Felettébb kedvetlen vagyok. Mert mitől legyen jó kedvem. Minden zárva, az idő tartósan szűrke a sőtét napok igen hosszúak. Ilyenkor aztán semmi se sikerül.
Ma a jövő hét elejére székelykáposztát akartam főzni. Már akkor rosszul indult a dolog, mikor mindent megvettem hozzá, csak a húst felejtettem el. No de tegnap megvettem a húst is. A mai ebéd hurka kolbász volt. Délben kimentem a konyhába, megpucoltam a krumplit, feltettem főni, majd beraktam a hurkát a sütőbe. Kolbász külön sült serpenyőben. Aztán, gondoltam, amíg ezek sülnek oda teszem a húst is a káposztához. Ez meg is történt szokásos gyorsasággal. Öntöttem rá vizet és ezután a konyhavekkerrel a kezemben bevonultam a szobába. Soha nem töltök egy perccel se több időt a konyhában, mint amennyit tényleg muszáj. Természetesen azt hittem, hogy minden lap egyesen van, tehát nem történhet semmi.
Mikor szólt a vekker 20 perc múlva, kimentem és rögtön éreztem valami gyanúsat. Ránézek a tűzhelyre, a hús alatt a legerősebb fokozat volt. A teteje nyers, az alja feketére égett.:-(((
B. most mosogat, remélem az edény nem lesz kuka.
A hurka ugyan jobb ízű volt mint az előző próbálkozás, de én még ilyen száraz hurkákat nem ettem. Olyan volt, mintha vattát forgattam volna a számban. Még a kolbász is száraz volt, de azért azt megettem. Ennyi ételt máskor talán 3 év alatt se dobok ki mint ma. Nem az én napom, azt biztos a mai és még nincs este. B. ment az újságért és hozott új húst, a káposztát ma meg kell főzni, mert kis kockára vágott húst nem tárolok. A hétfő kedd szerda tönkre van téve jövő héten, valamit enni kell. Megyek is ki a gályapadra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése