A lakás kettőnknek ideális volt. Az utca felé nézett 2 nagy szoba és
közte egy kicsi. Az egyik lodzsával is rendelkező nagy szoba lett az
enyém. Mellette a kis szoba lett a tv-szoba amellett a nagy szoba lett a
nappali. Nappaliban tolóajtó volt, nálam mindig nyitva ahová vezetett
közepes nagyságú szoba, lett az ebédlő. A másik oldalon volt egy kisebb
és egy nagyobb szoba, ez lett férjem lakosztálya. Ezek a hátsó kertre
néztek. Az utcára néző szobák plafonján stukkó volt a parketta pedig intarziás. A többi szobában csak sima mennyezet volt és normális parketta. Nagy tágas előszoba volt, persze tele ajtókkal és két beépített szekrénnyel. Fürdő egyszerű, nagy beépített kád, mosdó és kész. Külön wc, mosdóval. A konyhát teljesen újra kellett berendezni, mer a régi berendezése szét volt korhadva. Természetesen IKEA konyha lett berakva. A gáztűzhely majdnem új volt. No és a nagy csoda, a konyhából szép nagy balkon nyilt a hátsó kertre. Hihetetlen módon élveztük mindketten a lakást, még ha vendég fogadásra nem is volt ideális. Mikor a gyakori háló vendégek jöttek, akkor vagy én vagy a férjem költöztünk és átadtuk a helyünket a vendégeknek. Természetesen csak kedves jó barátok jöhettek, így szívesen meghoztuk ezt az áldozatot. Járt még a lakáshoz két nagy pince és egy nagy padlás rész is. Mindennek volt helye végre, kényelmesen elnyújtózkodhattam. Igaz a férjem utána azt mondta, hogy "néha azt hittem megbolondulsz" a kereséstől, de megérte. Nagyon kellemes, szép emlékű 13 évet töltöttünk a házban.
Aztán egy szép napon a férjem azzal jött haza az irodából, hogy felajánlották neki a pesti iroda vezetését, mit szólok hozzá? Az örömömet elmondani se tudom. Azt hiszem sírtam az örömtől. Én akkor már a nyugdíj szélén álltam. A munkám hihetetlen unalmas volt, ugyanis szerencsésen elorganizáltam magam alól a munkát és nem jött több. Ugyanakkor jól fizettek és nem akartam azt mondani, hogy kevés a munka, mert a pénzre szükség volt, nagyon is, mert utolsó karácsonyi hazarohanásunk alatt vettünk egy kis lakást, aminek kinyögtem az árát, de át is kellett építeni, szóval nem dúskáltunk éppen. Az állást 1993 március 1. kellett elfoglalni. Ez 92 decemberében volt. Karácsonyra haza jöttünk, baráti segítséggel találtunk vállalkozót, megbeszéltük az építkezést. Ami ezután jött az a részemről 23 év, férjem részéről 36 év svájci lét felszámolása volt
Mikor elkezdtem Pesten lakást nézni, csupa belvárosit jelöltem meg az Express c. újságban, mert ez volt az egyetlen lap, ami hirdetésekkel foglalkozott. Férjem erre kicsit csalódottan megjegyezte, hogy az hittem Budán keresel lakást. Nem értettem, mivel ő soha életében nem lakott Pesten, kizárólag általam került ide, de rendeben, akkor keresek Budán. A karácsonyi 10 nap, lázas kereséssel telt, de találtam egy kedvemre való és megfizethető lakást a II. kerületben a Pasaréti út felett.Persze teljesen át kellett alakítani. A barátom, akit megkértünk,hogy bonyolítsa le az ügyletet, le akart beszélni róla, de nem hagytam magam. Persze akkor még szó se volt a haza költözésről, így nem volt akkora baj, hogy alapból kicsi volt. De miután osztott életmódra készültünk az akkor még távoli jövőben, elégnek találtuk.
Következnek a pesti lakások
Aztán egy szép napon a férjem azzal jött haza az irodából, hogy felajánlották neki a pesti iroda vezetését, mit szólok hozzá? Az örömömet elmondani se tudom. Azt hiszem sírtam az örömtől. Én akkor már a nyugdíj szélén álltam. A munkám hihetetlen unalmas volt, ugyanis szerencsésen elorganizáltam magam alól a munkát és nem jött több. Ugyanakkor jól fizettek és nem akartam azt mondani, hogy kevés a munka, mert a pénzre szükség volt, nagyon is, mert utolsó karácsonyi hazarohanásunk alatt vettünk egy kis lakást, aminek kinyögtem az árát, de át is kellett építeni, szóval nem dúskáltunk éppen. Az állást 1993 március 1. kellett elfoglalni. Ez 92 decemberében volt. Karácsonyra haza jöttünk, baráti segítséggel találtunk vállalkozót, megbeszéltük az építkezést. Ami ezután jött az a részemről 23 év, férjem részéről 36 év svájci lét felszámolása volt
Mikor elkezdtem Pesten lakást nézni, csupa belvárosit jelöltem meg az Express c. újságban, mert ez volt az egyetlen lap, ami hirdetésekkel foglalkozott. Férjem erre kicsit csalódottan megjegyezte, hogy az hittem Budán keresel lakást. Nem értettem, mivel ő soha életében nem lakott Pesten, kizárólag általam került ide, de rendeben, akkor keresek Budán. A karácsonyi 10 nap, lázas kereséssel telt, de találtam egy kedvemre való és megfizethető lakást a II. kerületben a Pasaréti út felett.Persze teljesen át kellett alakítani. A barátom, akit megkértünk,hogy bonyolítsa le az ügyletet, le akart beszélni róla, de nem hagytam magam. Persze akkor még szó se volt a haza költözésről, így nem volt akkora baj, hogy alapból kicsi volt. De miután osztott életmódra készültünk az akkor még távoli jövőben, elégnek találtuk.
Következnek a pesti lakások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése