Vagyok!

Lehet elég hihetetlen, de még létezem. Nem történt semmi különös, csak hazajöttünk és azóta sodródom az árral. Először persze kialudtuk magunkat, ide fele gyorsabban megy mint vissza fele.
Az út kellemes volt, mert ugyan kétszer kellett átszállni, de egyszer se kellett várni. Igaz Frankfurtban loholtunk jó hosszan, sétálva lekéstük volna a gépet, de 9 óra ülés után, direkt jólesik egy kis rohanás.

Azóta  igyekszem a felét megcsinálni annak amit elterveztem. Jellemző, hogy még nem jutottam át Pestre, csak autóval szeltük át, Rákosborzasztóra menet. A környékben vásároltam. persze egyenként jut eszembe, hogy még mi is kellene. Kimentünk a Corába autóval a nehéz árukat beszerezni. Bár csütörtökön voltunk és állítólag szerdán kapnak árut, a hentes rész siralmas volt. Az én környékemen nincs hentes. Ezért aztán elmentünk a Budagyöngyébe, ahol már szintén nem működik az a hentes, ahol még borjupofát is kaptam egykoron. El kellene menni a nagycsarnokba, csak mikor? Esténként elgondolom, hogy másnap mi mindent fogok csinálni, aztán nem lesz belőle semmi. Ma is például. A városba akartunk menni. Erre kiderült, hogy B. telefonjában tönkre ment az akku. Irány a T-pont. Várakoztunk vagy 45 percet. Ezek után kiderült, hogy ebbe már nincs új akku. Minden telefonnak ez lesz a vége egyszer, csak B. ehhez a készülékhez nagyon ragaszkodik. Nem azért, mert tőlem kapta, hanem nagyon jól kézre áll neki. Kérdeztük, hogy milyen készüléket ajánlanának. Nincs semmilyen ami ehhez hasonló lenne. Az u.n. okos telefontól nem csak nekem borsódzik a hátam. Közben eszembe jutott, hogy névjegyet akartam a fiúnak csináltatni, mert annyiszor kérdezik odaát a címet és a telefont, amit aztán rendszeresen elírnak. Mikor végeztünk a telefonnal, mentünk a névjegyeshez. Semmi panasz félóra alatt megcsinálták. Közben sétáltunk. Fejszámoló művész leszek, mert állandóan számolom az árakat mindenféle valutában és ájuldozom. Csak a ruháknál persze, mást nem számolok, mert minek. Enni úgyis kell. Azért tettem egy kört a kedvenc cipős üzletemben is és vettem egy remek csizmát árleszállitva. Nagyon remélem, hogy csak dísznek fog szolgálni és nem fog esni a hó amíg itthon leszünk. Ezek után ránéztem az órámra és két óra volt. Akkor most hova menjünk? Haza és kész. De holnap, holnap tényleg bemegyek az fix!
Szóval valahogy így zajlik az élet nálam. Voltam persze közben fodrásznál is és felhívtam a hazai 80+ barátaimat, akik nagyon betegek és rozogák. Egy ilyen telefon kb. 1 óra, mert látni nem láttuk egymást már néhány éve. Mi így élünk társadalmi életet. Elvégre nem véletlenül hívják a telefont távbeszélőnek.
Kapom közben a szokásos évi beszámolókat is. Ebben a műfajban jelenleg 1:1 a helyzet. Az egyik barátnőm tavaly talált új társával éli világát és boldog, a másik viszont kórházban van elég ramaty állapotban. Ezek még régi stockholmi kapcsolatok.
Ha nem történik semmi extra, már biztos nem jövök karácsonyig. Ismert és ismeretlen olvasóknak nagyon boldog ünnepeket kívánok.

Ebéd

Mehettünk volna ma a magyarokhoz is enni, de inkább egy steakházba mentünk. Voltunk már ott máskor is de akkor este. Most délben, kint kb. 28 fok lehetett. Bementünk, jeges hideg szél fogadott minket. Kicsit készültem, volt nálam egy kardigán és a szokásos nagy sálam, de ezzel együtt a bal fülem, mert onnan jött a hideg, majd lefagyott.
Jött egy nagyon fekete pincér, felvette a rendelést. Szokásos italunk, nekem Heineken sör B. pedig alkoholmentes sört kért. Az itteni csapolt sörök, leginkább a lópisire hasonlítanak, így marad mindig a Heineken. Jön a fiú, leteszi a 2 üveget az asztalra és elhúz. Pohár? Sebaj arra jár megint, B. szól, hogy pohár. Jön megint és letesz egy darab poharat az asztalra és ismét szélsebesen elhúz onnan. Ugyanakkor látom, hogy beül egy boxba a vendégekkel csevegni. Ilyet még nem láttam. Sehol. Végül megjelent egy dundi leányka a salátával, szóltunk, hogy kellene még egy pohár és hozta.
Fekete pincérünk egy idő múlva felpattant, elintézett valamit és visszaült csevegni. A hely meglehetősen tele volt és holt biztos nem ő volt a főnök. Aztán jött a steak és teljesen megenyhültem, a végén még borravalót is adtunk, igaz az itt kötelező, mert nincs benne a számlában. Rápillantottam a számlára és megállapítottam, hogy kb. a 2 sör árába került a steak salátástól krumplistól, mindenestől. A baj az, hogy nincs alternatíva. Olyan, hogy ásványvíz itt vendéglőkben nemigen létezik. Cocacola az van, sőt valakit láttam tejet is inni. Klóros csapvizet is hoznak ha kér valaki, sok jéggel.

Este aztán elmentünk a botanikus kertbe karácsonyi díszvilágitást nézni. Voltunk már ott 2 éve, amikor majd megfagytunk. Most igen kellemes este volt, kb. 20 fok lehetett. Persze meg volt ennek is a hátránya, rengeteg ember volt. Gyerekek csúsztak másztak a földön, kész csoda, hogy senkire se sikerült rátaposni. Általában felfele néz az ember, ott vannak a fények, lent a földön meg a gyerekek. Most nem is tudom, mi a jobb, a tömeg vagy a hideg. Néhány képet feltettem a szokásos picasa helyre.

Nagyon remélem, hogy holnap sikerül tényleg hazafelé venni az utunkat. Csak, hogy nehogy túl nyugis legyen a helyzet, B.-nak eszébe jutott, hogy lejárt a nemzetközi jogosítványa, amiért még holnap délelőtt gyorsan el kell "szaladni".

Bosszuságok

Túl jól indult a hét. Tegnapelőtt az öreg tv megérezte, hogy ki lesz dobva és csak részlegesen működik. Van az új lakásban is egy öreg, de működő tv, de most cipeljük ide át? Ha jóval a hírek előtt bekapcsolom, akkor B. előbb utóbb becsalogatja a megfelelő csatornát, ami aztán egyszer kétszer elalszik. Végül azért ha kihagyásokkal is de meg tudtam nézni a híreket.
Tegnap este az asztali computer kidobott a programból és valami trójai veszélyekkel riogatott. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Csináltam mindent amit mondott a virusirtó, le is tisztogatott mindent. Utána viszont betolakodott egy új virusirtó, hogy fizessek $ 71.44 -et. Imádom az áraikat. Persze nem fizetek, viszont azóta kizárólag az új virusírtó feleszólitását láthatom a képernyőn. Még jó hogy van a kicsi piros lapitopi. B. ígérte, hogy majd ma reggel megoldja a problémát. De a baj se jön egyesével, de még kettesével se, három az igazi. E-mail érkezett az irodától ahol a repülő jegyeket rendeltük már jó régen, hogy kicsit átalakították az utunkat. Az új elképzelésük szerint, reggel 8 után érkeznénk Bécsbe, ahonnan délután 5 után repülhetnénk tovább haza. Ettől csak kicsit lettem ideges, mert ugye van busz meg vonat, ami bőven hazavinne előbb is, bár kinek van kedve egy éjszakai út után még buszozni, de hát ez van. Viszont a visszaút reggel 7-kor lenne Pestről. Na azt nem. Olyankor onnan indul nagyjából egyidőben 3-4 gép, amit képtelenek kezelni. Azzal kezdeni, hogy hajnalban másfél órát álljak sorban, olyan nincs. Ebbe csak egyszer mentem bele, de soha többet. Így aztán B. a telefonon lógott, amit utál, én meg a computeren kerestem az okot. Ki is derült, hogy az odaútnál, vasárnap nem jár az a gép, amit eredetileg írtak. Nem mi akartunk hétvégén utazni, az ő ajánlatuk volt. Azzal már nem is törődtem, hogy vissza fele mi az ok, csak mondtuk, írtuk, hogy szó se lehet róla. Délután négyre aztán megkaptuk az új menetrendünket, hétfőn délután indulhatunk szombat helyett. Nem kicsit voltam morcos és rosszkedvű. Először is egész nap itt ültünk és vártuk a válaszokat, másodszor meg már olyan szépen sikerült kienni a jégszekrényt, hogy ne maradjanak itt romlandó ennivalók. Most gyötörhetem a fejem megint, hogy mit találjak ki a plusz 3 ebédre.
Jegy még nincs itt, csak remélem, hogy holnap délelőtt megjön, mert aztán ugye hétvége.
Közben kellemetlenül lehűlt a levegő, ami szintén nem járul hozzá a jókedvemhez. Holnap kezdhetek telefonálgatni, megbeszélt dolgokat átszervezni grrrrrrrrr..

Haladunk!

Ma zuhogott az eső egész nap. Délelőtt felhívtuk a jó emberünket, hogy megbeszéljük vele a parkettázást. Kiderült, hogy az eső miatt nem tudnak dolgozni az aktuális munkájkon. Eljönnének most rögvest. Nosza! Délben megérkeztek ketten és este 7-re le volt rakva gyönyörűen a parketta.
K. szomszédunk mintha nem lenne itthon, legalább is a kocsija nincs itt. Minden esetre B. miután kicserélte a zárat ott hagyta az ajtóban a fúrógépet. Ha becsöngetett volna a zajra, akkor B. a furógéppel a kezében nyitott volna ajtót, hogy ő dolgozik. No de erre nem került sor. Viszont ezek az áldott jó emberek elvittek minden fölösleges cuccot, ami a jótékonyságiaknak nem kellett ingyen se. A komplett hálószobát és a felszedett szönyeget meg minden koszt ami munka közben keletkezett. A butor nekik se kell, de van valami helyük ahová ingyen ki lehet rakni és elviszik.
Ez is ritkán fordul elő, hogy egy zuhogó esős hétfő ilyen jól végződjön.

Helyi hírek

Most olvastam, hogy állitólag minden második amerikai résztvesz a Black Friday őrületben. Nagyobb városokban, már kedden elkezdtek sátrat verni a nagyobb áruházak bejárata közelében.
Egy négygyermekes anyuka péntek hajnalban végre elalhatott. Nem az ágyban, nem a szófán, hanem az egyik áruház wécéjében, miután már 2 órát állt kint a hidegben, majd 3 órát vásárolt. Az egyik lánya talált rá. Büszkén mutogatta a 6 tömött szatyrát, amit siekrült összeharácsolnia.
Persze sokan aggódnak a tradicióért, hogy mi lesz ha már nem lesz idő pulykát enni. De nem kell aggódni, mert az idén is 40millió pulykát vettek meg az ünnepre.

Berlini hír: Egy 40 éves nő több mint hatkilós gyereket szült, 6 órás vajudás után,  természetes uton. A klinika szerint ekkora gyerek normális uton még soha nem született náluk. Enyhitő körülmény (szerintem), hogy ez a nő 14. gyereke volt. Gondolom ilyenkor már csak ugy kipotyog..-)

Felujítunk!

Szóval a padló, egyelőre, nem lett még lerakva. A lerakó ifjak, miután reggel helyett délbe jöttek, már nem tudták befejezni. Majd jönnek kedden, de nem jöttek. B. lemondta az egészet, munkadíjat visszatérítik. Majd a mi emberünk lerakja. K. szomszéd már attól is kiborult, hogy a burkolók keresztbe álltak a pótkocsijukkal néhány, egyébként mindig üres, parkolón.
Irtóra örülök, hogy én mindig mindenkivel közlöm, hogy nem tudok angolul. Majd B. megbirkózik vele. Ő is ugyanolyan tulajdonos mint mi, mit tud tenni? Megtudtuk, hogy az itteni folyósonkon már 3 lakásban van padló, illetve kő lerakva. Ide is érvényes a szabály, csak itt senki nem törődik vele. A mi emberünk január 22.-én jön, remélem tényleg. Megvettük és már haza is hozták az IKEA-ban az új konyhát, meg azt amit innen elviszünk tehát ide kell valami a helyére.
Halálra ítéltük a nagyobbik fürdőszobát, a tegnap délutánt egy csempe boltban töltöttük. Sajnos az árak itt négyzet lábban vannak megadva. Amíg hasra ütéssel meg tudom mondani kb. hány négyzetméter csempére lesz szükségünk, addig a négyzetláb nem mond nekem semmit. A fejem már majd szétdurrant a sok fejben számolástól. A végen már szegény B. is megzavarodott és holt komolyan kezdte állítani, hogy egy láb az 10 coll. Na ettől végleg kiborultam és felfüggesztettem a csempe keresést. Levezetésül a kellemes langymeleg időben elmentünk a klubházba kicsit tornázni. Erre megeredt az eső. Természetesen mezítlábasan papucsban és lenge nyári ruhában, ügethettünk haza az esőben.
Most szünetelünk mindennel, mert holnap lesz a szent pulyka ünnepe. Erről már írtam tavaly, most csak az újabb megfigyelések következnek. Az indexen sok olyan magyar írogat, akik az elmúlt 20 évben lettek amerikaiak. Már vagy 10 napja nincs más téma, mint az ünnepi pulyka vacsora menü sora, elkészítése stb. Ugyanakkor az itteni újságok egyre közlik, hogy melyik üzlet mikor nyit az ünnep után, amit a fekete pénteknek neveznek és tényleg nagy árleszállitások vannak, persze korlátozott mértékben. Van mondjuk 100 tv olcsón, a következők már csak kicsit olcsóbban mint máskor. Tehát lehetőleg elsőnek kell menni. Sok üzlet az idén, már éjfél után 1 perccel kinyit. Ebből az következik, hogy este 9-kor már tömegek lesznek az üzleteknél. Mint az újság írta, napközbeni, míg a pulyka sül, lehet keresni az interneten a legjobb ajánlatokat, hogy aztán mikor lenyelték az utolsó falatot rohanhassanak a kiszemelt üzletekbe. Családok minden egyes tagja máshova.  Szóval így néz ki a nagy amerikai ünnepi áhítat.

Ritkán fordul elő velem, de most dühömben majdnem sírok.
Volt szerencsém Pesten is kifogni egy társtulajdonost, aki mint egy vadászkopó figyelte minden egyes mozdulatomat és még a rendőrséget is kihivta, mikor szerinte nem megengedett munkálatokat csináltattam a lakásomban.
Nos most megint valami ilyesmibe léptem itt bele. A hét elején megvettük a szönyegpadlót 2 szobába és a laminátot a nappaliba. Ma reggelre igérték a lerakást és már kicsit ideges voltam, mire délben 1-re ideértek. Sebaj elkezdtek dolgozni és megigérték, hogy ha ma nem lesznek készek, holnap biztos befejezik. Remek ez a kapitalista munkamorál, félórát boldog voltam. Aztán megjelent a 91 éves szomszéd, aki persze, hogy szimatolt, hogy mit is csinálunk és közölte, hogy itt a szabályzat szerint nem lehet padlót lerakni csak szőnyeget, mert a padló majd kopogni fog és az alattunk lévő majd panaszkodik. B. és a munkások magyarázták, hogy a legvastagabb alátétet választottuk, igy biztos nem fog kopogni, de ő ragaszkodik a szabályzathoz. Ráadásul ő a közös képviselő a házban.
Mi lázas olvasásba kezdtünk, mert vagy három, 20-30 oldalas papirköteget kaptunk és noná, hogy nem olvastuk el minden betüjét. Ráadásul ez csak annak a háznak az extra szabályzata, nálunk pl. lehetne rakni amit akarunk.
Most nem tudjuk mit csináljunk. Én alapból utálom a nappaliban a szőnyeget, legyen az bárhol. Ráadásul már vettem is egy nagy szönyeget, amit a padlóra akartam tenni. Szombat délután van, igy az egész telep titkársága nem elérhető, bár nem tudom ők tudnának-e az öreggel bármit is elérni.
A magamrészéről azt mondtam, hogy lesz.. lerakjuk, aztán ha majd szólnak, hogy kopog akkor megolduk. Nem fognak szólni, mert itt soha a szobába másba nem megyünk be mint papucsba, ráadásul nincs itt egyetlen cipőm se ami képes lenne kopogni. Ezzel kivonultam a terepről, szegény B. nem kicsit ideges és nem tudom mit fog dönteni.