Teljesen hisztis lettem. Az előbb beszéltem B.-val, aki közölte, hogy körülnézett a garázsban mikor ment haza fele és ezek szerint egyedül vagyok a házban. Ennek már egy jó órája, de félek. Teljesen irreálisan, mert már rengeteget voltam egyedül a házban, volt, hogy tudtam, volt, hogy nem és nem szoktam félni. Előfordult, hogy éjszaka eszembe jutott és lementem bezárni a kaput, miután valakik tárva nyitva hagyták meg ilyesmi. Soha nem féltem. Most meg itt ülök totál bezárkózva, riasztó bekapcsolva és rossz érzéseim vannak. Aggódóm, hogy tényleg baj van az eszemmel. Vajon a demensek is félnek???

Voltunk ma eligazításon. Svájc ugyanis spórol és bezár egy csomó konzulátust, a pestit is természetesen. Már ősz óta megy a zsongás, ellenkezés, levelezés, beadványok, de mindhiába. Kaptunk levelet, mert pontosan számba vagyunk véve, mi külföldön élő polgárok, hogy jön a külügytől egy pasi és válaszol minden kérdésre.

Vittem B.-is, és rendben és időben odaértünk a tett helyre, egy belvárosi étterembe. Rendeltem egy vizet és egy sört B.-nek, amit utána közölték, hogy az állam fizet, de gondosan kihangsúlyozták, hogy csak az első italt. Aki kettőt iszik a másodikat már fizetni kell. Miután ebédidőben volt és még nem ettem, eszembe se volt többet inni.

Ezek után jól leégtem B. előtt, mert vertem a mellem, hogy meglátod halál pontosan kezdenek. Nem kezdtek, pedig tényleg mindenki ott volt a megadott időre. 10 perc késés volt, igaz ezért nagy bocsánat kéréssel kezdődött az előadás. Igen. Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésekre, végig kellett hallgatni egy gondosan megszervezett diákkal aláfestet előadást, hogy miért és hogyan is van ez a megszüntetés. Mikor láttam, hogy pl. egész Skandináviát ezentúl Stockholmból intézik, rájöttem, hogy ahhoz képest milyen távok vannak ott, ne szóljunk egy szót se ha innen Bécsbe kell menni ügyintézni. Az előadás végeztével, elkezdte megválaszolni az írásban feltett kérdéseket és javaslatokat. Szerintem az én nevemet tudta csak baj nélkül kimondani, mert az én e-mailemre válaszolt csak név szerint. A lényegi kérdések után jöttek a hülyék. Pl. ki fizeti az útiköltséget ha Bécsbe kell menni? Na ki? Aki megy. Másik: Ha meg is kell szállni Bécsben, fizetik a szállodát??? A végén már a pasi is röhögött, mikor valaki az iránt érdeklődött, hogy ha ő nem tud már mozogni, ugyan hogy lesz neki új útlevele? A válasz logikus volt, ha nem tud mozogni, utazni se tud és akkor minek az útlevél.

Közben eltelt másfél óra, mi étlen ha nem is szomjan, ültünk ott és kezdtem nagyon unni a dolgot. Akkor jöttek még a jelenlevő gyagyák kérdései amik többnyire már előzően meg lettek válaszolva. Így kénytelen voltam a magam részéről radikálisan berekeszteni a gyűlést. Felálltam, a terem közepén ültünk, és kimasíroztam. Útközben még elrebegtem hálámat az előadónak és közöltem vele, hogy nagyon megnyugtatott az előadottakkal, mire ő boldogan lekezelt B.-vel, aki persze egy kukkot nem értett semmiből.:-)))

Van egy végtelen történetem a szófámmal. Egy éve láttam úgy, hogy 10 év után felújításra szorul. Sajnos elég drága darab volt, így meg se fordult a fejemben, hogy újat is vehetnék helyette. Ez komoly hiba volt.

Nagyon jó nevű régi kárpitos céget bíztam meg a munkával és egy vagyonba került. Elkészülte után egy hónappal az ülőpárnák pont olyan leültek voltak, mint a régi, 10 évesen. Telefon, jöttek megszemlélték és belátták, hogy nem jó a szivacs. Elvitték kicserélték.

Aki ismeri a körülményeket, tudja, hogy a lakásban gyakorlatilag ez a szófa az egyetlen kényelmes ülő hely, ezen élem az életemet. Mire a csere lebonyolódott, rövidesen elutaztunk. Karácsonykor aztán megállapítottam, hogy egyrészt kő kemény az ülés a szófán, másrészt ronda hullámos marad a hely ahol ülök, tehát a szivacs nem rugalmas benne.

Nagyon utálok reklamálni, jó sokáig fontolgattam mit csináljak. Végül is levelet írtam a cégnek, amiben finoman utaltam arra, hogy nem óhajtanám az interneten, ahol ajánlották őket, megszellőztetni a csalódásomat, hogy egy ilyen jó nevű cég ilyen pocsék munkát végzett. Jött a telefon rögvest, vérig voltak sértve, majd eljöttek megnézni és belátták, hogy igazam van. Abban maradtunk, hogy tavaszra utána néznek, hogy hol lehetne valóban megfelelő szivacsot kapni. Tényleg jelentkeztek maguktól tavasszal és a következőket adták elő. Szorgos utánajárással rájöttek, hogy egész Nyugateuropának mi szállítjuk a szivacsot. Vannak sejtéseim miért. A magyar kárpitos ipar azt hiszem tényleg nagyon jó, úgy általában. A 80-as években már itt gyártatta az IKEA a kárpitos bútorokat. Akkoriban az ő minőségük is lényegesen jobb volt. A szófájuk nálam több mint 10 évet kibírt és boldog volt aki megvette tőlem.

Most ott tartunk, hogy megrendelték és megkapták valami kacskaringós úton a nyugatra gyártott szivacsot, amilyen hülye vagyok, vállaltam, hogy az anyag árat megfizetem. Nyári nyaralásom előtt elviszik ismét a párnákat és mire visszajövök megcsinálják. Még nem tudják, hogy az egész szófát el fogják vinni, miután a karfa tömése is megrogyott, pedig abban nincs is szivacs.

De most jön a méreg. Hirtelen ötletem alapján kimentünk a napokban a Max Citybe, ahol rájöttem, hogy a felujitásért fizetett összegből kb. megvehettem volna egy hasonló minőségű dán szófát. Sajnos nem igazán bízom az újabb javítás sikerében és már látom, hogy előbb utóbb kell vennem egy másik szófát. Semmi nem tud annyira bosszantani, mint a saját hülyeségem.

Ma jókat nevettünk, ezt megírom. Miután szép az idő, sztrájkba léptem főzés terén és elmentünk régi kedvenc kiülős éttermembe. A bejáratnál hirtelen elénk került két elegáns öltönyös úr, ahogy elénk kerültek az nem volt túl elegáns. Sajnos az étterem, illetve a kert majdnem üres volt. Nem tudom mi történt, egy évvel ezelőtt majdnem tele volt hétköznap délben is. Válság???

Az urak és mi is találtunk kedvünkre való helyet. Szokásos műsor, étlap rendelés stb. Közben B. mondja, hogy az urak külföldiek, mondom lehet. 2 perc múlva megszólalt az idősebbiknek a mobilja felveszi, belehallgat és a következőket mondja: Na baszd meg, ugye megmondtam!! Közben jókorát csapott az asztalra. 3 asztallal odébb ültek, de a továbbiakban megtudtam, hogy egy déli szomszéd ország nagykövetével ebédel. Az tényleg nem tudott magyarul, angolul társalogtak, már amikor a másiknak nem szólt a telefonja. Csak mondom, hogy ha engem valaki meghív ebédelni, aztán folyton telefonálgat, én ráborítanám az asztalt. Ami viszont bökte a csőrömet, hogy nekik gyönyörű fehér anyag szalvétákat vittek és szépen kirakták az evőeszközöket eléjük, nekünk meg odaraktak egy tányéron két piros papirszalvétát és az evőeszközt, csináld magad jeligével. B. erre kijelentette, hogy legközelebb csakis angolul hajlandó beszélni, mert ez egy disznóság. Igaza van.

A másik storym: B. a közelmúltban kapott egy e-mailt, állítólag az FBI-tól. Valami igencsak vad történettel, ami nyilván arról szólt volna a jövőben, hogy ha fizet valamennyit akkor sok millió dollár üti a markát. Az ilyesmire ugye ki válaszol? Viszont némi fenyegetés is volt a levélben, hogy ha nem intézkedik, akkor akár le is csukhatják + vagyon elkobzás. Mondjuk az utóbbin csak röhögni lehet, mert hol van az a vagyon? Minden estre kikereste az FBI e-mail címét és egy levél kiséretében elküldte amit kapott. Válasz vagy reakció nem volt, el is felejtettük. Tegnap viszont ismét jött egy e-mail, most már komoly fenyegetésekkel. Mondtam erre én, hogy ennek fele se tréfa, így rávettem, hogy hívja fel a konzulátust. Ott aztán megnyugtatták, engem is, hogy tudnak ezekről a dolgokról, keresik is, hogy kik csinálják, de persze igen nehéz elkapni az ilyeneket. Minden esetre ne reagáljon semmire és ne aggódjon, mert a valódi FBI nem ilyen módon szokott levelezni. Azért elküldtük a konzulnak az e-mailokat. Nem igaz, hogy mik vannak. Ezek névvel, telefonszámmal írnak. Nem tudom, létezik-e olyan aki lépre megy és mennyibe kerülhet az illetőnek. B. valahogy vonzza ezeket. Úgy 2 éve volt egy esetünk, amivel 2-3 hétig remekül elszórakoztunk, de az nem fenyegetett. Angol volt és állítólag ügyvéd és valami mesés sokmilliós örökséggel bombázta B.-t. Ami tetszett, hogy irtó energiákat fektetett a pasi az ügybe és csak kb. 2 hét elteltével derült, ki, hogy akkor most a költségekere fizessen. A végén már elég lett volna a fele összeg is, csak küldje.

Gondolkozom, hogy kellene csinálnom egy új címet neki, csak rengeteg munkám lenne az összes jó kontaktra elküldeni a cimváltozást. Még gondolkozom rajta.

A hangyák támadnak. Elbíztam magam, azt találtam mondani a napokban, hogy az idén kimarad a hangya támadás. Erre tegnap megjelentek. Jönnek kifele hosszú sorban a padló szegélyléc alól, megállithatatlanúl. Szerencsére volt itthon néhány hangya csapdám, amit igyekeztem kihelyezni a főbb útvonalakra. Ezután már csak várni kellene, de nem, Lenyűgözve bámulom és várom, hogy mikor kegyeskednek belemenni. Miközben egyik szemem figyel, a másik olvas, egy osztrák újságot. Kicsit bulváros, de hétvégére ez van és kész. Woody Allan Párizsban forgat és nyilatkozik. Szereti Párizst, persze, bár forgatna ő bárhol, ahol adnak neki erre elég pénzt. De azért már nagyon vágyik vissza, mert Európában nincs egy tisztességes zuhany. Gondolom W.A. nem valami kis szerény 3 csillagos akármiben lakik, így számomra nehezen elképzelhető, hogy az ötcsillagosban ne lenne tisztességes fürdőszoba zuhannyal is felszerelve, még akkor se, ha jómagam azért már elmerengtem néhány ottani igen furcsa fürdőszobán. Persze a bibi nem ott van, hanem az alapon. Amerikában olyan a zuhany, hogy odaáll az ember és a fejére zúdul a víz. Természetesen nincs keverőcsap, hanem maga próbálgatja az ember milliméterenként csavargatva beállítani a megfelelő hőmérsékletet. A magam részéről, szívből utálom ha a fejem tetejére zúdul a víz. Először is a továbbiakban csak tapogatok, mert a víz istentelenül csipi a szememet. Ergo, én tengerentúlon mindig nagyon vágytam, egy tisztességes európai, kézben is tartható és kívánt magasságra beállítható, lehetőleg keverőcsapos zuhanyra. De én nem vagyok egy világhírű filmsztár az biztos.

PS. Nálam már a tengerentúlon is megoldottunk a "normál" zuhanyt. A keverőcsap sajnos csak vágy maradt, illetve olyan csak a konyhában és a bidénél van. Mindkettőt innen vittük.

Azért a csúcs Anglia volt, ahol kettő csap volt a mosdón is, a lehető legtávolabbra egymástól. Az egyikből jött a jéghideg, a másikból a tűzforró viz. El lehet képzelni, hogy lehet ily módon folyóvízben mosdani vagy fogat mosni. Hála az égnek már jó régen voltam ott és holtbiztos, hogy soha többet nem megyek, de kíváncsi lennék mára hova fejlődtek.

Közben tettem egy fordulót a kellemes zuhanyos fűrdőszobámban és láss csodát, mire visszamentem eltüntek a hangyák. Majd felfedeztem a faltól jó két méterre egy csomó hullát. Felporszivóztam őket és most várom a fejleményeket.

Ma megint egy jó nap volt. Tegnap kinéztem B.-nek egy cipőt a MOM-ban, de nem mertem nélküle megvenni. Ma aztán betettem a csirkecombokat sülni, ami másfél óra, és elindultunk a MOM-ba. Ennyi idő alatt lazán megtesszük ezt a sétát. A helyszínen kiderült, hogy apró piskótáira (40-es) csak feketében van a cipő, amire nincs szükség. Éljen a technika, ma már a hazai cipő boltban is megnézik, ha szólsz, hogy a többi üzleteik valamelyikében ugyan kapható e a kívánt darab. Több helyen is volt, de persze a Mammutba mentünk. Útközben már kicsit izgultam a hús miatt, de talán sikerül időben haza érni. Mammutban aztán kiderült, hogy a hosszra jó de szélességre nagy a cipő, így elindultunk haza. A Moszkva téren beszállt egy csomó nép, köztük vagy 4-5 idősebb úr, mint kiderült ketten 80+ korúak voltak. Kicsit távolabb ültek, nem ismerték egymást, de szóba elegyedtek. Az egyik üvöltve beszélt és mindent elismételt amit a másik mondott. Így a Délinél már tudtam kinek mi fáj, majd rátértek a tárgyra, hogy ugye itt mindenki hazudik. Ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon magukból indulnak ki? Nekem soha nem jut elsőre az eszembe, hogy bárki is hazudna. Igaz én lusta vagyok, ha hazudnék meg kellene jegyeznem, hogy ne bukjak le, így egyszerűbb nem is hazudni. Ezzel a hazudással a napi politikát már le is tudtuk nagyjából, vagy a villamos zörgése és a többi nem üvöltöző hozzászólása nem ért el hozzám. A turul után, amit szó nélkül elhagytunk már Horthynál tartottunk. Mondtam B.-nek, figyel csak mindjárt jön Trianon. De előtte azért még megvolt, hogy Horthy egy gazember volt, direkt behívta a németeket és ha szobrot emelnek neki, ő lesz az első aki leköpi. Mindehhez a többiek szorgosan bólogattak. Közben ritkult a nép, így a hanghoz már látvány is volt. Természetesen elérkeztünk Trianon hoz is. Az önkormányzatnál már újat is tanultam, miszerint "az a tripperes Ferenc Jóska vitt be minket a világháboruba" A jelző feltehetően egy halk visszakérdezést eredményezett, mert felcsattant a pasi:"Persze, hogy tripperes volt, azért hagyta ott a Sziszi" Ezután szám szerinti felsorolás kezdődött, hogy hol mikor hány magyar ember halt meg ezért azért, de közben haza értünk. B. ugyan felajánlotta, hogy menjünk egy kört, ha érdekelne a magyar történelem további részletezése, de féltettem a húsomat, így otthagytam a társaságot. Elképzeltem, hogy mire felértek a temetőhöz, már Nagy Lajosnál tartottak, aki ugyan állítólag leprás volt, viszont a monda szerint akkoriban 3 tenger nyaldosta hazánk partjait.

Tegnap megúsztam a fogorvost, amitől még ma is meglehetősen emelkedett hangulatban voltam. Mostam is reggel egy gép ruhát, majd bevonultam a 97 éves barátnőmhöz, aki egy nadrágot szűkített le nekem. Irtó komplikált munka volt. Sok kicsi kínai nagyon fortélyosan varrta meg. A nadrágot Amerikában vettem, mélyen leszállított áron. Ott ugye minden made in Kina. Közben csodálkoznak, hogy Kínának mennyivel nagyobb az exportja mint az övék. Na de legyen ez az ő gondjuk, én már biztos nem érem meg mikor a kínaiak elfoglalják Amerikát.

Itthon aztán lelkesen kezdtem az ebéd készítéséhez. Jó nagy uborkát vettem tegnap és görög uborka salátát képzeltem belőle. B. még nem volt itt, így fájós kezemmel magam reszeltem az uborkát, nem kicsi kínok közepette. A kezemnek semmi vaja, amúgy, csak rendesen és hosszasan fogni nem tudok vele. Mire B. megérkezett már készen volt a finom saláta, főtt a krumpli és sült a hús. Mondom neki, rakd be a salátát a jégre, mert csak úgy lesz jó. Megfogja, kinyitja a hűtő ajtaját, jó magasra felemeli a salátás tálat, majd pufff elejti. Ezt megúszta, már nem fogom agyonütni. De az edény, amiben a saláta volt, a hétköznapi szervizem része és már nem pótolható. A tejfölös akármi jól szétloccsant a konyha kövön. Kétoldali takarítás következett. Én az előszoba felől ő meg a konyha felől nyalta felfelé a trutyit.

Maga se érti, hogy hogy történhetett. Én sem értem és remélem, hogy csak ügyetlen volt és nem valami más miatt esett ki a kezéből a tál.