Karácsony

Nálam az utóbbi 27 év rituáléja szerint bonyolódott a karácsony, ami nálam azt jelenti, hogy akkor töröltem a naptáramból az ünnepet.  Akkoriban azért, mert férjem halálával teljesen egyedül maradtam és gondolni se akartam semmire, ami a múltra emlékeztetett. Azóta már kisebb nagyobb kihagyásokkal nem voltam egyedül, de rájöttem, hogy mennyivel kényelmesebb nekem ünnep nélkül élni. Én gyakorlatilag  mindig azt eszem, esszük amire kedvünk támad. Nincs varárnapi vagy ünnepi evészet. Nem kell az ünnep előtt izgulni, hogy mi legyen, hogy legyen. A mélyhűtőben mindig van valami tartalék. Az idén ugyan minden nap főztem. 24.-én fogast sütöttem, petrezselymes krumpli volt hozzá. Én vittem mát az ebédet és estig ott is maradtam, mert a közlekedés leállása miatt a hivatásosoknak haza kellett menni. Jött egy látogató is és jól átdumáltuk a délutánt. 

Tegnap is én vittem az ebédet, ami a mullt hétről maradt mustáros hagymás tarja maradéka volt, szintén krumplival. Lényem rendelt magának beiglit, de azt persze csak később ette. Nem maradtam ott estig, mert volt ott más, viszont haza hoztam a szennyest, amit aztán az este folyamán ki is mostam.

Ma nem én voltam az ételfutár, mert hajmosás volt betervezve. Amúgy is ma az első nap, hogy nem mentem át Lényemhez. Azt hiszem nagyon el vagyok fáradva, no meg ma este hangverseny van. Lényem kezd kicsit mozgékonyabb lenni, mindig felveszi a telefont. Igy ma már kétszer is beszéltük és a hangverseny után is felhívhatom, nem fog aludni, mondta. 

A hangverseny szuper volt. Fischer Ivánnak mindig vannak erre az u.n. Titok koncertre jó ötletei. Volt most is egy fantasztikus artista mutatvány, zenére persze és játék, minek nyomán a közönség "megkomponált" egy Mozart művet. Remek szórakozás volt, jó zenékkel kísérve. 

Holnap hála az égnek egy normális hétköznap lesz. Megyek malacra vadászni, bár itt a helyszínen csak ketten fogunk enni, sajnos.