"Kirándulás"

A tegnapi egész napos bidet szerelésnek az lett a vége, hogy mégis el kell menni a szaküzletbe valami vacakért. Nagyon húzódoztam a dologtól de nem volt mit tenni. Menet közben rájöttem, hogy mostanában igen ritkán utazom metrón, a hármason pedig pláne nem. Sajnos nem lett jobb az elmúlt időben. A népek még mindig nem tanulták meg, hogy a mozgólépcsőn a jobb oldalon állunk és hagyjuk a sietőseket elmenni. Igaz én már nem sietek a mozgólépcsőn, de az ifjúság még sietne ha hagynák. Másik kiváló utazói magatartás, a megállunk egy helyben a beszállásnál. Miután sikeresen át tolakodtam a tömegen, üres ülőhelyek sora fogadott. A bejáratnál állókat direkt figyeltem. Egy se szállt le 1-2 megállón belül. Talán a hangos bemondóba kellene beprogramozni, hogy "tessék beljebb fáradni, hagyják szabadon a be-ki járatot", ha már maguktól nincs elég eszük ehhez..
Érdekesség volt a Dózsa György úti megállónál a borozó. Igen lent a megállóban nyílt egy borozó. WC nincs, mozgólépcső vagy lift nincs, de van borozó. Nyilván erre van igény. A kiírás szerint van kannás bor is. A fogyasztók aztán kint üldögélnek az oszlopok tövében.
A Ferencziek terén nagyon szép lett az aluljáró. A felszínen pedig a közterületesek cirkáltak. Lépcsőn ült egy koldus, nem bántották, de a fa tövében táborozókat felállították. Hazafelé a busz teljes erővel fűtött, azt hittem hőgutát kapok.:-(
Most folytatódik a szerelés, remélem nem derül ki, hogy még valami kellene.

Szélmalomharc

Egész életemben igazi szélmalom harcos voltam és még most is kitör időnként belőlem.
Szeretek a belvárosban járkálni és minden személyes ellenszenvem ellenére nagyon tetszik az u.n. új fő utca és környéke. Múlt szombaton is jártam a Ferencziek terén, mert a közelben szerzem be a hétvégi külföldi újságokat. Magamban háborogtam, mert a tér sarkán lévő árkádok alatt délben 4 hajléktalan aludta édesen az igazak álmát és az előző héten is ugyanez volt a helyzet. Elsődlegesen azért vagyok dühös, hogy minek hoznak rendeleteket, ha senki se tartja és tartatja be. Ez sok más helyen és dologgal is így van, de sajnos nem én vagyok a rendminiszter.
Délután itthon már annyira felhúztam magam, hogy megkerestem a V. kerületi önkormányzat honlapját és írtam egy udvarias e-mailt. Először persze megdicsértem mindent amit csináltak és utána felhívtam a figyelmüket a kellemetlen látványra, ami mellesleg törvénytelen is.
Választ persze nem kaptam, de sem a múlt héten kedden, sem ma nem aludt ott senki. Nyomok persze voltak. Az árkádok tövében koszos rongy csomagok. Várok egy ideig, aztán majd írok megint.

Sajnos ehhez hasonló akcióm, a saját kerületemben nem ért célba, igaz itt csak a járdán parkoló autókat kifogásoltam, annál is inkább mert a közelben két nagy földalatti garázs is van az első órában ingyen. Ez persze csak annak a következménye, hogy magányos harcos vagyok. Ha naponta többen vennék a fáradtságot egy e-mail megírására, talán előbb-utóbb eredmény is lenne. Ezt a birka magatartást nagyon rosszul tűröm. Az én bajom persze.:-( 

Szervezés

Már sokadszorra állapítottam meg, hogy szervezésben nagy vagyok.
A napokban vettem egy új tv-t, mert B. tv-je elromlott és soha nem vett volna magának újat. Nekem meg jó alkalom volt, hogy kicsit modernebbre cseréljem a régi készüléket. Vasárnap be is üzemelte nekem, de hogy menjen át a régi, nem könnyű darab, hozzá? Eszembe jutott, hogy kellene már jönni a fűnyíró fiúnak, aki igen régóta dolgozik itt a házban. Megkérdeztem a közös képviselőt és azt is mondtam miért érdekel a fűnyírás. Mindezt persze e-mailben. Kiderült, hogy ma volt a fűnyírás napja + jött a felajánlás, hogy az ő autója nagyobb. Ezután már csak néhány telefon volt, hogy mikor. Kettőre végzett a fiú, a közös képviselő jött átvenni a munkát. Fiú berakta az ő kocsijába a tv-t és átmentek vele B-hez. Ott öreg rossz tv be az autóba. Megérkezés után át a fiú autójába, aki majd ki tudja hova viszi. Pénzt nem volt hajlandó elfogadni, végül egy üveg pezsgővel távozott. Én meg megveregettem a vállamat.
Közben a szomszéd asszonynak is előadtam e-mailben, hogy mivel vagyok elfoglalva, tv szállítás. Ma jött a férje és szintén felajánlotta, hogy ő majd szombaton átviszi ha akarjuk.
Most hiányzott először az autó, mert ha ide hívok egy taxit, hogy vigyen el egy tv-t 500 méterre, akkor a taxis elküld valahová, különös tekintettel, a komplikált idejutásra.
Holnap tető bejárás lesz. Ezt nem én szerveztem, kíváncsi leszek mi lesz belőle. Ez már minimum az ötödik nekifutás.
B.-t már totál elrontottam, ma közölte, hogy itthon sokkal jobb az ásványvíz mint Floridában. Ez volt kb. az első eset, hogy spontán ilyen irányba nyilatkozott valamiről.:-)))

TV élmények

Hétfőn tobzódtam egy kicsit a végletekben. Először megnéztem egy valós adatokon alapuló Wagner klán filmet. A film Wagner halálával kezdődik és tulajdonképpen Cosima uralkodásáról szól. Kicsit zavaró volt, hogy Cosimát egy nagyon szép szinésznő játszotta, pedig szegény eredetiben nagyon is csúnyácska volt. Örökölte az apja karakteres orrát, ami egy nőnek nem annyira előnyös. Köztudott, hogy megérte a pénzét a leányzó. Először írt egy hamis végrendeletet, annak érdekében, hogy ő vezethesse az ünnepi játékokat. Sok évvel később, amikor Isolda lánya nem engedelmeskedett az ő uralkodói akaratának, bíróságra ment, azzal, hogy Cosima nem is Wagner lánya és kitagadta. Persze elvben akármi lehetett, se róla se a papáról, de még a grófnő mamáról sem lehetett volna a hűség szobrát megmintázni, nem is beszélve arról, hogy akkoriban még Hans von Bülow volt a férje. Szóval az értelmes Isolda ki lett tagadva, karmester férje ellehetetlenítve. Butácska másik lány, Éva az intrikus angol férjével, aki mellesleg akár Cosimát, akár Isoldát szívesen elvette volna feleségül, de csak Éva jutott neki. No és maradt persze Sigfried az egyetlen fiú. Aki nem csak homosexuális volt, de balkezes is. Karmesterkedni és rendezni semmi kedve nem volt. Persze Cosima nem ismert lehetetlent, vett egy feleséget Sigfriednek, aki még 3 gyereket is összehozott végül. Isoldának egy fia született Évának nem volt gyereke.  Siegfried felesége lesz Hitler hű híve. Itt ért véget a film. Háború után sokáig rávetette a leszármazottakra az árnyékát ez a barátság. Végül aztán győzött a csodálatos zene. Ma már Izraelben is mernek néha Wagnert játszani. A leszármazottak pedig változatlanul viszálykodnak az örökség felett. Jelenleg 2 nő, unoka testvérek vezetik a Festspielhaust, ami már csak nagy állami támogatással tud működni, a horrorisztikus jegyárak ellenére is.
Jó volt a filmben megint ott járni, a villában, a kertben és magában a színházban. Nagyszerű élményekben voltak ott részem valaha.

Mindezek után, ki hinné? Megnéztem egy másfél órás dokumentum filmet az ABBA-ról. Mert az ABBA-t is szeretem. A maguk területén szintén zsenik. Már egyikük se szerepel, de adtak intervjukat. A nőket alig lehetett megismerni, a fiuk valahogy nem öregedtek annyira látványosan. Az egyik nő valahol Svájcban él, a másiknak van Stockholm környékén egy szigete. Mindenki újra házasodott, több kevesebb sikerrel. Érdekes módon az ifjúság is lelkesedik a zenéjükért, akik az eredetit nem is láthatták. A dalokból összeállított musical "Mamma mia" világ siker, filmet is csináltak belőle Amerikában. Dől a pénz, jól élnek és csak egy biztos, hogy soha többet nem akarnak mint együttes fellépni.

Czeisel Endre

Ma megnéztem a Friderikusz műsort. Nagyon szeretem, mert szerintem ma az egyetlen igazán felkészült és értelmes beszédre képes televíziós újságíró. A mai vendég Czeisel Endre volt. Majdnem kikapcsoltam, mert nem szeretem a dolgait, de aztán valahogy mégis belekezdtem és jól tettem. Eddig mindig azt hittem, hogy én vagyok egy ufó, hogy azt éreztem amit, 56 októberében. Most ő, aki pontosan kortársam, ugyanazt mondta el, amit én is mindig próbálok elmondani. Sajnos a nálam alig fiatalabbak se igen értik, vagy akarják érteni, hogy mi is volt akkor. Talán ha egy ilyen komoly ember mondja, akkor az más lesz. Persze nem tudom, a lakosság hány százaléka nézi az ATV ilyen adásait késő este.
Megértem, természetesen a nálam 10 vagy több évvel fiatalabbakat. Beleszülettek, nőttek a langymeleg Kádár rendszerbe, amiben mindenkinek megadatott a hétvégi ház meg az autó és ez volt az élet értelme. Pláne mikor már kicsit utazni is lehetett. Soha nem érezték azt, amit mi, egyrészt mikor az oroszok bejöttek, másrészt azt az esztelen elnyomást ami utána következett. De nem irigylem őket. Azért a néhány napért akkor októberben érdemes volt élni. Azt az élményt semmi se tudta eddig felülmúlni és már nem is tudok olyasmit elképzelni ami képes lenne rá.

Körülbelül ennyi amivel egyetértettem vele. Tudom hol és mennyiért adja a tanácsot, még ha ez nála hoby is, akkor se tudok lelkesedni érte. Nem lelkesedem azért se, hogy az egészségügy vagyonokat öljön egy 79 éves gyógyithatatlan betegbe, csak azért, hogy még esetleg további 2 évig tanács adhasson. Ugyanakkor sok fiatal beteg van, akikre még nagyon is érdemes lenne költeni a szűkös kis pénzt és nem biztos, hogy jut nekik. Én az ő helyében mélységesen szégyelném magam.

Delfinek

Sétáltunk ma is a tengerparton, mint mindig. Van egy kb. 3 km. útszakaszunk. (Így ha jó az idő, 6 kilométert gyalogolunk, naponta!!!) Akkor hagyjuk el a falunkat és érünk át a szomszéd faluba. A sétaút mentén végig vannak elszórva padok, de ott a két falu közti senki földjén szoktunk leülni és nézni a tengert. Útközben persze megnéztük a sasokat. Többnyire ülnek állnak a fészkükön, míg a férj kajára vadászik. Soha nem a fészken esznek, hanem egy közeli faágon, ami valami lucfenyyő féle. Az egyik egy olyan hatalmas halat fogott, hogy alig bírt vele. Szegény hal még élt és ficánkolt a nyomorult. Sas kétszer is fölszállt vele, hogy előnyösebben tudja elhelyezni az ágon. Üdvözöltük még útközben a különböző nagyságú fehér és a rendkivűl elegáns szürke kócsagot is, míg végül elérkeztünk a kiszemelt padhoz. Alig, hogy leültünk, megpillantottam egy delfint. Mutogatom B.-nak, hogy nézd ott egy delfin. Nézi és közli, hogy az egy kacsa, nézd! Most felrepült. Bele nyugodtam, hisz a lemenő nap is szembe sütött, biztos kacsa. No de pillanatok múlva megjelent az egész delfin egy pillanatra. Ettől aztán teljesen lázba jöttünk. Delfin kijött egészen közel a parthoz, pedig ott nem is mély a víz. Cikázott ide-oda, szem látomást lubickolt. Aztán jött még egy és még egy. A csúcson 6-7 delfin volt látható, amint kör alakban ugrándoztak a vízben. Persze kapkodtuk a fényképező gépet, de ezeket lefényképezni szinte lehetetlen. Aztán a csapat elvonult, de ketten elindultak a falunk irányába. Nosza mi is útnak eredtünk, mert még mindig reméltük, hogy lehet majd képet csinálni róluk. Szinte ló halálában tettük meg a vissza utat. A delfinek a part mentén mi a sétányon. Közben többen is észre vették és mindenki loholt a delfinek után, ki kamerával, ki telefonnal. Viccesek lehettünk. Persze delfin nélkül is remek karikatúra anyag lennénk. Öreg pár baseball sapkában a padon címmel. Itt mindenki sapkát hord, ez nem feltűnő, viszont a szembe sütő nap ellen remek dolog. Csak magamnak vagyok vicces, ismerve otthoni kalapos megjelenési formámat.

Ujság történetek

A mai ujságban két hosszú történetet olvastam és mindkét történet főszereplőjét mélységesen csodálom és tisztelem.

Első story.

96 éves hölgy 3 napja kiugrott a 16. emeleti lakásából. Mint írják, a hölgy eredetileg angol volt. Valamikor a 80-as években jött ide, később állampolgár is lett. Egy idősek számára épített apartman házban lakott, ahol hamarosan egyféle társadalmi központ lett. Elkezdett könyvtárat csinálni egy erre a célra megszerzett helyiségben, aminek nagy sikere volt az ott lakók közt. Igaz sokan beszélgettek vele, de igazán nem sokat tudnak róla. Testileg lelkileg kitűnő állapotban volt, rendszeresen járt egy konditerembe. Az elmúlt 1-2 hónapban kicsit zárkózottabb lett, egyszer valamiért rövid időre kórházban is volt. Két hete, a konyhájában kinyitotta a csapot, majd bement tv-t nézni. Elfelejtette a csapot. Eláztatta részben a saját lakását, de az alatta lévőket is egy picit. Ez rettenetesen bántotta. Búcsú levelében is még egyszer elnézést kért az okozott károkért.
Nagyon meg tudom érteni és igen okosnak tartom amit csinált. Biztos érezte, hogy kezdődnek a bajok. Élt 96 évet. A búcsulevelében azt is megírta, hogy neki egy jó élete volt. Minek elrontani? Emberi számítás szerint sok már úgyse lehet ilyenkor hátra. Addig érdemes élni, amíg jó és lehetőleg probléma mentes az élet.

Második story:

Az egyik nagy áruház lánc megünnepelte a 100 éves takarítóját. A képről egy sovány szívós fekete ember néz a kamerába. Egész életében ott takarított az áruházban és körül. Mikor 20 éve egy másik áruház eladta az épületet a jelenleginek, ő közölte az új főnökkel, hogy ő az épülethez tartozik. Nagyon keményen és jól dolgozott, így alkalmazták tovább. A mai napig is bejár, bár csökkentett munka időben de takarít, mert mint mondja, mit is csinálna egyébként. A felesége néhány éve meghalt, a gyerekei rég felnőttek és ki tudja már hol vannak. Minden nap fél négykor kel, hogy busszal bejusson időben a munka helyére.Van egy saját, kifizetett háza. Azt is rendben tartja és főz magára. Egész életében minimál bérért dolgozott és nagyon elégedett az életével. Kívánom neki, hogy "állva haljon meg" seprűvel a kezében.