Szünet

Azt hiszem néhány napra kijelentkezem.
Ma még csodás napsütésben gyalogosan ügy intéztünk, majd kisétáltunk elbucsúzni a tengertől. Kicsit csalódott voltam, mert a hihetetlen kék ég ellenére, a tenger kifejezetten zöld szinű volt. Mitől? Nem tudom. Ma délután hatkor még sütött a nap, elég sokkoló lesz otthon a korai sötét.

Ma este még B. halogatott angol leveleit írtam, ezen mindig jól el tudunk vitatkozni. Én ugye nem tudok angolul, de a sok olvasás következtében időnként érzem, hogy valami nem stimmel. Most is feltehetően az éjszaka közepén fog a helyes szó eszembe jutni, a levél viszont már borítékban lapul.

Holnap kezdődik a pakolási hiszti. Alapból nem nehéz eset, csak el kell dönteni mi marad itt és mi jön. Nyári ruhákat haza viszem a jó hosszú meleg nyár reményében. Az itt maradó holmikról listát kell írni, vagy inkább lefényképezem, mert különben novemberig tuti elfelejtem mi van itt. Csupa nem szeretem dolog.

Szerencsére egy fantasztikusan jó svéd krimit olvasok. Világ siker a könyv, már több nyelven sok millió példányban kelt el. Tulajdonképpen egy trilógia és tegnap sikerült elcsípnem a második részt is. A harmadikkal alighanem várnom kell egy keveset. Nekem a svéd krimik nagyon bejönnek, valahogy mások mint az amerikaiak és az angolok, de nem kevésbé izgalmasak. Az írót Stieg Larssonank hívják és eredetileg ujságíró volt. Aztán elhatározta, hogy megirja ezt a trilógiát. Mire talált kiadót és megjelent az első kötet, meghalt 50 évesen infarktusban. Végrendelet nem volt, ritkán látott apja és öccse örökölt. 23 éve élettársa nem kapott semmit. Per folyik. Nem bagóra megy a dolog, mert már több mint 30 millió SFr. jött össze a tantiemekből, 4 év alatt.

Olvasom a (svájci) ujságot...

Olvasom, hogy a norvégok valahol a svéd határ közelében egy hatalmas börtönt építenek, mert a meglévő börtönök dugig tele vannak. Ez az oslói opera után a legnagyobb állami építkezés. Az 1,4 km. hosszú kerítés 6 méter magas lesz. A falon belül 11 épület egy valóságos börtön falut képez majd. Megnyitás áprilisban. Különös gondot fordítanak arra, hogy a 250 mindkét nembeli bent ülő jól érezze majd magát. A cellákon nem rács, hanem egy különlegesen strapabíró üveg lesz. Minden cella fürdőszobával és lapos képernyős tv-vel rendelkezik. 350 alkalmazottja lesz a börtönnek. A rabok nem fognak unatkozni, mert lesznek jól felszerelt műhelyek, de zenéről szórakozásról is fognak gondoskodni. Még külön ének tanárt is szerződtettek és egy komplett hangstudió is a rabok rendelkezésére fog állni. Lesznek vendégszobák, és a látogatók gyerekeire is külön fognak vigyázni a látogatások alatt.
Az egész létesítmény potom 260 millió SFr.-ba fog kerülni, ebből a falakat 1,2 millió értékben fogják képek díszíteni. Gondolom telik az olaj pénzből.
Fantasztikus, hogy míg az olajboom előtt Norvégia a finnek után a legszegényebb ország volt Skandináviában, ma szem látomást szórják a pénzt. Akkoriban finn szokás volt, késő ősszel átjönni Svédországba, betörni egy kirakat üveget, amiért annyi büntetés járt, amivel jól át lehetett húzni a telet a kellemes svéd börtönök egyikében, ahol ha egy héten ötször krumplit adtak köretnek, sztrájkba léptek a büntetettek.
Persze a norvégoknál is van kritika. Felhívják például a figyelmet az elhanyagolt iskola épületekre és az öreg ápolási otthonok hiányára. No meg a kritikusok is aggódnak, hogy a keleteuropai bűnözök nagyon is vonzónak fogják találni az összkomfortos norvég börtönt.

Kis hír, más vonatkozásban. A 92 éves Gábor Zsa-Zsa, 66 éves német herceg férje indul a kaliforniai kormányzó posztért. Természetesen teljesen esélytelen pártonkivűli. A jelenlegi kormányzó Schwarzeneggernek lejár a mandátuma.

Hó, hó, hó....

Ma elmentünk a repülőtérre érdeklődni,hogy akkor most végül is mikor utazunk.
Manapság a légi társaságoknak már sehol nincs irodájuk. A városban se és mint kiderült a repülőtéren se. Hosszú sor az utazni készülők várnak. Álljunk be oda? Előkerül egy alkalmazott, igen álljunk sorba vagy telefonon érdeklődjünk. Nos ez a telefon az olyan, hogy sokáig nem veszik fel, majd közlik, hogy pl. 7. vagy a várakozók sorában. Utána kezdődik a nyomd meg ezt a gombot, aztán azt, majd megint zene és így tovább. Sorba állni nem volt kedvünk, így nem tudunk semmit. Közben megnéztük az indulásokat és kiderült, hogy a newyorki járatot törölték. Jó, szerencsére nem ma utazunk.
Most néztem utána a neten, hogy a további két járat sem indult. Tovább léptem az időjárásra és kiderült, hogy 1800 valamennyi óta nem volt ilyen hóvihar, ennyi hó stb. Igazi vihar dúl helyenként, áram kieséssel, kicsavart fákkal és beszakadt tetőkkel. Most már az időjárás csatornát nézzük. Holnap nekünk is jut jó nagy eső és szél. Megbolondult az idő az idén. Csak említse nekem valaki a globális felmelegedést. Sátáni kacajra fogok fakadni.

Miközben a repülőtérre oda-vissza autókáztunk, rájöttem, hogy manapság az autók is olyan egyenruhások lettek mint az emberek. A mercedest, jaguart vagy BMW-t már csak a rajtuk lévő jel után lehet megkülönböztetni. Ha a jaguár fenekén nincs ott a jaguár, akármilyen autó is lehetne. Olyan ez mint a fiatalabbaknál a jeans. Valami szörnyű fantáziátlanság és igénytelenség van eluralkodóban. Örülök, hogy nem most vagyok fiatal. Semmi egyéniség meg ilyesmi, csak egyenjeans meg egyenautó. Egyre egyhangúbb lesz a világ. Kár érte.

Meglepetések

Ma búcsuzgattunk Tampában, ahol B.nak még vannak régi ismerősei. Gyönyörűen sütött a nap és jó hideg szél fújt. A bennszülöttek is erősen unják már az idei telet. Újság szerint átlag 10 fokkal vagyunk a sokévi átlag hőmérséklet alatt.
Hazaérkezéskor mindjárt mentem postaládát nézni. Az utóbbi napokban állandóan jöttek az elmaradt újságok, sőt egy egyhetes "friss" példányt is kaptam már. Nos ma újság megint nem volt, viszont egy vaskos boritek. Nagyot néztem. A Pesten január 14.-én feladott relytvényujságok érkeztek meg, igen jó állapotban. Szépen le volt bélyegezve Pesten. Nem volt felbontva megrongálva, semmi. Egyszerűen 6 hétig tartott míg a k. amerikai posta elhozta ide.

Következő meglepetés a napi e-mail nézés közben ért minket. Kedvesen közli a Delta Airlines, hogy nem március 2.-án hanem 3.-án fogunk repülni. Ugye jegyünk, helyfoglalással együtt már közel féléve megvan. Gondoltuk, talán változott a menetrend, de nem. Másodikán is megy a gép. Holnap vonulunk a repülőtérre érdeklődni. Bosszantó az ilyen. Igaz most itt nem kell még egy nap szállodát fizetnünk mint tavalyelőtt Bangkokban, de ne rendezgessék ők az én életemet. Amúgy B. erősen unja a banánt, ilyen hidegben nincs semmihez se kedve. Nem jellemző rá, de megállás nélkül detektív regényeket fal. Persze kibírjuk, az idő nem lesz melegebb addig de most már mindegy.

Olympia

Nézem, minden este. Igazán csak a műkorcsolya érdekel, de csak azt nem lehet külön nézni. A tegnapi este bánatos volt. Női rövid program. Változó minőség, de alapból mind egészen jó. Aztán mit hallok? Következik Sebestyén Júlia, Hungary. Meresztjük a szemünk. Sajnos rettenetes volt. Nem is értem. A bemondó szerint már versenyzett 2002-ben is. Ennek ellenére valami szörnyűségesen kiforratlan darabos kürt adott elő, pocsék zenére. Ilyenkor mondom én, ha jó nincs, vagy nem tudom megfizetni, akkor inkább semmit. Annyira gyenge volt a nő, hogy a pontszámait nem is mutatták. Maximum az utolsó háromba került be. Kár ez nagyon. Ilyenkor az ember úgy örülne ha valaki valamivel javítaná az imázsunkat.

Tegnap találkoztam egy virtuális nagymamával. Elmentünk a magyar takarítónőhöz, elvittük neki a kulcsot, mert majd ránéz a postánkra és a lakásra is, miután beszereztük őt a szomszédunkhoz is takarítani. Két kicsi gyerek, meglehetősen megnevelve. A konyha bárpulton egy laptop, rajta a nagymama Magyarország keleti széléről. Egész nap be van kapcsolva a család életébe msn segítségével. Lány mindjárt bemutatott minket, gyerekek rohangászás közben be be szólnak neki. Időnként belekérdez a dolgokba. Irtó élveztem. Különösen ha eszembe jut, hogy gyerekkoromban a Pesten élő nagymamát, ha valami extra volt, telefonon hívtuk "interurbán" a telefonos kisasszonyok közreműködésével. Sokat változott a világ, hogy jobb lett-e, nem tudom. Viszont sokkal kényelmesebb.

Muzeum

Tegnap, miközben már langyos volt az idő, de felhős, elmentünk megnézni a tampai új Museum of Art épületét. Teljesen új, talán 3 hete, hogy megnyitották. Gondoltuk be is megyünk, de mire odaértünk, ragyogóan sütött a nap, így csak körülsétáltuk. Hipermodern épület egy hatalmas kocka, perforált alumínium borítással. Nekem tetszik. Az előcsarnok, ami az egész épület magasságába nyúlik szintén nagyon egyszerű. Egy "belógatott" lépcsősor vezet fel. Nem túl széles, kb 2 ember fér el egymás mellett. Invalidoknak van lift is hátul a sarokban. Van még egy jegy eladó hely, különben teljesen üres és mégis jól néz ki. Ilyenkor eszembe jut a müpa a rengeteg lépcsőjével és az elpazarolt legköbméterek tömegével. Parkolni itt a szomszédos hatalmas parkoló házban lehet, ami egyúttal kiszolgálja a könyvtárat és a szintén ott elhelyezkedő színházat is. Ezek az épületek a Hillsborough folyó partján helyezkednek el. Szépen parkosították a folyópartot, igen kellemes sétautat alakítottak ki, valamint egy hatalmas füves teret, amin a napsütésnek köszönhetően heverésztek az emberek.
Láttam ott egy figyelmeztető táblát, hogy a vízből ne igyanak, előtte zuhanyozzanak stb. Nem értettem. Egy közönséges ivókút szerűséget láttam csak. B. aztán felvilágosított, hogy ha megnyomkodják a gombokat a kúton, az előtte lévő elég nagy területen szökőkútszerűen jön fel a víz. A területen, mint később olvastam 128 ember "fürdőzhet" egyszerre. Sajnos míg ott tébláboltunk nem indult be a víz, pedig megnéztem volna szívesen.

Ma folytatódott a langyos idő, de sajnos borongott egész nap. Így aztán csak itt a ház tövében bóklászó egy szál mókuskát idomítgattam. Azt hiszem 3 szem földi mogyorótól úgy jóllakott, hogy elvonult a fára aludni, miután elmajszolta. Imádom nézni őket, mikor esznek ugy jár a szájuk mint a varrógép tű.

Olimpia meg egyebek

Tegnap este sikeresen kidrukkoltam, hogy nem a nagyképű orosz, hanem a jóképű amerikai srác nyerte a korcsolyát. Közben rengeteg sok vacakot kellett megnézni, illetve kivárni. Közben elkészült a második kardigán is, ma már kínomban zsebet kötöttem hozzá, mert hiányzik a kéz mozgás a tv előtt.

Ma reggeli újsághír: Egy 52 éves pasas, zenész, de cégei is voltak, felgyújtotta a házát, majd elegánsan kiment a repülőtérre és beleült a saját tulajdonú egymotoros gépébe, amivel aztán beleszállt az adóhivatal épületébe. Rajta kívül egy halott. Hátrahagyott levélben kifejtette, hogy az adóhivatal tönkretette az életét. Tanuk szerint amúgy teljesen normális volt.

Ma nem volt annyira hideg, de borús. Így először is feltöltöttem még egyszer a készleteimet az olasz üzletben. Ha lenne egy ilyen hentes csemegés Pesten, anyagi romlásba döntene. Hihetetlen mennyiségű finomságot lehet ott kapni. Rossz helyen van, eldugott is de állandóan tele van. Parkolóiban egy fekete irányítja az autókat a megürülő helyekre. Utána kimentünk mókus etetni. Először egy szál se volt, de miután egyet odacsaltam magamhoz, jöttek a többiek is. Mire ott álltam már mint Szt.Ferenc a madarakkal, a mókusok közt, a fényképező közölte, hogy tele van a kártya. Hát nem kis méreg, de legalább 4-5 mókust jól tartottam ma délután. Az első mogyorót amúgy elzsákmányolta a szép kék madár. Feltehetően figyelt a fáról és mikor odadobtam a mogyorót lecsapott mint egy sas. Mókuska meg én is csak néztünk nagyokat. Aztán persze vigyáztam, hogy madár ne érhesse el a mogyorót, de egyszer majdnem kikapta a kezemből a mogyorót. Nem tudom milyen madár lehet, nagyon szép és nagyon szemtelen.