Bécs

A kirándulás célja egy hangverseny volt. Simon Bolivar Youth Orchestra hangversenye a bécsi Konzerthausban Dudamel vezényletével.
Soha nem hittem volna, hogy rám egy zenekar még ilyen hatással tudjon lenni. Még életemben nem ültem ott egy ekkora zenekar hangversenyén. A zenekar kb. 200 tagból állt, átlagéletkor 30 év alatt. A dirigens, Dudamel szintén csak 28 éves, de lenyűgöző. Ügyes választás volt Csajkovszkij általam nem ismert műve mellett R.Strauss Alpok szimfoniáját előadni. Abban ugyanis van minden napfelkelte, naplement, gletcser, patakmenti séta, felhőszakadás vihar stb. Ennyire realisztikusan még soha nem hallottam zenét szólni. A felhőszakadásnál pl. tényleg sistergett az eső a fülembe. Hatalmas mű ekkora zenekart kíván plusz egy orognistát.
A hivatalos műsor után, ami csak ez a két hatalmas mű volt, jöttek a hivatalos bécsi ráadások, a tritsch-tratsch polka és végül a Radetzky mars, ahogy kell, közönség bevezényelve tapsilag. Hihetetlen élmény volt az egész.
Szerencsénk volt, mert a szálloda direkt a Konzerthaus mögött volt, igy nem kellett a zimankóban hosszasan utazgatni.
Megérkezésünk után bementünk a belvárosba. A Kärtner Strassen még mindig tart a kövezés. Szóljon csak valaki a magyar munkálatokra valamit. Már márciusban fel volt bontva minden és még mindig nincs kész.
Sajnos a kedvenc igazi házi kisvendéglőm bezárt. Furcsa dolgaim vannak, odafel menet meséltem B.-nak, hogy ez milyen régi hely. Már 1963-ban első bécsi utam alkalmából ajánlotta egy ottani ismerős. Szerintem csak nyugdíjasok látogatták és olcsón jó házikosztot adtak. Erre odaérünk és kiderült, hogy bezárt, szétbontották, nincs. Kicsit elszomorodtam.
Aztán megláttam, hogy szintén a Kärtner Str.-n hipp-hopp lebontottak vagy 3-4 házat. Nem emlékszem rájuk, de valahogy biztos beillettek az utcaképbe. Most majd építkeznek a helyén 2-3 évet. Még hogy válság???
A se nem jó se nem olcsó ebéd után meglátogattunk egy netes ismerőst. Mindig érdekesek az ilyen találkozások.
Ma aztán elindultunk és vásárolni akartunk de nem bent a városban. Jól megjártuk a hatalmas parkolóban egy szál helyet nem lehetett találni. Eluntuk és elindultunk haza. A határon innen, fantasztikus kacsasültet ettünk. Csodálom, hogy B. nem aludt el, én végigszunyókáltam az utat.

Hétfőn kezdődik a hajrá, rengeteg intéznivaló van még november 5.

Nézem a tévét...

Tegnap este Liselotte Pulverel volt egy műsor. A napokban volt 80 éves. Már nagyon rég nem szerepel, szülővárosában Bernben él egy öregotthonban. Sok régi emlék nekem is vele, a mindig vidám filmjei sok kellemes órát okoztak, nyilván mindenkinek aki látta. Volt Amerikában is a hollywoodi szerződést visszautasította. Bájosan mesélte, hogy a mindenkori partnereibe rendszeresen beleszeretett, de aztán nem lett belőle semmi. Az ötvenes évektől az összes nagy német szinésszel játszott. Aztán férjhez is ment, a férje is szinész volt, boldogok voltak. Két gyerekük született, de valahol valamit elrontott. Hirtelen csönd lett körülötte, mások lettek a filmigények és rá nem volt szükség. Aztán a lánya 21 évesen öngyilkos lett, pár évre rá a férje is meghalt. Most még mindig kedvesen mosolyog és azt a számomra megdöbbentö mondatot mondja, hogy ugyanezt az életet mégegyszer kellene élnem, akkor tudnám, hogy hol mit kell csinálnom és akkor jobb lenne.
Nagyon szomorú, ha valaki 80 évesen ugy érzi, hogy annyi mindent elrontott, hogy ismételnie kellene az életét.

Ma Andre Rieu koncertet néztem. Tulajdonképen nem is akartam nézni, hisz az utóbbi időben már annyira gyenge és unalmas volt az előadásuk. Nos nem kell még temetni. őket Feltehetően mások is észrevették, hogy ellaposodott a műsor és az előadás. Ma egy teljesen ujszerű műsort produkáltak és remek volt. Igy javulna meg minden műsor, amire azt mondom, hogy már nem jó.

Zürich 2.

Jó, hogy csak 3 napra mentünk. Nem csak azért, mert megállás nélkül esett az eső, hanem azért is, mert a ma már talán egyetlen régi barátnőm hanyatlását igen nehéz elviselni. Fizikai állapota elég kielégítő a 85 évéhez, de amugy..... nem könnyű. Teljesen ésszerűtlen dolgai vannak és mig egyrészt csodálatos a memóriája, pl. mikor az összes élelmiszer üzletek árait hasonlítja össze, másban meg szinte nulla. Az árösszehasonlításért őszintén irigylem, mert én mire kimegyek az egyik üzletből és a másikba érek már rég elfelejtettem az árakat. Igy lehet, hogy egész életemben felelőtlenűl vásároltam a tejet meg a kenyeret, mert sejtelmem se volt, hogy néhány rappen különbség lehet az különböző üzletek árai között. Nem szoktam rá, mert az én időmben a közértekben minden egyforma áru volt. Ez az ár mánia annál is inkább érdekes nála, mert soha életében nem volt szegény. Persze lehet, hogy ez az út a meggazdagodáshoz, de nála tudom, hogy nem ez volt.
Sajnos lényeges dolgok viszont a másodpercek törtrészei alatt kiszállnak a fejéből. Elég elkeserítő ezt nézni és hallgatni. A legrémisztőbb, hogy mindenki más buta vagy hülye. Nem volt ő ilyen és ez az ijesztő az egészben.
Nagyon elgondolkoztató, mert akár csak én teljesen egyedül van, tehát nincs családja. Vajon mikor és ki fogja tudni megmondani neki és elhatározni helyette, hogy életmódot kellene változtatnia? Magától soha nem fogja észrevenni azt már tudom és látom. A hivatalos örökösnek, aki nagyon távoli rokon, nem érdeke, hogy bevonuljon valami apartmanos otthonba, mert azért bizony nagyon sok pénzt kellene fizetni és csökkenne az örökség. Ráadásul, lehet, hogy nem is érzékeli a helyzetet, mert más országban él. Ilyenkor válik a vagyon negativvá.

Időben meghalni, nagy kegy a sorstól ezt egyre többször látom.

Zürich

Holnap megyünk Zürichbe és nagyon örülök, hogy csak 3 napra. Igaz, már nem okoz fájdalmat a város de valahogy örömet se.
Zürichben F. halála után minden sarok fájt. 23 év ott nagyon hosszú idő volt ahhoz, hogy tényleg mindenhová emlékek fűződjenek. Eleinte felültem a villamosra és végigbőgtem az utat. Nem tudtam se vásárolni se semmi, mert csak potyogtak a könnyeim. Barátnőm akkor teljesen foglalt volt, tehát nem mászkált velem, pedig az sokat segített volna. A bőgős időszak aztán lassanként elmúlt, de a nyomott hangulatom csak akkor javult kicsit mikor már N.-nak mutogattam a várost.
Régi lakóhelyemen egyetlen egyszer voltam csak, mikor megmutattam hol laktunk. Ezt több év után B-val is megismételtem de egyébként nem megyek arra soha. Barátnőm a viz tulpartján lakik, igy szerencsére nem adja magát az út arra fele.
Egész furcsa dolgok tudnak néha sajogni. Olvastam az ujságban pl., hogy lebontották azt a hatalmas irodaházat, ahol F. tervezte a klimát. Egyik kedvenc munkája volt, de én csak kivűlről ismertem a házat. Ettől függetlenűl szinte fájt olvasni, hogy már nincs meg a ház. Eltünnek lassan már a nyomai is a városból. Ha élne neki is fájna, tudom.
Stockholmal ellentétben Zürichben soha nem volt különösebb baráti köröm. Persze ez az én "egy ember kutyája vagyok" természetemből is adódott. Adva volt egy ember F. vele remekül és boldogan éltem, nem érdekelt a társaság. De akiket ismertem sincsenek már meg. Ahol dolgoztam, megszünt és az épületet is lebontották. Semmi nem köt már oda. Ha egyszer J. meghal, azt hiszem soha többet nem megyek majd Zürichbe. Egyre gyökértelenebb leszek.

Metro

Beszállunk ma a metroba a magunk 74 illetve 79 évével. Meglehetősen tele van, de nem számít állunk. Miközben azon mélázok, hogy a reggeli statisztika szerint a mi BKV-nk milyen drága a keresetekhez viszonyítva, majd gyors statisztikát csinálok és megállapítom, hogy az utazóknak max. a 10%-a fizetős utas, megürül egy hely, B ajálgattja, hogy üljek le. Közben viszont már három hatvanas banya vetődik a helyre, mondom jó lesz nekem itt, nem vagyok én olyan öreg. Erre felnéz a közvetlenűl előttünk ülő úr, akinek a hatalmas földön parkolt csomagjában majdnem hasra estem és megszólal, bizony én is már hatvan vagyok. Mondom én erre vigyorogva, hogy én meg 74 és B is megszólal, hogy ő 79. Az időközben helyet szerző banyák, szinte vezényszóra kapják fel a fejüket, majd gyorsan lesunyítanak megint. Úr elismerően bólogat, hogy milyen jó karban vagyunk, nem látszik rajtunk stb. Már éppen le kell szállnunk, igy aztán megjegyzem, hogy attól vagyunk ilyen jó karban, hogy mindig állunk a metron és levonulok a terepről. Banyák értetlenűl bámulnak utánunk.

Nézem a TV-t....

Nézem a 75 éves Udo Jürgens születésnapi estjét. Csomó híres ember gratulál, köztük Angela Merkel is. Ez az ember egy multitalent, nem csak előadó hanem a számai zenéjét maga szerzi. Az egész világon játszák és éneklik a szerzeményeit. Eladott hanghordozóinak a száma többszáz millio. A közönség változatlanűl a lába előtt hever.
Soha nem volt jóképű de nagyon markáns arca volt. Ma kijött a szinpadra és először nem ismertem rá. Kivasaltatta az arcát, rémes!
Később belelapozok a Nők Lapjába és mit látnak szemeim? Szulák Andrea "művésznő" többek közt bikiniben! Mit mondjak, irigylem az öntudatát.

Haladunk

Tegnap végre foglaltunk. Na nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy írom.
B. kicsit trükközött, hogy maradjunk tovább, de ebben az esetben kő kemény maradtam. 4 hónap rettenetes hosszú idő lesz, bár ha meggondolom leginkább a német televizió fog hiányozni. Teljesen elhülyülök közben. A tv-ben én nem csak sőt alig nézek filmeket. A legfontosabbak ott nekem a beszélgetős műsorok, minden elképzelhető témában. Van ugyan pici remény, hogy ott is lehet tányérantennát feltenni és nézni az europai műsorokat, na de az időeltolódás. Állandóan figyelni, műsorujság nélkűl, hogy hol mi van és felvenni, nem tudom mennyire lenne működőképes, de majd elválik.
Egyelőre megyünk, két átszállással oda egy átszállással vissza. Mikor megvolt a járat, a dátum és az elhatározás egyszerre, akkor most foglalunk. Árak állandóan dollárban vannak megadva, tehát fizetés B. kreditkártyájával, ami ugyis dolláros. Valahanyadik kisérlet után kiderült, hogy miután innen indulunk csak forintban lehet fizetni. Ennyi forintunk nincs, kártyát nem fogadja el. Jó, mondtam erre én, kezdjük előlről az én nevemmel és EUR kártyával. Már ugy tünt, hogy átmegy, mikor is kiderült, hogy valami extra kodot kért. Nekem olyan nincs. Már a közelmultban is beleakadtam ebbe az extrakodba, de akkor megoldottuk másként. Telefon, jön az automat, hogy majd holnap. Közben elmentem híreket és milliomost (német) nézni, majd vissza. Megláttam egy apróbetüs sort, rákattantam és máris csinálhattam magamnak extrakodot. Huhhh...
Szóval jegy megvan, ki van fizetve, helyek is le vannak foglalva. Várom a következő buktatót.:-((