Megérkeztünk, mentem le a kertbe. Barátnömnek nyoma se volt, A lakasaban viszont volt valaki az látszott a napernyöröl. Kérdeztem az egyik fiut, aki itt dolgozik, hogy hova lett. Balesete volt, azota nem jö ne a kertbe. Becsöngettünk hozzá, kinyitja az ajtó és csak néz. Látom nem ismer meg. Mondom ki vagyok. "Sajnálom nem tudom ki vagy. Nem vagyok jól a fejemmel van baj. Èrezzétek jól magatokat."
Köpni nyelni nem tudtunk. Késöbb a fiu elmondta, hogy fent a lakása elött elesett, mindkét karját ś a fejét ütötte be. Mentök, telefon a fiának. Az rögtön szerzett egy nöt, aki most éjjel nappal vele van. Mint kiderült a fiut se ismerei meg, pedig kisgyerek kora óta ismeri. Azóta se tértünk magunkhoz. B. is mindig emlegeti, pedig ö nem is ismerte olyan régen mint én. Gondolom egy stroket kapott, azért esett el, a memoriájának egy része .
Köpni nyelni nem tudtunk. Késöbb a fiu elmondta, hogy fent a lakása elött elesett, mindkét karját ś a fejét ütötte be. Mentök, telefon a fiának. Az rögtön szerzett egy nöt, aki most éjjel nappal vele van. Mint kiderült a fiut se ismerei meg, pedig kisgyerek kora óta ismeri. Azóta se tértünk magunkhoz. B. is mindig emlegeti, pedig ö nem is ismerte olyan régen mint én. Gondolom egy stroket kapott, azért esett el, a memoriájának egy része .
:-(
VálaszTörlésHát ez tényleg sírni való:::((((
VálaszTörlés