztetik, szondán táplálják, végül még egy pace makert is beépítettek neki. Ezután ha akar se tud leállni a szíve. Kórházból egy idő után ki kellett menni, egy vidéki intézménybe került, mint állítólag az egyetlen helyre, ahol ilyen állapotú betegeket fogadnak. Felesége naponta autózott oda vissza. Tavaly év végén a gyerekei úgy döntöttek, hogy ez nem maradhat így tovább. A feleség át akarta építtetni a házukat, hogy be tudják oda vinni. Gyerekek viszont egy apartmanos öregotthont találtak jónak. Ez lett, ma ott voltunk. Feleség is beköltözött a szép házukból a 45 nm. apartmanba. Fürdőszobát át kellett építtetni, hogy a fürdető ággyal be lehessen oda tolni. Segítség nem sok jár, csak éppen hogy van valaki ha baj van. Különben ő szervezte az ápolónőket, akik váltják egymást. Minden harmadik éjszaka csak ő van ott. Ez azt jelenti, hogy másfél óránként felkel és megfordítja a férjét.
Nagy sikerünk volt. Férj jóízűen mosolygott a hülye dumánkon. Persze azt se lehet tudni, hogy tudta-e, hogy kik vagyunk. Időnként azt hittem, hogy most szólal meg, aztán meg látszott, hogy ki tudja hol jár. Végül elkezdet csikorgatni a fogát. Ez az egyetlen mód, hogy kifejezze, hogy valami baja van. Aktuálisan a gyomorégés elleni szer, azonnal hatott. Na de ezt is ki kellett valamikor találni, hogy ég a gyomra. Borzasztóan sajnálom őket. Tényleg egy minta házaspár voltak, élték az életüket, szerencsére jól kerestek. Van két sikeres gyerekük és 7 talán majd sikeres unokájuk. Öröm volt csak rájuk nézni is. És most ez van. Panasz egy szál se, ha probléma van meg kell oldani, kész.
Most jön a fehér. Holnap megyek megint a 102 éves barátnőmhöz. Sikerült szereznem egy szponzort a második halló készülékéhez. Viszem a pénzt és egy ventilátort, mert pokol ahol lakik. A történet az, hogy kezdetben volt egy SZTK halló készüléke, ami nem ért semmit. Nagyon kesergett, hiszem ő egy társaságbeli ember. Kérdezte, hogy nekem milyen van és mi a tapasztalatom. Aztán nemrégiben ott voltam és újságolta, hogy van egy füle, mert annyit sikerült összespórolnia, hogy egyre tellett. Az az egy is sokat javított a dolgon. Elmeséltem egy öreg barátomnak, aki szintén füles. Pénze van bőven, egyből fölajánlotta, hogy tudjam meg mennyibe kerül, ő kifizeti. Mentem a saját fül üzletembe elemért és érdeklődtem az árakról. Kiderült, hogy a komputerben meg tudták nézni, hogy pontosan milyen készüléke van és mennyibe került. Tudtam persze a nevét és a születésnapját. Ezután elmentem hozzá és felajánlottam a barátom nevében a dolgot. Elfogadta, csak a családja meg ne tudja, mert nem szeretné ha tudnák, hogy ő milyen szegény. Két felnőtt gyerek rengeteg unoka, de biztos süketek és vakok, hogy semmit nem vesznek észre. A lakást egész délután süti a nap, ablakot nyitni éjszaka se nagyon lehet, mert a belváros talán legforgalmasabb útján van. Volt egy ventilátora de eltűnt. Szerintem a szoba kiadással foglalkozó unoka tüntette el. Most viszek egy ventilátort és megmondom, hogy láncolja le. No meg persze a második fül árát is viszem.
