Vegetativ

B.-t péntek délután operálják, ez mostmár biztosnak tűnik. Igaz kettőnknek sincs annyi forintja amennyit le kell tenni műtét előtt. Imádom ezt a magyar módszert. Normális helyen, van műtét, majd a további kezelések, kötözés, varratszedés stb. aztán küldik a számlát. De itt nem. Előre készpénzben. Mindegy, megoldjuk de nem lett lett jobb a kedvem az ügyintézés milyenségétől. Mert amugy persze jönnek a titokban tartott panaszaim. Ma reggel azt hittem nem fogok tudni elmenni a fodrászhoz időben. A vegetativ idegrendszerem a hasamban kezdi a tombolást. Aztán jön az általános rossz közérzet, szivritmus zavar, levegő után kapkodás meg minden. Persze tudom, az eszemmel nagyon jól, hogy ez nem egy komoly műtét. Ennél már sokkalta komolyabbakat is túléltem kibicként, de hiába ennek nem lehet parancsolni. Mikor még ezt nem tudtam, akkor mentem orvoshoz, panaszkodtam, vizsgáltattam. Aztán jó öreg idegorvos barátom szólt, hogy hagyjam abba és vegyem tudomásul, hogy én ilyen vegetativ vagyok. Igy most tudom, de nem vagyok jobban tőle.
Közben persze más történések is vannak. Megjött az összes papir a lakásról, vissza kellett scannelni aláírva. Mit kinlódtunk mig jó lett. Az erkölcsi bizonyitványaimról még semmi hír, de nem is bánom, mert most igazán nem lenne idegem a konzul úrral beszélgetni.
Pillanatnyilag távoli délibábnak tűnik az egész kaland. Jó lenne egy héttel idősebbnek lenni.

Zajlik az élet

Rumlis nap volt. Délelőtt vásároltunk, már nem is írom, hogy jól felhúztam magam az impotens kasszásokon a Sparban. Végül is intézkedtem és kinyitottak még egy kasszát. A hülye nép meg csak állt bambán és kicsit morogva, hogy nem megy a sor.

Ebéd után aztán elcipeltem B.-t a visszérdoktorhoz. Kicsit féltem a dolgotól, mert akartam időpontot rendelni, de mondták nem lehet, oda kell menni és várni a sorunkat. Mázlink volt, a végén csak ketten voltak előttünk. Orvos rápillantott a lábára, ultrahanggal is és már mondta is az operációs lehetőségeket. Jól lerohnata B.-t mert már pénteken operálja. Persze a májusi önkéntes labor már nem érvényes. Igy aztán kiszorítottam holnapra egy időpontot. Szegény fél tizenegyig nem ehet, mert korábban már nem tudják megcsinálni. EKG is kell, de meglesz minden aztán pénteken jöhet a műtét. Kicsit félek, mert bóditásos altatásban csinálják, de másként nem lehet azt tudom. Orvos persze,mondja mi kell és hozzáteszi, ezt megcsinálják bármelyik SZTK-ban. Hol??? Ezt mi nem tudjuk, de szerencsére nem ragaszkodott ehhez a variációhoz.
Este idegnyugtatónak még kaptam egy e-mailt a svédektől, hogy nem irtam meg a címem, nem tudják hova küldjék az igazolást, töltsek ki uj nyomtatványt. Itt van az elsőnek a másolata, rajta van a cím. De mindegy, uj nyomtatvány kitöltve, aláírva scannelve elküldve. Kiváncsi vagyok a folytatásra.
Közben rápillantok a naptárra, te jó ég! Még mindig semmi hir Amerikából, nem fogom tudni időre átutalni a pénzt.
Irtunk dörgedelmes e-mailt és faxon is átküldtük. Jött is válasz hamarosan, holnap utalhatok. Előtte beveszek egy nyugtatót azt hiszem.

Ősz van

Napok óta nagyon hűvösek az éjszakák, nem szeretem. Nekem a legszebb az, mikor az éjszaka közepén is egyszál semmiben kint lehet ülni és nézni az eget. A csillagokat, a repülőket és ha van a holdat. Az első hűvös éjszaka elveszi még a szép napos napok varázsát is. Melankólikus lesz az élet.
Itt volt nálam pénteken a 95 éves barátnőm és a 60 éves lánya. Fantasztikusak igy együtt. Mindketten aktivak még a maguk módján. A lány magán tornaórákat és edzéseket tart, húsz éve próbál meggyőzni, hogy nekem is milyen jót tenne. Biztos igaza van, de az ilyesmi nem nekem való. A puszta gondolat, hogy rendszeresen bármilyen időjárásban el kelljen mennem valahova, rémálomnak tűnik.
A mama még mindig varr. Van egy régi kundschaftja, aki meglehetősen rémes nőszemély, mindenki mással összeveszik. De ő galamblelkűen tűri, mert kell a pénz ha időnként elutazik Sopronba vagy Hévizre. Ahogy mondja menne ő bárhova máshova ha lenne pénz és bármilyen nemü partner. A régi barátnők már mind kidőltek mellőle. Nem jó túl soká élni, az ember menthetetlenűl magára marad. Idősebb korban már maximum ismeretségekre tehetünk szert. Az ismerősök nem voltak tanui régebbi életünknek és igy soha nem leszünk teljesen egy hullámhosszon. Egy jó partner aranyat ér és én ezt nagyon jól tudom.

Köztes állapot

Mostmár nem tudom mit akar a SORS. Tegnap e-mail fordultával jött a válasz a svédektől. Na jól kicentralizálták őket. A rendőrségi főközpont Kirunában van. Azt hiszem, az a legészakibb városuk. Nagy húzás volt ez az hetvenes évek elejétől. Féltek, hogy elnéptelenedik az ország északi része, ami nekik haditechnikailag igen rossz lett volna. Dúlt akkoriban a hidegháború még javában. Tehát elkezdték a közintézményeket decentralizálni. Igy került a rendőrfőközpont az ország északi csücskébe. No ezt inkább nem szerettem volna tudni, mert perszehogy nem volt a képemen bőr, letagadni a mailt. Szóval megint letöltöttem a formulát és pénzt utaltam a svédeknek is. Nekik csakis postán lehet elküldeni a kitöltött papiruszt. Azt irják 8 nap. Na meg az odaküldés Magyar Posta által egy hét, a visszaküldés szintén. Közben már a Svájciak is kapcsoltak, igazolták, hogy megkaptak mindent, de nyomtassam ki, irjam alá és küldjem vissza a mellékletet, postán. Papirhegyeket gyártottunk már mióta a vizummal foglalkozunk. B. el is vitte az egészet feladni ajánlottan a postára, ami persze már 3-kor bezárt. Utána elment volna nyiratkozni, de azok is bezártak 3-kor. A házunkban az iroda is elhúzott ma 3-kor. Nem csodálom, hogy válság van ha senki nem dolgozik rendesen.

De azt hiszem valahogy sikerült tegnap megértetnem, hogy mennyire megalázónak és méltóságomon alulinak találom ezt az egész dolgot. Végül is kimenetem anno, gondoskodtam magmamról soha senkitől nem kértem és nem kaptam semmi. Az állampolgársághoz jóformán semmi nem kellett. Látták dolgoztam, jóformán egyhelyen laktam végig és az adót is fizettem. Ennyi volt, nem kérvényezés meg csúszás mászás és oktalan vizsgálódások tömege. Igenis vérig vagyok sértve. Ezt B. tegnap kezdte felfogni. Eddig csak azt hitte hisztizem.

Szépen javul a keze és a lába. Kezdünk beszélgetni a viszérműtéttől.

Még nincs vége!

Ma bementünk a követségre a holt biztosan utolsó papirokkal. Mondtam, nem hiszem, megint hozzánkvágnak még valamit. Nos igy jönne be a lottó nálam.

Hosszas tanulmányozás után a hölgy kiderítette, hogy az általam lakott országokból is szerezzek be hatósági papirt, hogy nem voltam büntetve és jelenleg sem állok büntetés alatt. Rögvest a kezünkbe nyomott két papirt, amin rajta van, melyik weboldalról lehet a kérelmeket letölteni. Mondtam neki, a svédeket felejtse el. Abból a hatalmas vizfejtől az életben nem tudok megszerezni egy hivatalos papirt. B. izmai rángtak. Ismerem ezt, mikor megismerkedtünk akkoriban volt ilyen.
Itthon aztán nekiláttunk. A svédbe egyből beletörött a bicskánk, képtelenség megtalálni bármit is náluk a weboldalaikon. Irtam e-mailt, amire feltehetően sohanapján fognak válaszolni. A svájciak már kicsit egyszerűbben mentek. Persze mindennek előtt azt taglalták, hogy a pénzt hogyan lehet a számlájukra tenni, de ez nekem természetes. Aztán némi küzdelem után meglett a kivánt nyomtatvány is, amit láss csodát, neten ki lehetett tölteni és e-mailben fog jönni a papir.

Az egészben annyi a pozitivum, hogy B. is kezdi belátni, hogy kár ezt az egészet erőltetni. Nekem 3 hónap nagyon elég lenne egyszerre ott. Már nem dühödten "visszacsinálom az egészet" reagál, hanem ugy, hogy elmegyünk 3 hónapra, aztán majd meglátjuk. Rajtam meg rajtam van a fatalizmus. Ilyíenkor mondom, hogy az égiek se akarják ezt az egészet, ki tudja miért, de biztos igy lesz jól. Már tényleg félek. Nem szeretem a tulerőszakolt dolgokat, mert az nálam még soha nem hozott, távlatilag is, pozitiv eredményt. Nem szép tőlem, veszik egy csomó pénz, az idegeinkről már nem is beszélve, de ellendrukkolok. Kivánom, hogy nem jöjjön meg, ne válaszoljanak, maradjon minden igy ahogy van. Na és mélán útálom az amerikaiakat.

Ősz

Ma megcsapott az ősz lehelete. Már reggel olyan bágyadtan sütött a nap, feltehetően ettől kerültem olyan melankólikus hangulatba.
Elgondolkoztam, hogy az ember mennyire várja a nyarat. Aztán mikor itt van nem kezd vele semmit. Volt sok tervem, kirándulások, látogatások. Aztán ki nem mozdultunk sehova egész nyáron. Na persze B. elment Amerikába, de én? Ültem itthon és élveztem a meleget. Ez volt a nyár.
Most meg már el is mult. Gondolom majd egyszer mikor már valamilyen okból fizikailag nem leszünk képesek sehova se menni, mennyire fogom sajnálni ezeket az elfecsérelt nyarakat.

Mindegy. Most már tele vagyok tervekkel Amerikára. Azt hiszem azt nem fogom ellazsálni, mert rendezkedni és berendezni nagyon is szeretek. Plusz a kényszer is. Egy üres lakásban nem lehet élni. Valamilyen alap háztartást össze kell hozni. Csak B. rendbe jöjjön, találjak egy olyan sebészt akiben megbízik. Nem lesz könnyű, de majd keresek szorgosan.

Az "ötnapon belűl megküldjük" papír még mindig nem érkezett meg, pedig már 8 napja elküldtem ajánlottan, elsöbbséggel. Vidám dolog ez a rohadt amerikai vizum.:-(((