Milano

Nos, szóval megjártuk Milanót és holt fáradtak lettünk, de jó volt. Kalamajkából nem volt hiány.
Indultunk hálókocsival, majd Zürichben gond nélkül csatlakoztunk a csoporthoz. A csoport átlag életkora 75+ körül lehetett. Voltak akikkel már tavaly is együtt voltunk Münchenben. Ez az utazási iroda opera és koncert látogató utakat csinál egy kis városnézéssel körítve. Milano egyébként elég érdektelen város, kivéve a dómot és a Scalat természetesen. Az utóbbin volt a hangsúly.
A főpályaudvarra érkeztünk, ahol hatalmas tömeg volt. Feltehetően mindig az van, de most még a világkiállítás is hozzájön. Hangos bemondó állandóan mondta minden nyelven, hogy nagyon kell vigyázni, mert a zsebesek dolgoznak. B. kicsit könnyelmű, pénztárca összes irattal és pénzzel a farzsebében. Nos, tömeg, előre figyelés, hogy hol vagyok én, meg az idegenvezető. Zsebesnek tálcán kínált áru volt a farzsebe. A szállodába érés után derült ki, hogy pénztárca nincs. Természetesen nem akarta elhinni, hogy ellopták. Vagy egy órán keresztűl többszörösen átkutatta a zsebeit, a táskáját stb. Közben hangoztatta, hogy ő egy cseppet se ideges, mert ideges csak én szoktam lenni. Én viszont nem voltam az. Tudtam menyi pénz volt nála, sok, de emiatt nem fogunk most koplalni. Nálam is volt pénz, kreditkártya, szóval gond egy szál se. Miután nagyon örültem és készültem az operákra, nem hagytam elrontani az örömömet. Az operákról majd részletesen írok, most csak az útról. Első este elmentünk megnéztük a Carment. Majdnem éjfélig tartott, így utána beestünk az ágyba. Másnap reggel kezdődött. Először computeren megtudni a bank telefonszámát, majd hosszas telefonálással lezáratni a számlát. Emiatt a számla miatt aggódtam, mert azon volt pénz. Szerencsére a zsebeseknek csak a készpénz kellett. Utána elmentünk, mert B.-nek kicsi a lába és két éve keresünk neki egy könnyű nyári cipőt, feketét. Lejártul az összes elképzelhető üzletet a belvárosban, de cipő nuku. Más se volt. A legnagyobb áruházban se támadt semmi vágyam vásárolni, mert nem volt semmi ami tetszett. Mondjuk a világ márkák, Chanel, Dior, stb. utcája felé nem is mentem, mert annyi pénzem nincs. Kellően kifáradva beültünk enni valamit. A kaja  ára még csak elment, de két sörért 18 Eurót számoltak. Márt elfelejtettem, jó néhány évvel ezelőtt, hogy felhúztam magam a 6 Eurós sörön. Nem lett olcsóbb. Délután gyalogos városnézés volt, amit a közepén ott hagytam, mert én már képtelen vagyok huzamosan egy helyben álldogálni. Este megint opera és következett B. újabb ügye, amitől tényleg majdnem gutaütést kaptam.
Lemegyünk a hallba, korán. Álldogálunk beszélgetünk, mikor az indulásra kerül a sor, eszébe jut, hogy a jegyet nem tette zsebre. Idő még volt, visszamegy érte a szobába. Végül elindulunk és kezdés előtt 10 perccel be akarunk menni. Közben nézegeti a jegyet és közli, hogy ugyan ott ülünk mint tegnap. Kicsit furcsállottam, de mindegy. Bejáratnál a nő közli, hogy ez a jegy tegnapra, a Carmenre szólt. Én rögtön kapcsoltam és a tömeggel szemben kiverekedtem magam az utcára. Megyünk vissza a szállodába. Útközben még azt motyogta, hogy nekünk 4 jegyet adtak a Carmenre tévedésből ,meg mit tudom én mi, mert az nem létezik stb. stb. Majd meglátom stb.... Nem mondtam meg neki hogy hülye vagy drágám, csak masíroztam. Szállodában a szobában megint rákezdte, hogy ugye nincs itt más jegy. Csukott szemmel odanyúltam, ahol a jegy volt és ott is volt. Ezután csendben vonultunk vissza az operában és tudtam, hogy már megkezdődött az előadás és szünetig nem lehet bemenni. Parasztbecsület volt és nagyon sajnáltam. Szerencsére a jegyszedő nagyon kedves volt, elvitt minket egy asztalhoz, ahol 3 pasi foglalkozott a computerrel. A vége az lett, hogy kaptunk egy cetlit, hogy menjünk fel a 3. emeltre. Lift? Van, de csak az ötödikre, onnan le kell gyalogolni. Na jó akkor lift nélkül a harmadikra. Szerencsére akkoriban mikor az opera épült még tudtak lépcsőt tervezni. Nagyobb nyögések nélkül felmentünk, ahol betessékeltek minket egy páholyba. Első sorban ültek, így hátulról csak félig állva lehetett látni, de sebaj. A zene szólt, énekesek jók voltak és az akusztikát csak csodálni lehet. Utána megint csak ágyba esés következett.
Harmadik nap már csak buszos városnézés volt, végre valami újat is láttunk. Mint kiderült Milanonak az 1600-as évektől, különböző kanálisok által összeköttetése volt a tengerrel, ami nagyon fontos volt kereskedelmi szempontból. Mára ezeket a kanálisokat nagyjából befedték, a még láthatókat, pedig a világkiállítás örömére kicsit feltupírozták. Sétányok stb. Közben sok szép modern épületet is láttunk. Majdnem kész van az első ottani felhőkarcoló 107 méter magas. Szintén elég magas a függőleges kerttel körülvett ház. Rengeteg balkon mind totál befásítva, olyan a ház mintha egy növény burok lenne rajta. lehetne utánozni! Végül a fő temetőben kötöttünk ki. Alapból nem szeretem a temetőket és bosszant, hogy annyi értékes helyet elvesznek egy nagyvárosból. Ezt se szerettem, de érdekes. Szinte minden síron valamilyen szobor áll. Persze sok utánzat is, de vannak eredeti művek is. Állítólag sok híres szobrász dolgozott a síremlékeken. Ma már az egész temető műemlék. Követendő példa lehetne, hogy a sírok szorosan egymás mellett vannak. Gaznak esélye sincs nőni ott. A Campari családnak hatalmas építménye van, rajta az utolsó vacsora minimum életnagyságu szobrokból megalkotva. Nagyon szép és ízléses kriptája van Toscanininek. Tiszta Jugendstil. Van aztán minden más is kriptákban. Kisebb kastélyok, egyiptomi piramis, egy-két modernebb épület. Ezek a kripták és nagyobb családi sírok valami földalatti folyosóval össze vannak kötve, hogy ne kelljen a felépítményt megbontani ha be akarnak rakni még valamit. Mint a helyi idegen vezető mondta, manapság már senki nem akar ott sírhelyet venni, mert az kb. 1 millió Euróba kerülne. Annyi pénzért már a tengerparton villát lehet venni. Mindezek után még volt egy csoportos ebéd, ami igen pocsék volt és felültünk volna a vonatra. Itt kezdődtek megint a zűrök. Milano-Zürich első osztály helyjegy stb. Ki voltak osztva a helyeink, kocsiszám, minden. Kimentünk a vágányhoz ahol egy ócska helyi vonat állt. Idegenvezető tárgyal a vasutassal, eredmény: szálljunk be, a mi vonatuk a határon áll. Addig is üljünk ahova tudunk. Szerencsére még kaptunk ülőhelyet. Csomagok a lábak közt, miután semmi hely nem volt a csomagok számára. Motorkocsi volt, a mozdony vezető alig tudta magát betornászni a helyére. Szerencsére mikor elindult ment mint a villám, egy óra a határ. Csak reméltük, hogy ott tényleg vár ránk a vonat és várt. persze a helyjegyek nem voltak érdekesek többé, nem is volt olyan kocsiszám, de volt hely.
Mielőtt Milanoban beszálltunk volna a vonatba, B. az idegenvezetővel elment az ottani rendőrségre érdeklődni. Naivan azt remélte, hogy talán leadták a tárcáját és visszakapja a személyit, és a jogosítványt. Én egy percig se hittem, de menjen. Kicsit várniuk kellett mert mások is voltak ott. Olyan rém történeteket hallottak, hogy B. utána már egész jókedvre derült. Pl. 30-as jól öltözött férfi, aki egy szendvicset akart venni. A táskáját laptop, minden irat és pénz benne, a lábai közé szorította. Megkapta a szendvicset és fizetni akart a táska már nem volt meg. Vagy japán idegenvezető aki egy egész listával jött, mert a csoportja több tagját meglopták. A hivatalnok szerint naponta százával jönnek az emberek. Arról szó nem volt, hogy ez ellen tenni kellene valamit. Olaszoknál mindig fennállt ez a veszély, de ennyire talán nem volt kirívó mint most.

Ez a vonat nagyon szép tájakon közlekedik. Végig hegyek közt viaduktokon és alagutakon át. Ott vannak igazi viaduktok, nem olyan viccek mint amit nálunk építettek ezen a címen. Hegyoldalról jön le a víz, lent sebes patakokat alkot, szóval festői táj. Oda fele végig lent ültek a felhők alig lehetett látni valamit. Vissza fele jó idő volt, sajnos a fényképező (mindkettő) akkuja lemerült. Töltők itthon.:-(
Mikor elkezdett zuhogni az eső, tudtam, hogy Zürichben vagyunk. Volt közel 3 óra időnk, az eső végig zuhogott. Állomáson van sok étterem, bementünk az egyikbe vacsorázni és üldögélni. Csak összehasonlításul, Zürichben 3 sörért fizettünk 14 frankot egy jó étteremben!!! Direkt megnéztem a számlát, a Milánói sör árak miatt. 
Hálókocsi ezután szépen haza ringatott minket. Kelenföldön váltottam pénzt taxira, miután magyar pénz csak B.-nél volt. Egy számtan zseni pénzváltó hölggyel hozott össze a sors. Mondtam neki, hogy kb., 3000 forintra lenne szükségem, mennyi euró? Számolt kis számológéppel vagy telefonnal, majd a computert is nyomogatta, végül kibökte, hogy 8 euró. Gyanús volt a dolog, oda adtam neki egy tizest. Még az se volt 3000 forint!
Itthon szerencsére nem törtek be, az utat végül is élveztük, jól elfáradtunk de az majd elmúlik.

Opera, opera....

Nemrégiben, megláttam egy kirakatban a Don Carlost DVD-n, ráadásul a lehető legjobb énekesekkel. A felvétel a Salzburgi ünnepi játékokon készült 2013-ban. Néhány napig haboztam, aztán megvettem. Don Carlos a kedvenc Verdi operám. Rengetegszer láttam már itthon is és később kint is, különböző felvételeket a tv-ben. Legutoljára úgy 15 éve itthon az operában, igen jó énekesekkel. Akkor, itthon futottam bele először az 5 felvonásos változatba. Mert eredetileg 5 felvonásos volt. Így is mutatták be Párisban. Nem volt nagy siker, Verdi se volt lelkes. Jó néhány év után, részben újra komponálta és átírta 4 felvonásosra. Jó száz évig így is maradt. Csodálkoztam, hogy kibányászták hozzá itthon az 5. felvonást, de tudomásul vettem.
Nos az új felvételt hatalmas várakozással kezdtem nézni. Pappano vezényel, aki most divatban van. Harteros, Kaufmann, Hampton és Salminen énekelnek, mi kell még?  Rögtön az elején kiderült, hogy ez bizony 5 felvonás lesz. Elkezdtem hallgatni és kb 1 óra múlva azt hittem baj van a fülemmel, vagy a tv hangszórójával. Az egész hihetetlen erőtlen és szétesett volt. Az énekesek persze jók. Díszlet természetesen nincs, illetve csak igen kicsit jelképesen, viszont elviselhető kosztümökben vannak a szereplők és a kórus is. Meghallgattam az első 2 felvonást, annyi fért az első lemezre. Másnap meghallgattam a 3.-at és 2 nap múlva az utolsó kettőt. Az utolsó felvonás eredetileg elég rövid, de itt nem akart vége lenni. Mintha ismételtek volna mindent többször. Ott már a rendezéssel is komoly gondjaim lettek. Hisztis hülyére vette a rendező Carlost. Persze tudjuk, hogy az egész opera csak egy mese, Schiller találta ki és az olasz librettista csinált belőle opera szöveget. A valós alakokhoz és tényekhez a legkisebb mértékben se igazodik. Don Carlos tényleg idegbeteg volt és egy toronyba zárva tengette életét. De ez a történelem, az opera meg a mese. Nem jó a kettőt keverni.

Teljesen frusztrált lettem az egésztől, mikor aztán eszembe jutott, hogy talán megvan még a régi videó felvételem, szintén Salzburgból. A huhogóknak üzenem, hogy az 1986-ban házilag tv-ből felvett Don Carlos minősége semmivel se rosszabb mint a most vett DVD!
Azt az előadást Karajan rendezte és vezényelte. Ő az én számomra a XX: század abszolút zenei zsenije. Sok jó, híres karmester volt, de olyan zseni mint ő nem volt több. A húsvéti ünnepi játékok az ő ötlete volt és ő valósította meg. A felvételen van egy intervju is vele, ahol elmondta, hogy itt találta meg azt, ahol korlátlanul megvalósíthatta az elképzeléseit. Előtte évekig a bécsi opera zenei igazgatója volt, ahol gondolom mások is beleszóltak a dolgokba, lévén egy állami intézmény.A 4 illetve 5 felvonással kapcsolatban azt mondta, hogy zeneileg érdektelen és különben is öt és fél óra, túl hosszú.
Az énekesek nevét sajnos nem tudom, mert csak felsorolták. Többnyire olaszok voltak. Don Carlost Carreras énekelte, akinek szebb volt a hangja a most sztárolt Kaufmannál. Nem hittem volna, de így van. A zene szólt, zengett egyben volt. Minden a helyén volt az egész operában. Díszletek itt se nagyon voltak, a ruhák viszont számomra túl díszesek, de ez legyen a legnagyobb baj egy operában. Hihetetlen élvezettel hallgattam végig az egészet két részletben. Nagyon későn este kezdtem.  Megnyugodtam, hogy még nem vagyok hülye és süket. Nem csalnak az emlékeim, szóval kész öröm volt az egész.

Ez a nyújtsuk mint a rétestésztát az operát, most valami új divat lehet. Tavasszal meghallgattuk a Met felvételét az Uránia moziban a Hoffman meséiről. Akkor is azt hittem soha nem lesz vége. Több mint 4 óra volt, egy olyan operánál, ami majdnem operett. Akkor azt hittem az emlékeim csalnak, de most már tudom, hogy azt is felhígították és elnyújtották. Egy normál opera előadás soha nem volt hosszabb 3 óránál. Wagner persze kivétel. Talán az égbe szökött árak miatt úgy érzik, sok pénzért sokat kell nyújtani. Nem jelent élvezetet. Kedden a Carment fogom hallgatni, de előtte még itthon meghallgatom egy szintén régi videó felvételemet. Azt hiszem a bécsi operából van. Megtaláltam a polcon. A milanoi Carmenről majd lesz beszámoló!

Uti megfigyelések

Mentünk Bécsbe. Nagyon jó, mióta kész az új főpályaudvar, 20 perccel lerövidült az út. Ráadásul olyan vonatot választottunk, amire csak Kelenföldön lehet fel- és leszállni, ezzel is nyertünk jó 10 percet. persze nem siettünk sehova, csak a türelmetlenség.
A bécsi új pályaudvar hatalmas. Nekem kicsit túl szürke. Minden szürke kővel van burkolva. Biztos strapabíró. Rengeteg üzlet van benne, meg ilyen-olyan önkiszolgáló etető egységek. Nekem hiányzik egy igazi étterem. Azt egyébként a Nyugati-pályaudvaruk felújítása alkalmával elsinkófálták ott is. Az új állomástól 3 metró megálló a Stephans-Dom, ahol a néptől lassan már az utcakő se látszik. Strapa bírásunk egyre gyengébb. Alig voltunk valahol de halálosan elfáradtunk. Viszont végre találtunk B.-nak a piskóta lábaira olyan papucsot amilyet szeret. A régiek már cafatokban vannak.
Na és lehet ájuldsoznoi az árakon. Csodálatos spárga, igaz a Meinlnél EUR 16.99 félkiló!

Menet közben azt láttam, hogy a mi oldalunkon kettő kivételével az összes szélkerék állt. Van elszórva a határ közelében vagy 30 darab. Alighogy átértünk a határon, Burgenlandban az összes szélkerék szorgosan dolgozott. Náluk több van mint nálunk. Igaz Paksuk nincs. Az egyetlen atom erőművet, amit építettek, soha nem üzemelték be, akkora volt a nép részéről az ellenállás. Népszavazást tartottak, egyértelmű volt a nem. Szerintem persze hülyeség, mert az atommal lehet a legtisztábban áramot fejleszteni, de nekik nem kellett.
A másik dolog amire felfigyeltünk, hogy a mi oldalunkon csodálatos pipacs mezők voltak. Nem tudom ezt manapság már direkt csinálják? Minden esetre odaát csak elvétve láttunk pipacsot a földeken.
Kifele gyakorlatilag egyedül ültünk a kocsiban. Hely jegy persze kötelező. Vissza fele is elég üres volt. Talán még egy fülkében ültek. Utolsó percben felszállt egy huszonéves fiú és pont hozzánk ült be. Hiába mondtam jó hangosan B.-nak, hogy tiszta üres ez a kocsi, srác csak maradt. Elindultunk és háromszor végighallgattuk, amint telefonon előadta, hogy egy órája kihúzták a bölcsesség fogát. Muris volt hallgatni a különböző előadásmódot. Persze tudta, hogy magyarok vagyunk de ez nem zavarta. Kint dolgozhat, most haza ment hétvégére, ami nála kedden kezdődött. Jó, holnap ott ünnep van.
Jött az osztrák kalauz, jegy elő, nem szólt semmit. Határ után jött viszont a magyar kalauz. Rögtön kiszúrta, hogy a hely jegye nem az első osztályra szól. Ő először elengedte a füle mellett és az átszállásról kezdett érdeklődni. Kalauz megnézte, majd közölte vele, hogy akkor jöjjön szépen át velem a másik kocsiba. Srác fel volt háborodva és még visszaszólt nekünk, hogy jellemző az osztrákot nem zavarta de bezzeg a magyar az direkt kiszúr vele, pedig üres a kocsi. Utálom az ilyen mentalitást. A második osztályon is volt hely, ott se volt tömve a vonat. Ha annyira szeret az első osztályon utazni váltson oda jegyet. Grrrrrrrrrr....

Hírek

Ma este igazán érdemes volt a híreket megnézni. Miután már mindig is utáltam a futballt és a vele kapcsolatos pénz dolgokat, beleértve az "aranylábu" csapat sötét dolgait is. Ma megnézhettem, ahogy Zürich legdrágább és legelőkelőbb szállodájából kivezette a svájci rendőrség a fifa fejeseket. Ma nem ötcsillagos szuper lakosztályokban hanem szerényebb svájci rendőrségi szobákban fognak éjszakázni. Persze ez az igen sznob szálloda gondoskodott róla, hogy az elegánsan öltözött portások lepedőket borítsanak a lefogottakra, hogy ne fényképezhessenek az összegyűlt zsurnalisták. Szuper látvány volt.

A másik röhej: Böske megnyitja a parlamentet. Fel volt díszítve mint egy karácsonyfa, csüngtek rajta a drága ékszerek. Cameron írta a beszédet, ő csak felolvasta. Férj is ott sorvadozott mellette a legdíszesebb egyenruhájában. Mikor a kamerák összképet mutattak a parlamentről, egyből a német karnevál ülések jutottak eszembe. Az is ilyen cifra, csak sokkal vidámabb.

Szeretnék minden este ilyen vidám híreket nézni és hallgatni.

Viharos éjszaka

Avagy, ami nem megy azt nem szabadna erőltetni. Szóval tegnap színházban voltunk. Erre az előadásra már volt egyszer jegyünk, de akkor B. megbetegedett és a jegy elveszett. Nem akkora nagy a darab, de a fejembe vettem, hogy megnézzük. Tegnap volt a napja. Majdnem nyári ruhában mentem. Már az előadás alatt láttam, hogy villámlik és hallottam, hogy dörög. Az előadás után kellemetlen hűvös és viharos szél fogadott az utcán. Nosza rendelek egy taxit. 10-15 perc, jó. Behúzódtunk egy kapualjba a szél ellen és vártunk. 10 perc múlva szól a telefonom, sajnos nincs kocsi, ne várjak. Ekkor elindultam a buszmegálló irányába, de hívtam egy másik taxis társaságot. Őket azért hagytam ott anno, mert először nem veszik fel a telefont, amikor aztán mégis, végeláthatalan zenéket közvetítenek. Most is ez volt, de a kedves utas bosszantására, még rendszeresen bemondták a reklámjukat, miszerint "rendeljen nálunk taxit, utazzon gyorsan és kényelmesen". Ettől, ott a viharos szélben a guta ütögetett. Végül felvették, jó igyekszünk, 10-15 perc. Ismét beálltam egy igen huzatos kapualjba. 8 perc mulva szól a telefon, sajnos nem tudunk kocsit küldeni, mert nincs. Az egészet nem értem. Rengeteg taxi van, dől a panasz. Ha én taxis lennék, egy ilyen időjárás esetén kirohannék az utcára és jó üzletet csinálnék. Ilyenkor látom, hogy messze még a kapitalista gondolkozás a fejekben.:-(
Ekkor jött a mentő ötletem, itt a Kempinsky! Odamentünk, mondom a fiúnak a kapuban, hogy szerezzen már nekünk egy taxit. 5 percet vártunk és egy csodás hatalmas Mercedes előállt és haza is szállított. Semmivel se került többe, mint a normál taxik. Pedig volt még egy kis kaland túra, miután felettünk elzárták az utat egy hónapok óta tartó körforgalom építése miatt és nem tudtuk, hogy totál el van zárva. Kétszer is vissza kellett fordulni, mert lezárás vagy egyirányusítás van. Közben már rendesen esett az eső is, így a kiszállunk a közelben és begyalogolunk, nem jött számításba. De végül is csak haza értünk.
Búcsuzóul még hangos kacajra fakadtam, mikor a sofför kifejtette, hogy ez milyen remek hely, itt biztos nincsenek betörések stb. Ezen aztán csak röhögni tudtam, majd felvilágosítottam, hogy sokak szerint, itt érdemes betörni nem a panelban.:-(((

Bosszúság

Jól felhúztam magam, néhány napja és nem tudok leállni. A házunkban bérlőként jelen lévő iroda, felszerelt a kapuba egy térfigyelő kamerát. Mikor megláttam majd szét pukkadtam. Mégis mit képzelnek? Nem mintha lenne bármi titkolni valóm, de egyrészt rossz emlékeim vannak a mindent megfigyelő és jelentő házmesternékről. Másrészt engem ne kukkoljanak mikor jövök megyek meg hogy ki jön hozzám stb.
Természetesen ilyet nem szabad csinálni. Van már kinyomtatott vélemény az adatvédelmi biztostól. Szemlátomást nem ez az első eset. Jogászforumon fellelhetők a paragrafusok, miért nem lehet csinálni stb.
Most levelezek az iroda tulajdonosával, akivel egyébként igen jó barátságban vagyok. Vele közölte a bérlő, hogy ez a szándéka és ő nem gondolt semmi rosszra. Állítólag a kamera csak akkor működik, mikor az irodába csengetnek. A kérdésem ezek után csak az, hogy ha a saját látogatóit akarja látni, vajon miért nem egy 30ezerért kapható vezeték nélküli videos kaputelefont rakattak fel. Egyelőre nem akarom felhergelni a házban lakó másik két öregasszonyt, csak magamban pufogok itt.:-(

Itthon

Már másfél hete megjöttünk, de persze napokig csak kóválygunk és próbáljuk elintézni ami felgyűlt a távollétünkben. Komolyan örülök, hogy ilyen hosszú időre nem fogunk már távol lenni. Minden alkalommal jött valami ami sürgős volt és a távolból intézni komplikált.
Nagyon örülök, hogy tartósan szép az idő. Élvezettel mászkálok a városban, ha a tömeg közlekedés nem is mindig kellemes. Igazándiból a buszok nagyon rendesen jönnek, mégis mindig tömeg van. Talán lassan rászoknak az emberek, hogy nem mennek a városba autóval? Igaz az Andrássy út mindig be van dugulva. Rengeteg a turista is. Biciklivel, segway-el, már ha így kell írni annak a kétkerekű turista járműnek a nevét, elözönlik a várost. Jelenlegi kedvencem amúgy is az Andrássy út, mert elég széles és lehet a járdákon normálisan közlekedni. Ma a Váci utcában volt dolgunk, ott csak lökdösődni lehet a sok turista miatt. El tudom képzelni, mi van a várban pl.
Szóval szép lassan belerázódtunk a normális életünkbe.
Közben folytatódik a computer dráma. Ezen az elátkozottan semmi nem működik, illetve ha működik akkor is csak időlegesen. Telefonálni már abszolúte nem lehet vele, mert vagy nincs hang, vagy olyan visszhangos, hogy teljesen élvezhetetlen. Minden külön bejelentés nélkül eltűnik róla a hang teljesen. Időnként a chrome működik, máskor meg a firefox. A chrome mindent aláhúz, pedig már százszor kivettük belőle az angol nyelvet. Tegnap a helyi kisokosban találtam hirdetéseket. Hétfőn felhívom az elsőt és ha nem megy akkor majd sorban mind a hármat. Szerencsére már B. is utálja az egészet. Régebben személyes sértésnek vette volna ha kihívok valakit. Magamban azt hiszem, hogy ez az állítólag direkt idősbarát W8.1 totál kifogott rajtunk. Kint neki s ez van. Az utolsó héten nem volt hajlandó írni a gép. Angyali türelme van de most már ő is besokalt.

Sajnos az az érzésem, hogy az elmúlt néhány hónapban vagy 10 évet öregedtem. Eddig kifogástalanul működő csontjaim elkezdtek fájni. Fáj a derekam, fáj a térdem stb. Emiatt elég sértődött vagyok, no meg felháborodott is. Nem vagyok hozzá szokva és nem vigasztal, hogy sok mindenki másnak már 60 éves korában is fáj ez meg az. Gondolom, kénytelen leszek megszokni ezt az állapotot.