Nehezen szántam rá magam, mert az Erkel mindig pocsék volt. Viszont a London Royal Philharmonic Orchestra nem jön gyakran ide, így belevágtam. A szünetig kibirtam. A küllemről nem is akarok beszélni. Baráságtalan mint mindig. Elször, mikor kezdtem oda járni, vörös bársony és plüss volt minden. Rossz volt az akusztika, de amugy normál szinház külleme volt. Aztán átalakították. Haza látogatós koromban voltunk ott. Minden barna volt és az előcsarnokban pocsék volt a világítás, barátságtalan volt az egész. Most zöld lett minden, ami akár reménységgel is tölthetné el az embert. Világítás is jó, klima gyenge. De nem ez a baj, hanem a székek. Én nem vagyok se nagyon nagy se nagyon széles, de az szék kb. a combom közepéig ért. Mintha egy lócán ültem volna. Hamarosan zsibbadtam deréktól lefele. Szünetben ott hagytuk az egészet.
Mig a taxira vártunk érdekes dolgot tapasztaltam. A bejárattal szemben Renault autokat hirdettek és talán ingyen pezsgőt osztottak. Minden esetre ki volt rakva egy csomó pezsgős pohár betöltve, asztalokra. A népek mentek és nyilván kaptak is, amig a készlet tartott. Az persze már örök rejtély marad számomra, hogy mi köze egy francia autógyárnak az angol királyi zenekarhoz. Egy biztos, az Erkel szinházba többé nem teszem be a lábam.
Mig a taxira vártunk érdekes dolgot tapasztaltam. A bejárattal szemben Renault autokat hirdettek és talán ingyen pezsgőt osztottak. Minden esetre ki volt rakva egy csomó pezsgős pohár betöltve, asztalokra. A népek mentek és nyilván kaptak is, amig a készlet tartott. Az persze már örök rejtély marad számomra, hogy mi köze egy francia autógyárnak az angol királyi zenekarhoz. Egy biztos, az Erkel szinházba többé nem teszem be a lábam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése