élményekben leginkább. Ha vissza gondolok az elmúlt hónapokra, csak arra tudok gondolni, hogy minden fény és érdekesség eltűnt az életünkből. Valószínű nem csak az enyémből. A napokban a német tv egyik moderátora feltette a kérdést a jelen levő beszélgetőcsoport vendégeinek, hogy van-e valakinek valami pozitív emléke ami a vírus okozta helyzetből fakadt. Nemigen volt. De ugye a tv nyilvánossága azért hozott némi nyim-nyám eredményt. Pl. kivonult az erdei házikójába, ott soha egy ember nem járt és milyen remek volt eggyé válni a természettel, a másiknak új unokája született, a harmadik végre megírta azt a könyvet, amire régóta készült és így tovább. Ezek közül egy se volt, ami a vírus okozta korlátozásoknak lett volna köszönhető.
Az igazság az, hogy ellehetetlenítette ez a helyzet a normális életmódot, mindenkit magányra késztetett. Talán a népesedés hasznosítja a dolgot, mert gondolom az összezárt fiatalság jobb híján sexelni fog és talán lesznek óvatlanok is köztük. Az egész ügy gazdasági kihatására már gondolni se szeretek, még akkor se ha talán engem nem fog éríteni, talán!
Persze igyekezet van. Színházak, opera és hangversenyek nézők/hallgatók nélkül. A zürichi opera technikai csodája, 100 emberrel a nézőtéren, siralom. Beethowen év, amire az egész világ készült, többnyire elmaradt. Tegnapelőtt a bonni operaházból közvetítettek egy nagyszerű hangversenyt. Csak néha tévedt a kamera, a tejesen üres nézőtérre, de mikor vége volt és egy pisszenés se hangzott , mert nem volt közönség aki lelkesen tapsoljon, az szörnyű volt. Ha én ott ültem volna a zenekarban, azt hiszem sírni kezdtem volna. Vagy tegnap, kedvenc komikusom év összefoglalója, ami nekem mindig egy fénypont a tv műsorban. Szegény ember ott állt egy üres színházban és elmondta másfél órán keresztül a tőle megszokott remek szövegét egy taps vagy nevetés nélkül. Ő, aki direkt kommunikál mindig a közönséggel, egy humorista nem is tehet másként. Az biztos nem hallotta, ahogy én és biztos sokan mások is kacarásztam magamban a szófán. Szívből sajnáltam őt. Elképzelni Hofit, hogy csak mondja és semmi reakció?
Mindezek tetejébe a személyes rossz hírek. A tornászlányom elmegy máshova dolgozni, szokhatok meg valaki újat. Megszűnik kedvenc havilapom, a Budapest folyóirat. Nincs pénz, csoda, hogy 17 évíg húzták ingyen és lelkesedésből. Még nincs vége az évnek. Mi jön még?
Azért két vidám dolog csak volt az elmúlt hónapokban. Trump nem meg választása és az ezzel kapcsolatos ámokfutása, na és Szájer. Ez egy igazi cukorfalat volt, így az év végére. A tegnapi német kabaretista se tudta kihagyni. Ezek azért nem kárpótolnak az elmaradt utakért, hangversenyekért és színdarabokért. Az évi bilanz erősen mínuszos.
Én inkább azt mondanám, hogy az idén a járvány miatt talán nem gazdagodtunk. Bár az is jelenthet gazdagodást, hogy olyan dolgokat csináltunk, amit régebben nem, ami azonban mégis hasznos és értékes saját magunk számára is. Nézőpont kérdése. Szegényebbek azért nem lettünk, mert az a sok szép és jó, amit átéltünk, amit elértünk, az már a mienk. Csak az a lényeg, hogy ne felejtsük el.
VálaszTörlésTeljesen igazad van. De nem hinném, hogy jó hatással lesz az emberiségre ez a totális elsivárítása a mindennapoknak.
VálaszTörlés