Balgaságaim

Mielőtt elutaztunk megvettem a következő úthoz a vonat jegyet Bécsbe. Olyan vonatot választottam, ami 2-3 közt érkezik Bécsbe. A program szerint egy órától lehet felmenni a hajóra, indulás a délután folyamán. Berlinből reklamáltam, hogy még semmi papír nincs a kezemben, majd megegyeztünk az irodával, hogy e-mailban küldik, tekintettel a magyar posta megbízhatóságára. Tegnap reggel végre kinyomtattam az összes oldalt és mit látok? Indulás 2 órakor. Hoppá! Fel is pattantam rögvest és elügettem a Déli pályaudvarra. Tudtam, hogy a jegy nem változtatható és visszaváltható, de gondoltam, ezt a békát most le kell nyelnem. Elmondtam, hogy mi történt és hogy kérek új jegyeket egy korábbi időpontra. A pasi a pénztárban olyan rendes volt, hogy rögtön átküldött a kollégához, aki lemásolta az új jegyet, a régit megtartotta, valamint a kezembe adott egy nyomtatványt, hogy töltsem ki és írjam le az esetet. Ilyenkor méltányosságból vissza kaphatom az első jegy árát. Elbírálás 30 nap és majd meglátjuk.

Tegnap este hangversenyre mentünk. Taxi, müpa annak rendje és módja szerint. Nem volt semmi forgalom 10 perc alatt oda értünk. Mikor kiszálltunk a taxiból, kicsit gyanúsan nyugodt volt minden a müpa körül. Korán van mondtuk és elindultunk befele, ahol egy szál fiatalember állt. Elmarad ma a hangverseny? Mire ő: Milyen hangverseny? Fesztivál zenekar, vagy ma nem április 27 van? Végül előszedtük a bérletet és kiderült, hogy a Zeneakadémiára kell mennünk. Telefon, taxi és időben oda értünk. Nagyon szép hangverseny volt, igazi lélek simogató zenékkel. Érdekes volt ugyanazt a Verdi nyitányt hallgatni, mint amit egy hete Berlinben hallgattunk. Aztán Mozart zongoraverseny és Csajkovszij szimfónia.

Sajnos a Zeneakadémia gyönyörűen rendbe hozott nagytermét nem tudom megszokni. Fekete és arany, nekem már olyan temetkezési vállalatos marad, Elgondolkoztam, hogy mennyit loholtam, dolgoztam és szervezkedtem azon, hogy végre elkezdjék a felújítást. Persze nem én egyedül, hanem egy csoport tagjaként, aki tudott magyarul. Mindenki más itt tartózkodó külföldi volt. Rengeteg képet és könyvet láttam az eredeti állapotról, persze azok a régi képek mind fekete fehér fotók voltak. Mint épület gyönyörű lett. Már nem lógnak kajlán félig leszakadva az ócska poros függönyök az ablakokon, rendben van a fűtés és lett szellőzés is. Leellenőriztem, hogy a székek támláin se ül a por. Égnek az összes lámpák, a kis mennyezeti ékszerek is. Nyilván nem állnak készenlétben a tűzoltók hogy hol pattognak a régi vezetékeknél a szikrák. Szóval a Zeneakadémia gyönyörűen és jól újjászületett, de én nem érzem jól magam benne. Műemléknek páratlanul szép, de ennyi.