Még nincs vége!

 Az utóbbi 3-4 hétben állandóan azt érzem, hogy fejjel megyek neki a falnak. Mindegy miről van szó, semmi nem megy. 

Az egyik projekt a kerekes szék, amit ugye megvettünk. Először nem volt ember, aki megcsinálja a bejutást a kapun + a lekötözési lehetőséget a kapun belül. Utóbbi már 2 hete kész, de akkor az ember elutazott két hétre. Nem mellesleg felvetette, hogy szerezzünk valami engedélyt, a ház lakóitól vagy a közös képviselőtől, nehogy bele kössenek utólag. Közös képviselő nyaralt és október 1 előtt nem állt szóba velünk. Erre írtam és bedobtam egy levelet a lakóknak, 17 postaládába, hogy jelezzék ha kifogásuk lenne. A többség nem jelzett semmit. Négyen bedobták a levélládánkba a beleegyezést, majd előkerült a közös képviselő és újabb 4 lakó, akik részleteket akartak megtudni a dologról. A levélben vastag betűkkel írtam, hogy természetesen a saját költségünkön csináljuk a dolgot. Kértek valami rajzot stb. B rajzolt, én írtam és küldtem. Nem hittem, hogy 1 darab 15 cm. magas lépcső akadálymentesítéséről műszaki rajzot kérnek. Gyorsan jött a válasz, amiből kiderült, hogy ők arra voltak kíváncsiak, hogy a kapun belül mit akarunk csinálni. Jó, megírtuk, hogy már kb. 3 hete ott van, megtekinthető. Közben ezermester Ember vissza jött a szabadságáról, telefon, hogy nincs már akadály, lehet jönni. Aha! a héten nem ér rá majd jövő héten.

De ugye több fronton harcolunk. Ezen a héten megint van fájdalomcsillapító tapasz felíratása. Először a patika, hogy jó lesz-e ha ma érkezik a felhőbe a recept. Utána néznek és rábólintanak. Telefon a körzetinek, ok. fellövik a felhőbe. Ma óvatosságból ismét a patika, hogy minden rendben van-e? Megint egy másik lány volt ott, ezeket úgy váltogatják, mint más a fehérneműjét. Új lány új kívánság. A recepten valami nincs rajta római számokkal. Ismét telefon a körzetinek, új recept a felhőbe. Telefon a patikának, állítólag rendeben van és szombaton mehetek érte. Akkor leszek nyugodt, ha majd a kezemben lesznek a dobozok. 

Úgy szeretnék már valami vidámról, jóról írni, csak lenne már valahol egy picike sikerélményem, de nincs. Várom a tavaszt!