Az ember nagyon feledékeny, ha nem olvasom valahol, eszembe se jut, hogy szombaton 70 éves lesz a forint. Pedig óriási várakozás volt, még gyerek fejjel is, mielőtt bevezették. Előtte őrület volt, milliókban és billiókban számolták az elődjét a pengőt. Sőt nem csak számolták, hanem irtózatos ütemben nyomtatták is a meglehetősen nagy formátumú millpengőket és billiókat. Kellet is a hely a rengeteg nullának. Persze nincs már ilyen pénzem egy darab se. Anyám nem volt egy gyűjtögető típus, rendszeresen lomtalanított. Igaz szükség is volt rá, a gyakori költözések miatt. Volt így is holmi elég.
Persze nem csak a millpengők voltak a fizető eszközök. Nem tudom az irodában mivel fizette apám az alkalmazottakat, de B. meséli, hogy ő leginkább krumpliban kapta a fizetést. Akkoriban Szegeden laktunk. A ház az ott székelő bank tulajdona volt. Anyám reggelente, mielőtt vásárolni ment, lement a bankba némi tört arannyal. Kapott érte papír pénzt és ment vásárolni a piacra. Ha maradt pénze, akkor rögtön vissza váltotta aranyra. Apám a cég részére csak csere üzleteket kötött. Disznót, lisztet, cukrot, meg mit tudom én még mit cserélt szénre. Persze nem tudom, hogy egy vagon szén, mennyi disznót ért, de valahogy működött a dolog. Neki akkor nem pénzt kellett termelnie, hanem a bányász ellátásról kellett gondoskodnia.
Akkoriban sokat szólt nálunk a rádió. Azt hiszem 1946-ban még sokan hitték, hogy oroszok ide-oda, azért majd kialakul valami normális élet. A rádióban persze rengeteget beszéltek a forintról. Pontosan emlékszem, amikor Apám jött fel az irodából és hozta az új pénzt. Rögtön kaptam 20 forintot, hogy ezután ennyi lesz a zsebpénzem. Igen nagynak és gazdagnak éreztem magam. Ez volt az első alkalom, hogy saját pénzem volt. Jó érzés volt.
Persze nem csak a millpengők voltak a fizető eszközök. Nem tudom az irodában mivel fizette apám az alkalmazottakat, de B. meséli, hogy ő leginkább krumpliban kapta a fizetést. Akkoriban Szegeden laktunk. A ház az ott székelő bank tulajdona volt. Anyám reggelente, mielőtt vásárolni ment, lement a bankba némi tört arannyal. Kapott érte papír pénzt és ment vásárolni a piacra. Ha maradt pénze, akkor rögtön vissza váltotta aranyra. Apám a cég részére csak csere üzleteket kötött. Disznót, lisztet, cukrot, meg mit tudom én még mit cserélt szénre. Persze nem tudom, hogy egy vagon szén, mennyi disznót ért, de valahogy működött a dolog. Neki akkor nem pénzt kellett termelnie, hanem a bányász ellátásról kellett gondoskodnia.
Akkoriban sokat szólt nálunk a rádió. Azt hiszem 1946-ban még sokan hitték, hogy oroszok ide-oda, azért majd kialakul valami normális élet. A rádióban persze rengeteget beszéltek a forintról. Pontosan emlékszem, amikor Apám jött fel az irodából és hozta az új pénzt. Rögtön kaptam 20 forintot, hogy ezután ennyi lesz a zsebpénzem. Igen nagynak és gazdagnak éreztem magam. Ez volt az első alkalom, hogy saját pénzem volt. Jó érzés volt.
Nagy pénz lehetett az kiadáskor. Még gondolom sokáig utána is. Még mindig gazdagnak érzed magad? :-)) Mielőtt visszakérdeznél. Én igen.
VálaszTörlésMost már igen. Ahogy öregszem egyre kevesebb a vágyam. Közben voltak időszakok mikor nem érzésre, hanem valóban szegény voltam mint a templom egere. Elmult szerencsére.
Törlés