Egyelőre süket maradok. Elutazásunk előtt már vagy 3-4 hétig azon tipródtam, hogy vajon a fülem lett rosszabb vagy a hallókészülék. Nem mentem orvoshoz, mert reménykedtem a készülék hibájában. Gyerekkorom és ifjuságom fő mumusa a fogorvos után a fülorvos volt, számtalan fűlfölszúrás és spontán kifakadás vezetett balfülem jelenlegi állapotához.

Itt aztán elmentünk a fölkészülékesemhez, aki egyrész megnézte a készüléket és semmi hibát nem tapasztalt, másrészt ismét csinált egy hallástesztet. Eredmény: A januárihoz képest drámai hallásvesztés. Szerinte ez nem szokásos és nem is normális, menjek orvoshoz. Ajánlott is egy fülorvos társaságot, ráadásul itt a szomszédunkban. Bejelentkeztünk, a termin 10.30 de jöjjünk 10-re a papirmunkák elintézése miatt. Nos a "papirmunka" egy szokásos kérdőiv volt, az adtaimon kivűl a betegségeimet, allergiáimat stb, kérdezték. Kitölteni angolul se tartott tovább 5 percnél, pedig igazán szépen irtam. A benszülötteknek ugye nagy nehézségeik vannak az irással, lehet, hogy nekik félóra se elég a kitöltéshez. Aztán vártunk. A 8 emeletes orvosközpontot a kinti 30+ fokban pontosan 20 fokra hűtötték. Aki még nem beteg, majd itt lesz jelszóval. Ez a hűtésmánia ellentmond minden józan észérvnek és épületgépészeti tannak, de ugye itt az áram olcsó, hagy menjen! Nagyon kivánnék nekik egy kis olajválságot vagy ilyesmit.

Miután 10.30 volt az időpont 11.05 -kor hivtak be. De nem ám az orvoshoz, hanem egy doktor valakihez, aki audiologus. Erre ugye semmi szükség nem volt, mert egyrészt már kellően ki volt mutatva a nemhallásom, másrészt neki sejtelme se volt arról, hogy azelőtt mennyit hallottam. Mindegy végigcsináltam, miközben forrongtam magamban. Utána már csak tényleg pár percet vártunk mig bekerültünk az orvoshoz. Elmondtam mi a helyzet, szorgosan gyakoroltam előtte magamban, az olyan szakszavakat pl. hogy mandula. Ezután belenézett a jobb fülembe és utána a balba, majd szerette volna a tokomat is megnézni, de montam, hogy "no way" torok az nincs. Jó azért tátsam ki a számat, ok. Az egész 5 perc se volt. A bal fülemben folyadék van, ez gyerekeknek szokott lenni. Ki fogják nyitni, beletesznek valamit ami nyitva tartja, majd az a valami egy idő mulva felszivódik és eltünik. Utána megint olyan lesz mint régen. Ok, mondtam erre és vártam, hogy előveszi a lidokain sprayt és a tűt, majd szúr. Ááááá... naiva vagyok. Majd a titkárnője telefonál, mikor tudnak időt adni műtétre. Ne féljek, altatásban csinálják. Kapkodtam a levegőt. majd szépen kifizettük a $175. és távoztunk.

Itthon rámentem az internetre és megnéztem mi ujság otthon fülészet ügyben. Találtam is egy fülészeti központot Budán no meg a fülészeti klinikát, de oda nem megyek. Plusz jó néhány magánban rendelő fül orr gégészt. Ezután mondtam B.-nak, hogy kiváncsiságból kérdezze meg a titkárnőt, hogy mennyibe is kerülne ez a kis fülszúrás, de mondja, hogy majd meggondoljuk. Részemről világos, hogy ide többet nem megyek. Közben eszembe jutott az itteni szemészet is, ami tényleg szuper profi társaság, de szevezni azok se tudnak. Ott is órákat vártunk a jéghidegben, hiába rendeltek oda pontos időpontra. A szervezés ennek a népnek nem az erőssége. Mindegy, hogy orvosi rendelő vagy repülőtér mindenütt rendetlenség van. Szerencsére ők igen el vannak telve magukkal.

Nem fogom én ezeket soha megérteni. Ma bementünk egy patika-drogériába, néhány apróságért. Ha már ott voltam rápillantottam a gyógyszerekre. Miután nincs gyomorsavam, időnként szoktam szedni valamilyen enzimes szert, amiből már alig van, gondoltam megnézem mit lehet itt kapni. Nos gyomorégésre két hosszú polcon sorakoztak a szerek. Ezeket követték a hashajtók. Rengeteg féle. Hasmenés ellen csak kétfélét láttam. Majd jöttek szintén hatalmas számban az u.n. puhitók, iszonyat mennyiségben. Ezeknek vajon tényleg ekkora gond az emésztés??? Amit én kerestem annak nyoma se volt. Miután kétszer végigmásztuk az összes polcot, megkérdeztünk egy patikusnőt. Ő közölte, hogy enzimes szert csak receptre adnak, de menjek el egy bioboltban, ott kaphatok amit csak akarok. Bio bolt itt van nálunk a sarkon, majd kiváncsi leszek mit találok. Az egész dolog tulajdonképen lényegtelen, csak a logikájukat szeretném egyszer megérteni.

Aztán voltunk mindenféle áruházakban is. Egy darab rövidujjú pólót se lehet találni, mert mostmár a télre vannak beállitódva. Ugyanakkor 30 fok van és olyan kint a levegő, mintha gőzfürdőben lennénk, de náluk már jön a tél. Természetesen árulják már a karácsonyfadiszeket is és egy helyen feldiszitett karácsonyfát is láttam, ma, szeptember 21.-én!!!!

Viszont a tenger 26 fokos és a tengerparton lágy szellő fujdogál és ott nincs gőzfürdő érzete az ember lányának.

Nem leszünk fiatalabbak és egyre nehezebben rázódunk bele az itteni időszámitásba. Este 10 után már majdnem beleesünk az ágyba, hajnalban meg fent vagyok én. B. remekül alszik amig fel nem ébresztem.

Persze közben tesszük a dolgunkat. Intenziv piackutatás folyik pl. a kis piros laptop javithatósága érdekében. Holnap délután elvisszük ide a sarokra egy kis computeres kócerájba. A "nagyok" nem is tudják mit kérjenek. Kb. egy új áráért talán megjavitanák. A vasárnapot efektiv computer áruházakban töltöttük. A bánat az, hogy egyetlen uj computerhez sincs kedvem. Egyre szélesebbek és laposabbak lesznek a képernyők. Én rendszeresen ujságot olvasok, mást se csinálnék mint görgetném a képet felfele. Meg különben is, valahogy olyan gagyiknak tünnek nekem ezek az uj gépek.

Ma délután viszont elmentünk a hallókészülékesemhez. Kiderült, ettől féltem, hogy nem a készülék rossz, hanem a hallásom romlott a rossz fülemben drámaian. Gyakorlatilag semmit nem hallok már vele. Ez szerinte se teljesen normális, igy mehetek fülorvoshoz is, micsoda öröm! Magamban már gondoltam, hogy ez a hajózáskor bekapott nátha köhögés combó következménye, hogy műfüllel se hallok. Na majd meglátjuk. A nő férjével valami csodát művelt az az orvos, akit ajánlott.

Ma este végre kimegyünk naplementét is nézni. Az első két estén álmosak voltunk, aztán pedig valami sörfesztivál volt a faluban. Tömérdek nép volt mindenütt, igy vissza fordultunk. Ma már remélhetőleg csend és nyugi lesz. Az idő stabilan meleg, igy holnap megcélzom a tengert, fürdésileg.

Megérkeztünk! Nem kicsit fáradtan, de pontosan, itten idő szerint este 8-kor. Ez persze azt jelentette, hogy nálunk már éjjel 2 óra volt akkor. Hazajöttünk, lakás kitakaritva, ezt ugye megszerveztem előre. Kint volt vagy 30 valahány fok jó párás igazi floridai idő.
A washingtoni átszállás alkalmával elhatároztam, hogy soha többet. Ezeknek egy tyukszemnyi organizációs képességük sincs. Leszálltunk a gépről és betereltek egy valamibe, amit leginkább vonatnak képzeltem. Mikor 10 perc mulva elindult, kiderült, hogy inkább busz de vasuti kocsi nagyságú. Mint egy fáradt csiga ugy mászott végig a repülőtéren. Miután leszállhattunk jött a bevándorlási cirkusz. B. állampolgár nekem meg állandó vizumom van, beálltunk az állampolgároknak fenntartott sorba, ami nem sokkal volt rövidebb mint az igazi bevándorlóké. A sor hosszan és több rétegben kigyózott előttünk én meg néztem az órám. Az átszállásra kimért 2 órából már egy fél eltelt. A sor meg csak álldogált. Mikor előbbre másztunk, látam, hogy a 10 ablakból 3 működött. Ugyanakkor azt is láttunk, hogy egyszerre több gép érkezett, nyilván nem váratlanul. Most se értem, hogy mit böngésztek az amerikai utleveleken. Saját országba is csak kérdezősködés, mikor ment ki, meg ilyesmik, után ütötte be a stemplit. Egyáltalán minek bélyegzik a saját utleveleiket??? Nálam is a szokásos cirkusz jobb kéz 4 uj, jobb kéz hüvelyk, majd a balkézzel ugyanez, nem látja jól mégegyszer a jobb kéz, nézzek a kamerába. Ráadásul egy ferdeszemű tisztviselő volt, alig látott ki a sliccen és feltehetően diszlexiás is volt. Végre aztán stempli nekem is és mehetünk, mindez 40 percet vett igénybe.
Csomagfelvétel. Az összes bejövő gép csomagjai kisebb nagyobb kupacokban hevertek a szallagok mellett. Ez is egy tipikus itteni szokás. Engem mindig a frász lel, már sorbaállás közben, hogy vajon ki viszi el a csomagomat. Senki nem ellenőrzi, azt visz mindenki amit akar. Szereztünk egy kocsit, kivételesen ingyen volt, kimanövriroztuk a koffereket a kupacból, rá a kocsira és indulás. Valahol utközben a csomagokat ott lehetett hagyni és csodával határos módon arra a gépre kerültek amin mi is utaztunk. Mindez idő alatt esélyünk se volt elhagyni a tranzitot és farkaskutyás örök sétáltak körülöttünk, de!!!! Azért ismét át kellett menni valahol a biztonsági ellenőrzésen. Ismét vagy 5 gép utasai egyetlenegy ponton. Álltunk megint a sorban kb. félórát, mire lassan odkigyóztunk a a tett szinhelyére, mindenki vetkőzött. Férfiak az öveket és mindenki a cipőjét. Személyzet alig, pedig mennyi itt a munkanélküli! A műanyag dobozokat, amibe rámolni kell egymás kezéből tépték az emberek, mindennek külön doboz az előirás. Táskából computert ki dobozba, következő dobozba a táska jön, majd a még következőbe a kabát és kardigán, követketőbe az én táskám végül a kiskofferem magában doboz nélkül. Másnál még több cucc volt, előttünk egy hátizsákos csoport iszonyu mennyiségü cuccot dobozolt be. Ezután átsétáltunk a kapun és kezdtük összeszedni magunkat és a holmikat. Majd jól kiléptünk még kb. 10 percet, mozgó járda, mi az??? és megérkeztünk a mi kapunkhoz. 5 perc hiányzott a beszálláshoz.
A mai ujság vezető hire, hogy az itteni igen kihasználatlan repülőtérre inditanak jövőre a svájciak egy járatot hetenkét kétszer. Ha ez igaz, jövök megint.

Engem mindig utolér valami nyűg így elutazás előtt. Van egy kb. 5 éves nagyon kedvenc kicsi piros laptopom. B. az elmúlt napokban állandóan rajta ült, én meg gondoltam, hogy kár, mert majd még elromlik. Hisz az elődje is halódik már. Mondogattam is, hogy ha ez kimúlik nagy lesz a bánat.

Erre ma bejelenti, hogy beszélt a computeres emberünkkel és az délben eljön, mert valami nem jó a kis piroson. Loholtam is haza az utolsó vásárlásból és étlen szomjan vártuk az embert. Jött nézegette, majd kiderítette, hogy ez valami hardware dolog. Irtó rendes volt, mert autóba pattant és elment vele egy szervizbe. Ott rájöttek, hogy a videokártya ment tönkre. Mitől megy az tönkre nem is sejtem, de ez van. Lehet rendelni hozzá új kártyát, de az 2 hét és 40 ezer forint. Ahogy neki keseredtem, főleg a 2 hét miatt mondtam, hogy akkor hagyjuk. Szóval most itt állunk, holnapután indulunk. Ezen a kicsikén van minden "tudományom" a kedvenceim, a képeim, leveleim minden. A nagy, amelyik most jön velünk tiszta amerikai, 2 sort nem tudok 15 hiba nélkül leírni rajta. Semmi sincs ott ahol én megszoktam. Amerikában biztos nem veszek magamnak újat, mert csak a méreg enne vele. Itthon nemigen van ez a méret, ma a nagykerben egyetlen darab volt, csillagászati áron. Nagyon mérges és szomorú vagyok egyszerre.

Ugyanakkor kíváncsian várom mi fog történni, ugyanis az ilyen váratlan rosszak sokszor váratlan jót hoznak, éljen az optimizmus!

Itt van ez a gyönyörű őszi idő, elmentem ma nosztalgiázni. Úgyis könyvesboltban volt dolgom, így gyalogoltam kicsit cikcakkban a belvárosi utcákon. Nos az ilyesmi hiányzik nekem Amerikában.
Az ilyen sétákon döbbenek mindig rá, hogy mennyi rengeteg emlékem van itt Pesten minden fele. Ilyenkor előjönnek a régi barátok, ismerősök, akik már mind nem élnek. A presszók, ahol régen megváltottuk a világot, munka után, az üzletek, amik már rég bezártak, szóval minden.
Ma extra volt, hogy pont a Múzeum körútra kellett mennem. Hihetetlen erővel nyomult elő bennem az a maihoz hasonló október 23. délutánja, amikor a tömeg vonzásába kerülve a rádiónál kötöttem ki. Hihetetlen szép emlék még ma is, pedig már tudom, hogy se akkor se később nem volt esély ebben az országban egy normális demokráciára. De az a késő délután, este és éjszaka, majd utána az a néhány nap, megérte, hogy világra jöttem. Megnéztem ma azt a házat is, aminek a kapu aljába beállítottak, mikor a könnygáz bombáktól időlegesen nem láttam semmit. Azt hittem megvakultam, akkor. Persze elmúlt hamarosan de nem volt kellemes. Álltam egy csomó idegen ember között akik vigasztaltak. Vajon mi lett velük? Akkor mindenki kedves volt, segitőkész és jóindulatú. Miért nem tudtunk olyanok maradni????

Írtam a BKV ügyfélszolgálatának. Kaptam is választ, miszerint az utasok jobban szeretik ha kintről is jön be levegő és ezen ők nem óhajtanak változtatni. Hülye népnek ócska buszokat kívánok és kész.

Amúgy vészesen közeledik az elutazásunk napja. Rágondolni se szeretek, lesz itt stressz az eljövendő napokban. Elő kell már kotornom a listámat, hogy mi mindent hagytam ott és a fényképet is megnézni amit a szekrényről csináltam. Ha jól emlékszem nem sok mindent kell magammal vinni. Nagyban megkönnyíti a helyzetet, hogy a már tavaly tervezett de elmaradt New York az idén se jön be. Tavaly betelt a csoport mire észbe kaptam, illetve egy másikat meg lemondtak, az idén egyszerűen senki nem csinál utat a karácsony előtti New Yorkba. Így téli ruhára nem lesz szükség.

Ma sikerült rávenni B.-t, hogy ugyan vakolja már be a falat, amit megevett az idő vasfoga, illetve a beázások, ha már megvettük a 10 kiló cementet. Elég dühítő, hogy a lakótársak egész nyáron nem voltak képesek megegyezni a tatarozást illetően. Lesz majd ügyvéd, per, meg minden, de ettől nálam megint beázhat a fal. Szegény B.-nak rá kellett jönnie, hogy ő már nem 30 éves és most egy kicsit fáj mindene. Remélem holnapra kiheveri. A lelkiismeretem persze rossz, de honnan vettem volna embert erre a toldjuk foldjuk munkára. A felettem lakó 82 éves is maga csinálta az egykorú barátjával.

Hogy teljes legyen az öröm a karácsonyra odaajándékozott laptopnak elkezdett halódni a képernyője. Marim elszólta magát, hogy volt vele valahol megnézetni. Mikor elkezdtem faggatni, hogy mégis mi a baj, kibökte, hogy valami fehér csík van a képernyő szélén, de nem baj, ő így is szereti. Feltehetően szakadékba zuhanna ha elromlana végleg a laptop és tudom, hogy nem tudna venni másikat. Így a szombati cement vásárlás mellékterméke egy laptop volt. Majd itt hagyom a lakásban és szükség esetén szólok, hogy hol keresse és vigye. Ha meg kihúzza a régi, az idén is laptopot hoz a Jézuska. Jól jött nekem ez az őrült frank árfolyam, telik ajándék laptopra.:-(