Czeisel Endre

Ma megnéztem a Friderikusz műsort. Nagyon szeretem, mert szerintem ma az egyetlen igazán felkészült és értelmes beszédre képes televíziós újságíró. A mai vendég Czeisel Endre volt. Majdnem kikapcsoltam, mert nem szeretem a dolgait, de aztán valahogy mégis belekezdtem és jól tettem. Eddig mindig azt hittem, hogy én vagyok egy ufó, hogy azt éreztem amit, 56 októberében. Most ő, aki pontosan kortársam, ugyanazt mondta el, amit én is mindig próbálok elmondani. Sajnos a nálam alig fiatalabbak se igen értik, vagy akarják érteni, hogy mi is volt akkor. Talán ha egy ilyen komoly ember mondja, akkor az más lesz. Persze nem tudom, a lakosság hány százaléka nézi az ATV ilyen adásait késő este.
Megértem, természetesen a nálam 10 vagy több évvel fiatalabbakat. Beleszülettek, nőttek a langymeleg Kádár rendszerbe, amiben mindenkinek megadatott a hétvégi ház meg az autó és ez volt az élet értelme. Pláne mikor már kicsit utazni is lehetett. Soha nem érezték azt, amit mi, egyrészt mikor az oroszok bejöttek, másrészt azt az esztelen elnyomást ami utána következett. De nem irigylem őket. Azért a néhány napért akkor októberben érdemes volt élni. Azt az élményt semmi se tudta eddig felülmúlni és már nem is tudok olyasmit elképzelni ami képes lenne rá.

Körülbelül ennyi amivel egyetértettem vele. Tudom hol és mennyiért adja a tanácsot, még ha ez nála hoby is, akkor se tudok lelkesedni érte. Nem lelkesedem azért se, hogy az egészségügy vagyonokat öljön egy 79 éves gyógyithatatlan betegbe, csak azért, hogy még esetleg további 2 évig tanács adhasson. Ugyanakkor sok fiatal beteg van, akikre még nagyon is érdemes lenne költeni a szűkös kis pénzt és nem biztos, hogy jut nekik. Én az ő helyében mélységesen szégyelném magam.