Még csak 4 napja építkezünk, de az idegeim kezdenek rojtosodni. Leginkább azért, mert se B., se az ember, sem pedig ketten együtt, nem képesek összeszedni a gondolataikat és összeírni, hogy még mire lesz szükség. Minden nap órákat töltenek azzal, hogy emennek együtt, az ember kisteherautójával bevásárolni. Holott mindent be tudnánk mi is szerezni esténként és az ember másnap csak elhozná idejövet a cuccot az üzletből. B. is tudja ezt, éppen ezért irtó ideges tud lenni, ha felhívom erre a figyelmét, majd valami ködös magyarázatba kezd, mire én  közlöm, hogy ha elfogy az előirányzott pénz, akkor kész, nincs tovább. Az ember természetesen óradijért + benzin költség furikázik. Lelki szemeimmel látom, amint hosszas dumákat folytatnak az összes létező eladóval, aminek semmi értelme. Vagy ott van a polcon a valami vagy nincs és kész. Mindezek után mi kettesben is csempe üzletben és barkácsáruházban töltjük az estéinket. Csempe áruházat imádom. Csodálatos dolgok kaphatóak. Sajnos ami nekem tetszik, az mindig a legdrágábbak között van, így erős kompromisszumokat kötök önmagammal. A két pasi addig csűrte csavarta a dolog, míg a végén mindkét fürdő padlóját feltörték és újra fogják kövezni. Ugye előtte B. már kitalált egy megnyugtató változatot, de a pasas sikeresen lebeszélte róla. Így a tegnap esti program  padló csempe vadászat volt. Kivételesen ami nekem megtetszett az mélyen leszállított áron volt kapható. neki nem tetszett, így lett neki drágább. Magamban röhögök az olyan érveken, hogy "ha egyszer el akarják adni" ki fogja eladni? Ha én távozom előbb, akkor B. esetleg eladja, ha olyan állapotban lesz még, hogy utazgasson, de fordított esetben? Az ebeké lesz az egész. A marbellai lakást még sikerült felszámolnom és eladnom anno.. de én ide egyedül??? A világ minden kincséért se jönnék el. Szóval tudatos hülyeséget csinálunk. Remélem B. nem betegszik bele, mert látom, hogy ideges és feszült. Lassan rádöbben, hogy már nem tud egyedül házat építeni, elmúltak azok az idők. Ezt elég rosszul viseli, bár igyekszik maximálisan fegyelmezni magát. Azt hiszi nem veszem észre.

Minden napra jut egy kis meglepetés. Ma kiderült, hogy a fűrdőkád öntöttvas és kb. 20 cm. mélyen van bebetonozva. Az amúgy lelkesen bontó emberünk szerint, semmi se lehetetlen, de a kádat kivésni, majd betemetni a helyét, előkészíteni a zuhany alját stb. kb. 3 napi munka. Persze flexibilisek vagyunk. Kipucolta a kádat, nem tudom mi volt benne, de borotva pengével kaparta fel a koszt. Így se lett szép, de állítja, hogy a feleségének, aki hivatásos takarító, van valami csodaszere, amitől ismét szép fényes lesz a kád. Majd holnap meglátjuk. A csempék egyébként leverve. Átvonult a másik fürdőszobába, ahonnan kidobtuk a szekrényt, az is majdnem be volt betonozva. Kirobbantotta a wc-t, aminek a lefogó csavarjai teljesen be voltak rozsdásodva. Kiderült, hogy ha kicseréljük ezeket a régimódi nagy tartályos wc-ket egy csomó pénzt visszakapunk az új árából. Ez állami szubvenció! Így már mindkét wc le van szerelve. Persze a második fürdőnél is el kellene zárni a vizet és senki nem tudja, hol az elzáró csap. Ez itt nálunk visszatérő probléma. Itt dolgozott a környékben tegnap a szerelő, aki megmutatott 2 csapot, de azzal ez a kis fürdőszoba még nem lett elzárva.

Miután csodás idő volt és volt tegnapról maradék ebédre, gondoltam elmegyek úszni egyet. Valami azt súgta, hogy előbb menjek oda körülnézni. Az uszoda közelében egy patak csörgedezett felém, majd kiderült, hogy éppen leeresztik a medence vizét. Majd láttam, hogy több szerelő autó is áll a parkolóban és 2 melós szorgosan ásott egy gödröt a medence mellett. Ki tudja mi a baj és meddig tart? Senki.

Este megint barkácsáruházba rohantunk, szerencsére 9. nyitva vannak. Ki kell cserélni a fürdőszoba öreg rozoga ablakát. Noná, hogy csak 1"-al nagyobb a szabvány méret, amit rögvest meg lehetne kapni. A mi méretünk rendelésre 2 hét. B. persze közölte, hogy majd ő szerez gyorsan egy ablakot, de nem árulta el, hogy hol. Az ablak körbe van csempézve, tehát sürgősen, 2-3 napon belül kellene.:-((( Viszont kaptunk zuhany csapot, nem az igazi, de én kompromisszumokra kész vagyok, különösen, hogy ez az "igazi" árának egyharmadába került. Kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap.

Megkezdődött a munka

A mai nap eredménye: A konyha totál szétverve, csempe leverve és a szemét elhordva. Az egyik fürdőszoba hasonlóképp szétverve, de a kád még bent van. Holnap folytatódik a rombolás.
Emberünk nagyon lelkes. Ma rá akart beszélni, hogy törjük fel a fürdőszoba követ is és rakjunk újat. Részben igaza van, miután itt úgy rakják a követ, hogy a szekrény alatt nincs kő. Kipótolni elég nehéz lenne, mert pont ugyanolyat biztos nem találunk már. Rágta a lelkem a gondolat nagyon. Estére B. előállt az ötlettel, hogy mi lenne ha u.n vinyl lapokat raknánk le. Irtó megörültem az ötletnek, miután semmit nem kell feltörni csak a meglévőre rárakni a lapokat. A jelenlegi fürdőnkben és konyhánkban is ilyen van. Nem is tudom miért nem jutott magamtól eszembe. Ezek a lapok nem is drágák. Miután kimentek a konyhabutorok, megmutatkozott a padló teljes rondasága. Így oda is ilyen lapokat fogunk rakni.
Ezek után este elmentünk megvenni a csempét. Miután B. egyedül és aztán az emberrel is többszörösen felmérték mennyi kell, az üzletben kiderült, hogy a papír nincs nálunk.:-((( Hasra ütés szerűen vettük meg a csempét, többet mint kellet, mert mindent visszavesznek ha sok lenne.
Mentünk a másik üzletbe, mert zuhany csapokra is szükség lenne. Nos ott ért a meglepetés. Nem lehet olyan, számomra teljesen hétköznapi normális, zuhany csapot kapni, amin be lehet állítani a hőfokot. Keverő csap ugyan, de csak teljesen hidegre állítva lehet kinyitni és elzárni. Ettől kicsit ideges lettem. Most két csapunk van és én hajmosáskor állok a kádban és mint egy vak asszony keresem a csapokat. A tiszta víz is rettentően csipi a szemem, így óvakodom hajmosás közben kinyitni. Rendkivűl utálom. Megoldás lehet persze, hogy az egész shamponozás. kondicionálás stb. ceremónia alatt folyatom a megfelelő hőmérsékletre beállított vizet. Nem vagyok egy spórolós, de ez a metódus számomra irtózatos pazarlásnak tűnik. Hiába, bennem van még a háborús évek gyakori melegviz hiányának emléke. Szóval keressük a csapot és végül egy elárusítót is találtunk, aki megmagyarázta, hogy Amerikában tilos olyan csapot árulni, amiről mi beszélünk, mert az emberek megégették magukat meg a gyerekeiket is az ilyen zuhannyal, ezért betiltották a gyártását. Mindig mondom, hogy ez a hülyék országa! Azért lesz csap, legalább is az egyik zuhanyban. Szorgos netes keresés után rábukkantam az otthonról jól ismert grohe csapokra. Sajnos elég drágán mérik, de egyet azért veszünk. Naivak voltunk, hozhattunk volna otthonról csapot, miután már a konyhánkban és a bidetnél is otthonról hozott csapok vannak.

Lassan magunkhoz térünk. Úgy tűnik ahogy öregszünk, egyre hosszabb idő kell az átálláshoz. Minden estre tegnap már aránylag normális időben lettünk álmosak.
Eddigi napjaink leginkább a fürdőszoba berendezések keresésével teltek. Már tudjuk milyen csempét veszünk a jövő héten. A legnagyobb gond a mosdók beszerzése, miután itt normális méretű mosdók nincsenek divatban. Olyan kis 20-30 centis köpőcsészéket árulnak. Tegnap végre találtunk a neten egy megfelelőt, mire ma kiderült, hogy egyik nagy áruházban sem árulják. Mire ezt megtudtuk, számtalan kilométert autóztunk. Ezután elmentünk ennivalót vásárolni. Komolyan úgy vásároltam, mintha valami nagy ínség előtt állnánk. A valós ok, ha elkezdődik holnap a munka B. nem fog ráérni engem furikázni ennivalóért. Enni viszont kell. Így listával mentünk vásárolni. Aztán haza jöttünk és megrendeltük a mosdót a neten, miközben reménykedünk, hogy élőben is úgy fog kinézni mint a képen.
Estére meghívattam magam egy jó steakre. Már az ősszel rátaláltunk egy helyre, ahol fantasztikus steaket adnak, elfogadható áron. Egy kis baj van csak a vendéglővel, rettenetesen hűtik. Így aztán miközben kint kb. 20 fok lehet, felhúztam magamra az összes meleg alsóneműt, hogy ne fagyjak meg evés közben. Mint a parkolóban megállapítottam, nem csak én fázom. Egymás után jöttek az autók és a népek kotorták ki a kocsiból a meleg kabátokat. Hülyék ezek! Rágondolni se jó mennyi energiát elpocsékolnak az esztelen hűtésükkel.
Miközben a mosdókat kerestem ma a neten, rátaláltam kedvenc cipő márkámra. Közönséges ARA cipő itt 200$ vagy még több. Csak meredtem a képernyőre. Otthon ezekért a cipőkért soha nem fizettem még 20ezret sem, ami a mai árfolyamon kevesebb mint 100$.
Most izgatottan várom a holnapot és a munkák kezdetét. Kicsit félek mennyi váratlan dolog fog még közbejönni. Tegnap B. már felfedezte, hogy ahová a mosogatógép fog kerülni, egy vastag cső rejtőzködik falon kívül persze. Eddig egy konyhaszekrény diszkréten eltakarta. Szerinte ez nem probléma, de majd meglátjuk. Sajnos ő, talán az én megnyugtatásomra mindig legyint az ilyen dolgokra, amikről végül mindig kiderül, hogy nagyon is nagy problémát jelentettek. 

Utazás

Tegnap előtt éjszaka sikeresen megérkeztünk. Nem volt smmi komolyabb zűr utközben. A repülő félig üres volt, viszont ellenszél volt egész úton. Ennek következtében Késett a gép Washingtonban. Nem kicsit voltam ideges, a multkori végnélküli sorbaállásainkra gondolva. Most szerencsénkre nem voltak előttünk, csak azok akikkel együtt utaztunk. Kettő egész ablak volt nyitva, de a tisztviselő nem volt diszlexiás, így hamar túlestünk a dolgon. Utána a szokásos vetkőzés röntgen öltözés és irány a gate, ahonnan hozzánk indult a gép. Ez a washingtoni egy totál elöregedett repülőtér, nincs vonat a terminálok közt és nincs mozgó járda se. Loholtunk ahogy bírtunk, a nyelvem a derekamig kilógott mire beestünk az indulás helyére.Még visszafele is ezen az úton megyünk, de én többet Washingtonban biztos nem fogok átszállni, inkább átúszom az óceánt.
Mikor leszálltunk esett az eső de nem volt hideg. Taxi félóra alatt hazaszállítmányozott minket. Még jó, hogy B. ismeri az utat, mert a taxisnak dunsztja nem volt, hova akarunk menni. Kilenckor már a lakásban voltunk, ahol éles sikkantgatás szerű zaj fogadott. Füleltünk össze vissza, vége rájöttünk, hogy a füst riasztó sikoltozik. B. átment az egyik szomszédhoz, az jött is és közölte, hogy lemerült az elem. A pasi két méteres, így gyorsan felnyúlt és leszedte, majd el. A következő pillanatban újabb sikoly. Végül rájöttünk, hogy a létező 3 riasztóból kettő beadta a kulcsot. létra segítségével B. leszedegette őket és végre csend volt. A lakásban viszont hideg. Megyek a termosztáthoz, nem működik. B. elindul körbe a lakásban ellenőrzi az elektromos akármiket. Mondtam, végül is 18 fok van, reggel őt óta fent vagyunk, hagyja, feküdjünk le. Persze nem hagyta. Mikor már minden elképzelhető valami le lett ellenőrizve leszedte a termosztátot a falról. Nos abban is volt egy lemerült elem. Olyanunk volt is itthon, perceken belül elindult a fűtés és végre eldőlhettünk. Mondanom sem kell, hogy hajnalok hajnalán felébredtünk és nem tudtunk aludni, minek következtében tegnap este kilenckor már megint eldőltünk és ma is hajnalban ébredtünk. Azért remélem hamarosan belezökkenünk az itteni időzónába.
Az idő napsütéses késő tavaszi. Napközben rendes meleg van, ha lemegy a nap akkor hűvöskés de kibírható. A mókusaink eltüntek. Remélem csak téli álmot alszanak ilyenkor.
Hétfőn kezdődik a munka, ma már egész nap mosdókra vadásztunk.

Összefoglalva az elmúlt hat itthoni hetet, leginkább a hajszára emlékszem. Egyetlen totál esős nap kivételével állandóan vagy menni kellett 1 vagy több helyre vagy várni kellett szállításra, valamilyen okból idejövő ismerősre stb. Pedig mennyire szeretek úgy felébredni reggel, hogy de jó, semmi dolgom nincs.
Mikor hazaértünk annyira ki voltunk éhezve a jó haza ennivalók után, hogy totál túlvásároltam magam. Egyszerre volt hatalmas fazék (rosszul sikerült) töltöttkáposzta, rengeteg kocsonya, libamáj, hurka és kolbász stb. Ha itt van, enni kell és híztunk, mindketten, amire tényleg nincs szükségünk. Megsütöttem az egyetlen süteményt, ami mindig sikerül a citromos kockát. Na most ehetetlen lett, de miért?  Hazaérkezésünkre a virágszitterem berakta a jégszekrénybe nagyjából azokat a dolgokat, amit elmenetelünk után kiürített. Vaj, tojás, toastkenyér meg ilyesmi. A vaj valami teljesen vajidegen dobozban volt, de ízlett. Rá is kérdeztem, hogy ezt meg hol szedte. Piacon, volt a válasz. Miután lelkesedtem, hogy jó a vaj, kaptam karácsonyra is vajat. Két nylonzacskóban volt, amiből az egyiket rögvest a mélyhűtőbe raktam. A süteményt én mindig margarinnal csinálom, de most mondtam ha már van, legyen vaj. Az eredmény valami teljesen ehetetlen akármi lett. Kóstolás után ment a kukába.
A napokban juhtúrós pogácsáról volt szó a szitterrel, mire kiderült, hogy az egyik gombóc amit kaptam az vaj volt, a másik meg juhtúró, csak elfelejtette mondani illetve ráirni.:-((((((
Másodszorra már se idő se igény nem volt a süteményre, talán majd egyszer kint megsütöm megint.
Ma még mindig listával indulunk útnak, hogy ne felejtsünk el semmit, pl. a túró Rudit a takaritónőnknek. Ősszel elmaradt és szegény elég csalódott volt. Most várom, hogy lejárjon a második mosás és lesz még egy harmadik is, majd este.

Ami szép és jó volt itthon, az a karácsony előtti igen élvezetes hangverseny, valamint a kellemes időben megtett belvárosi séta a kivilágított városban. 6 hét alatt ez nem túl sok élmény szerintem. Ezenkívül rengeteget néztem a tv-t, mert kint elvonó kúrán vagyok. Valamit ki kellene találnom. Jönnek a farsangi műsorok a németekenél, amin jól tudok szórakozni. Persze az időeltolódás miatt sem egyszerű, de majd megnézem milyen lehetőség van a neten keresztűl + kell venni ott egy modern tv készüléket. De ez a 116. feladat. Előbb fürdőszoba és konyha műsor lesz. Indul a vadászat egy normál méretű mosdó után pl. Ott most csak kis köpöcsészék a divatosak, amiben még kezet se lehet tisztességesen mosni, nemhogy harisnyát pl.

Szóval igy néz ki az élet. Nem vagyok lelkes a ránk váró repülőtéri torturáktól ami az amerikai paraonia egyenes következménye. Az idén csak egyszer megyünk és jövőre ha élünk egyszer jövünk. Nem lesz több karácsonyi hajsza, mert totál értelmetlen.

Koncert

Tegnap egy igen kellemes koncerten voltam. A Fesztiválzenekar minden évben megrendezi az u.n. titokkoncertet. A titok a műsor, amit csak a helyszínen tud meg az ember.
Szerencsémre a zenekar nagyon okos menedzsere küldött egy e-mailt, hogy figyelmeztessen a kongresszusi központ korlátolt parkolási lehetőségeire. Először csak néztem, aztán leesett a tantusz és rájöttem, hogy hála az égnek nem az utálatos müpába kell menni, hanem a kongresszusi központba. Oda is slattyogtunk időben. Pozitív élmény volt, New York után, hogy volt ruhatár, majd mikor bementünk a terembe kellemes meleg fogadott. Nem kellett se bundabugyi sem nagy sál a fagyhalál ellen. Így aztán jó hangulatban vártuk a zenét, ami kellemes érdekes és könnyed volt. Mindketten nagyon élveztük.

A mai nap kész dráma. A hal pocsék volt, apró szálkákkal megtűzdelve. Az íze se volt az igazi. Pedig ilyen tilapiát odakint már sokszor csináltam. Ennek tetejébe még megsütöttem a kedvenc citromos süteményemet, ami többszörösen kipróbált recept szerint mindig jól sikerült. Nos most pocsék lett. Azt hiszem tudom is miért. Kaptam vajat, ami valódi tanyasi stb. Ettünk már belőle kenyérre és nem tapasztaltunk semmi különöset, de a tészta pocsék lett tőle. Egyrészt kőkemény és valami nagyon furcsa mellékíze is van. Máskor spórolósan margarinnal szoktam csinálni, bár a recept vajról szól. Ráadásul elhasználtam a tojásaimat, így szerda előtt még ismételni se tudom.:-(((

Végül pedig az eszközeink megbosszulják, hogy keveset használjuk őket. B. telefonakkuja meghalt, majd talán a jövő héten lesz hozzá akku. B. a  DVD felvevőt képtelen volt beüzemelni, valakinek akartam felvenni valamit, de nem megy. Tegnap éjszaka szenvedtünk hosszan, mert egy bescannelt kép nem akart megjelenni a képernyőn. Most se tudom mitől bűvölődött meg a végén, de jó 2 órát szenvedtünk vele. Remélem a hátralévő 2 ünnepnap normálisabb lesz, mert holnap lesz a kocsonyafőzés.