Hétfőn tobzódtam egy kicsit a végletekben. Először megnéztem egy valós adatokon alapuló Wagner klán filmet. A film Wagner halálával kezdődik és tulajdonképpen Cosima uralkodásáról szól. Kicsit zavaró volt, hogy Cosimát egy nagyon szép szinésznő játszotta, pedig szegény eredetiben nagyon is csúnyácska volt. Örökölte az apja karakteres orrát, ami egy nőnek nem annyira előnyös. Köztudott, hogy megérte a pénzét a leányzó. Először írt egy hamis végrendeletet, annak érdekében, hogy ő vezethesse az ünnepi játékokat. Sok évvel később, amikor Isolda lánya nem engedelmeskedett az ő uralkodói akaratának, bíróságra ment, azzal, hogy Cosima nem is Wagner lánya és kitagadta. Persze elvben akármi lehetett, se róla se a papáról, de még a grófnő mamáról sem lehetett volna a hűség szobrát megmintázni, nem is beszélve arról, hogy akkoriban még Hans von Bülow volt a férje. Szóval az értelmes Isolda ki lett tagadva, karmester férje ellehetetlenítve. Butácska másik lány, Éva az intrikus angol férjével, aki mellesleg akár Cosimát, akár Isoldát szívesen elvette volna feleségül, de csak Éva jutott neki. No és maradt persze Sigfried az egyetlen fiú. Aki nem csak homosexuális volt, de balkezes is. Karmesterkedni és rendezni semmi kedve nem volt. Persze Cosima nem ismert lehetetlent, vett egy feleséget Sigfriednek, aki még 3 gyereket is összehozott végül. Isoldának egy fia született Évának nem volt gyereke. Siegfried felesége lesz Hitler hű híve. Itt ért véget a film. Háború után sokáig rávetette a leszármazottakra az árnyékát ez a barátság. Végül aztán győzött a csodálatos zene. Ma már Izraelben is mernek néha Wagnert játszani. A leszármazottak pedig változatlanul viszálykodnak az örökség felett. Jelenleg 2 nő, unoka testvérek vezetik a Festspielhaust, ami már csak nagy állami támogatással tud működni, a horrorisztikus jegyárak ellenére is.
Jó volt a filmben megint ott járni, a villában, a kertben és magában a színházban. Nagyszerű élményekben voltak ott részem valaha.
Mindezek után, ki hinné? Megnéztem egy másfél órás dokumentum filmet az ABBA-ról. Mert az ABBA-t is szeretem. A maguk területén szintén zsenik. Már egyikük se szerepel, de adtak intervjukat. A nőket alig lehetett megismerni, a fiuk valahogy nem öregedtek annyira látványosan. Az egyik nő valahol Svájcban él, a másiknak van Stockholm környékén egy szigete. Mindenki újra házasodott, több kevesebb sikerrel. Érdekes módon az ifjúság is lelkesedik a zenéjükért, akik az eredetit nem is láthatták. A dalokból összeállított musical "Mamma mia" világ siker, filmet is csináltak belőle Amerikában. Dől a pénz, jól élnek és csak egy biztos, hogy soha többet nem akarnak mint együttes fellépni.
Jó volt a filmben megint ott járni, a villában, a kertben és magában a színházban. Nagyszerű élményekben voltak ott részem valaha.
Mindezek után, ki hinné? Megnéztem egy másfél órás dokumentum filmet az ABBA-ról. Mert az ABBA-t is szeretem. A maguk területén szintén zsenik. Már egyikük se szerepel, de adtak intervjukat. A nőket alig lehetett megismerni, a fiuk valahogy nem öregedtek annyira látványosan. Az egyik nő valahol Svájcban él, a másiknak van Stockholm környékén egy szigete. Mindenki újra házasodott, több kevesebb sikerrel. Érdekes módon az ifjúság is lelkesedik a zenéjükért, akik az eredetit nem is láthatták. A dalokból összeállított musical "Mamma mia" világ siker, filmet is csináltak belőle Amerikában. Dől a pénz, jól élnek és csak egy biztos, hogy soha többet nem akarnak mint együttes fellépni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése