Szünet

Azt hiszem néhány napra kijelentkezem.
Ma még csodás napsütésben gyalogosan ügy intéztünk, majd kisétáltunk elbucsúzni a tengertől. Kicsit csalódott voltam, mert a hihetetlen kék ég ellenére, a tenger kifejezetten zöld szinű volt. Mitől? Nem tudom. Ma délután hatkor még sütött a nap, elég sokkoló lesz otthon a korai sötét.

Ma este még B. halogatott angol leveleit írtam, ezen mindig jól el tudunk vitatkozni. Én ugye nem tudok angolul, de a sok olvasás következtében időnként érzem, hogy valami nem stimmel. Most is feltehetően az éjszaka közepén fog a helyes szó eszembe jutni, a levél viszont már borítékban lapul.

Holnap kezdődik a pakolási hiszti. Alapból nem nehéz eset, csak el kell dönteni mi marad itt és mi jön. Nyári ruhákat haza viszem a jó hosszú meleg nyár reményében. Az itt maradó holmikról listát kell írni, vagy inkább lefényképezem, mert különben novemberig tuti elfelejtem mi van itt. Csupa nem szeretem dolog.

Szerencsére egy fantasztikusan jó svéd krimit olvasok. Világ siker a könyv, már több nyelven sok millió példányban kelt el. Tulajdonképpen egy trilógia és tegnap sikerült elcsípnem a második részt is. A harmadikkal alighanem várnom kell egy keveset. Nekem a svéd krimik nagyon bejönnek, valahogy mások mint az amerikaiak és az angolok, de nem kevésbé izgalmasak. Az írót Stieg Larssonank hívják és eredetileg ujságíró volt. Aztán elhatározta, hogy megirja ezt a trilógiát. Mire talált kiadót és megjelent az első kötet, meghalt 50 évesen infarktusban. Végrendelet nem volt, ritkán látott apja és öccse örökölt. 23 éve élettársa nem kapott semmit. Per folyik. Nem bagóra megy a dolog, mert már több mint 30 millió SFr. jött össze a tantiemekből, 4 év alatt.