Ma reggelre megérkeztek a kofferek. Kezdtem derűsebben látni a világot. Tegnap hosszan nyomoztam a barátok telefon száma után. Mint kiderült titkos a szám. Végül eszembe jutott, hogy a telefonáláshoz használt programban benne van a számuk. Szóval ilyen dolgokkal telt a tegnapi nap. Ma kicsit körülnéztünk a belvárosban, amitől persze jól elfáradtunk. A hivatalos program d.u. 6-kor kezdődött, a szokásos ismerkedéssel. Utána az 5 percre lévő operába mentünk. Prokofjev vígoperát játszottak, ami rémes volt. Eltelt egy óra és már csak a szünetet vártam Szünetben haza jöttünk. Prokofjev nem a kedvenc zeneszerzőim egyike. Valami rettenetesen unalmas, minden melódia nélküli zene volt. Na és persze modern rendezés. Az összes szereplő a színen, mintha valami ülés teremben lennének. Oroszul énekeltek és a szöveget a hátfalra vetítették két nyelven, német/angol.
Sajnos ebben az operában a 12 évi felújítás után igen kényelmetlenek a székek. Holnap Nürnbergi mester dalnokok, 6 óra. Kíváncsi vagyok feledteti-e Wagner zenéje a kényelmetlenséget.
2. Nap. Délelőtt egy közel 3 órás városnézésen vettünk rész, ami főleg a zenei vonatkozású helyeket mutatta be. Egy zene és müvészettörténész nő tartotta, nagyon érdekesen. Vele voltunk már Potsdamban is. A város érdekességein kívül ismételten megállapítottuk, hogy egy normális városban, munkaidőben az emberek dolgoznak és nem az autójukkal furikáznak. Mi a délelőtt nagy részét a buszban töltöttük de dugónak nyomát se láttuk. Pedig építkeznek sok helyen, még új metrovonal is épül már vagy két éve a város közepén. A túra után ebédeltünk egy volt templom alapjaira épített vendéglőben. Majd d.u. 4-kor kezdődött a Nürnbergi Mesterdalnokok előadás az operában. A székek nem lettek jobbak, de a zene mindent feledtetett. Ragyogó énekesek, normális rendezés. Szünetekben igyekeztem a pesti Wagner napokat reklámozni. Fischer Ádámot sokan ismerik és nagyon jó karmesternek tartják.
A Mesterdalnokok elég nacionalista kicsengésű opera. Utána többen kérdezték, hogy mi a véleményem. Ismertem a darabot nem először láttam. A véleményem az, hogy ha van mire büszkének lenni, akkor nyugodtan lehet ezt mondani is. A darab végén ugyanis kiemelten a német művészetekre hívják fel a figyelmet, amire legyen büszke mindenki. Wagner Beethoven, Schubert, Schumann, Bach, alkottak bőven olyat, amire büszkének lehet lenni, minden nacionalizmus nélkül.
3. nap. Ünnep, minden zárva, kivéve a hangszertörténeti múzeumot. Busszal megyünk oda és igen részletes vezetést kapunk. Hogy alakultak azzá a hangszerek aminek ma ismerjük. Bevallom a vezetésből nem sokat hallottam, mert nem az esetem az egy helyben álldogálás. De azért érdekes volt valódi Stradivarit látni, követni, hogy hogyan lett a spinetböl csemballó és a végén zongora. A vezető játszott a hangszereken, a Stradivarnin persze nem. A végén egy színházi orgonát mutatott be. amilyeneket a néma filmek zenei aláfestéséhez használtak. Mindennek bemutatták a hangját is. Majd rátértünk a zongora ősökre. Spinet, csemballo sok változata, a ma ismert zongorákig.
Mindezek után jött a sikimiki étterem. 2 Michelin csillag és 18 Gault Millau pont. Ebéd 4 fogás. A hely nagyon kellemes, 5. emelet, körben üveg és bambusz. Kaptunk valami kosotólt, majd az előételek jöttek. Az egyiket kihagytam. Végül a főétel egy csodálatos darab marhafilé volt. Az összes többi csak zsizsi és hókuszpókusz volt.
Este Verdi hangverseny a Filharmóniában, amit új korában Cirkusz Karajan-ank hívtak, a rendhagyó belső elrendezése miatt. Akkoriban még szokatlan volt, hogy a zenekart körbe ülik a hallgatók. Verdi est, eredetileg Nebretko énekelt volna, de lemondta. Most volt harmadszor jegyem Nebretkora, de eddig mindig lemondta.Viszont volt helyette egy fiatal nagyon jó hangú, szintén orosz szoprán, Aida Garifullina. Engem totál kárpótólt a debella Nebretkoért. Még a koncert előtt volt egy "élményem" Korán oda vittek minket és miután nem volt kedvem a tömegban taszigálódni, felmentünk oda, ahol majd be kell menni a terembe és leültem. Nézegettem a felfele áradó népet, mindig lehet érdekes figurákat látni. Egyszer csak ki jön fel a lépcsön? Merkel és a férje valamint még egy nő. Nem akartam hinni a szememnek. Nem volt lezárva semmi, előttem 2 méterrel ment el. Persze volt 3-4 biztonsági ember aztán, mikor jobban odanéztem, de semmi cécó. Nem tudtuk felderíteni hol ül, teljesen beleolvadt a tömegbe. Ez csak azért volt élmény, mert nálunk, mikor nagyjaink mennek valahova, az egész környéket lezárják. Szerintem a müpába egy normál hangversenyre még egyetlen kormánytagnak se jutott eszébe elmenni.
Hangverseny után, akár csak előző este, éjfélig tartó dumaparti volt a hotelbárban. Ezeket az estéket is szeretem, mert jó mindig új emberekkel beszélgetni.
4. Nap. Délelőtt az operában a berlini operaház gyerekzenekara dott hangversenyt. Ennek a patronusa Barenboim, aki egyébként minden este vezényelt. 78 éves, de hihetetlen energiája van. Ő és az opera intendánsa kezdték el a zenekart összehozni, 7-13 éves gyerekek számára. Berlin összes kerületi zeneiskolájából válogatták ki a tagokat. 86 gyerek ült a szinpadon és játszott. Nagyon imponáló volt. Csatlakozott hozzájuk az opera gyerekkórusa is. Barenboim röviden elmondta, hogy nagyon nehézményezi, hogy az iskolai életnek nem része a zene, pedig az mennyire fontos lenne. Nagyon jó volt nézni a gyerekeket, ahogy teljes koncentrációval játszottak. Csak remélni lehet, hogy felnőtt korukban is megmarad náluk a zene szeretete. Ezzel a koncerttel be is fejeződött a hivatalos program. A privát folytatásról majd jön a beszámoló.
Sajnos ebben az operában a 12 évi felújítás után igen kényelmetlenek a székek. Holnap Nürnbergi mester dalnokok, 6 óra. Kíváncsi vagyok feledteti-e Wagner zenéje a kényelmetlenséget.
2. Nap. Délelőtt egy közel 3 órás városnézésen vettünk rész, ami főleg a zenei vonatkozású helyeket mutatta be. Egy zene és müvészettörténész nő tartotta, nagyon érdekesen. Vele voltunk már Potsdamban is. A város érdekességein kívül ismételten megállapítottuk, hogy egy normális városban, munkaidőben az emberek dolgoznak és nem az autójukkal furikáznak. Mi a délelőtt nagy részét a buszban töltöttük de dugónak nyomát se láttuk. Pedig építkeznek sok helyen, még új metrovonal is épül már vagy két éve a város közepén. A túra után ebédeltünk egy volt templom alapjaira épített vendéglőben. Majd d.u. 4-kor kezdődött a Nürnbergi Mesterdalnokok előadás az operában. A székek nem lettek jobbak, de a zene mindent feledtetett. Ragyogó énekesek, normális rendezés. Szünetekben igyekeztem a pesti Wagner napokat reklámozni. Fischer Ádámot sokan ismerik és nagyon jó karmesternek tartják.
A Mesterdalnokok elég nacionalista kicsengésű opera. Utána többen kérdezték, hogy mi a véleményem. Ismertem a darabot nem először láttam. A véleményem az, hogy ha van mire büszkének lenni, akkor nyugodtan lehet ezt mondani is. A darab végén ugyanis kiemelten a német művészetekre hívják fel a figyelmet, amire legyen büszke mindenki. Wagner Beethoven, Schubert, Schumann, Bach, alkottak bőven olyat, amire büszkének lehet lenni, minden nacionalizmus nélkül.
3. nap. Ünnep, minden zárva, kivéve a hangszertörténeti múzeumot. Busszal megyünk oda és igen részletes vezetést kapunk. Hogy alakultak azzá a hangszerek aminek ma ismerjük. Bevallom a vezetésből nem sokat hallottam, mert nem az esetem az egy helyben álldogálás. De azért érdekes volt valódi Stradivarit látni, követni, hogy hogyan lett a spinetböl csemballó és a végén zongora. A vezető játszott a hangszereken, a Stradivarnin persze nem. A végén egy színházi orgonát mutatott be. amilyeneket a néma filmek zenei aláfestéséhez használtak. Mindennek bemutatták a hangját is. Majd rátértünk a zongora ősökre. Spinet, csemballo sok változata, a ma ismert zongorákig.
Mindezek után jött a sikimiki étterem. 2 Michelin csillag és 18 Gault Millau pont. Ebéd 4 fogás. A hely nagyon kellemes, 5. emelet, körben üveg és bambusz. Kaptunk valami kosotólt, majd az előételek jöttek. Az egyiket kihagytam. Végül a főétel egy csodálatos darab marhafilé volt. Az összes többi csak zsizsi és hókuszpókusz volt.
Este Verdi hangverseny a Filharmóniában, amit új korában Cirkusz Karajan-ank hívtak, a rendhagyó belső elrendezése miatt. Akkoriban még szokatlan volt, hogy a zenekart körbe ülik a hallgatók. Verdi est, eredetileg Nebretko énekelt volna, de lemondta. Most volt harmadszor jegyem Nebretkora, de eddig mindig lemondta.Viszont volt helyette egy fiatal nagyon jó hangú, szintén orosz szoprán, Aida Garifullina. Engem totál kárpótólt a debella Nebretkoért. Még a koncert előtt volt egy "élményem" Korán oda vittek minket és miután nem volt kedvem a tömegban taszigálódni, felmentünk oda, ahol majd be kell menni a terembe és leültem. Nézegettem a felfele áradó népet, mindig lehet érdekes figurákat látni. Egyszer csak ki jön fel a lépcsön? Merkel és a férje valamint még egy nő. Nem akartam hinni a szememnek. Nem volt lezárva semmi, előttem 2 méterrel ment el. Persze volt 3-4 biztonsági ember aztán, mikor jobban odanéztem, de semmi cécó. Nem tudtuk felderíteni hol ül, teljesen beleolvadt a tömegbe. Ez csak azért volt élmény, mert nálunk, mikor nagyjaink mennek valahova, az egész környéket lezárják. Szerintem a müpába egy normál hangversenyre még egyetlen kormánytagnak se jutott eszébe elmenni.
Hangverseny után, akár csak előző este, éjfélig tartó dumaparti volt a hotelbárban. Ezeket az estéket is szeretem, mert jó mindig új emberekkel beszélgetni.
4. Nap. Délelőtt az operában a berlini operaház gyerekzenekara dott hangversenyt. Ennek a patronusa Barenboim, aki egyébként minden este vezényelt. 78 éves, de hihetetlen energiája van. Ő és az opera intendánsa kezdték el a zenekart összehozni, 7-13 éves gyerekek számára. Berlin összes kerületi zeneiskolájából válogatták ki a tagokat. 86 gyerek ült a szinpadon és játszott. Nagyon imponáló volt. Csatlakozott hozzájuk az opera gyerekkórusa is. Barenboim röviden elmondta, hogy nagyon nehézményezi, hogy az iskolai életnek nem része a zene, pedig az mennyire fontos lenne. Nagyon jó volt nézni a gyerekeket, ahogy teljes koncentrációval játszottak. Csak remélni lehet, hogy felnőtt korukban is megmarad náluk a zene szeretete. Ezzel a koncerttel be is fejeződött a hivatalos program. A privát folytatásról majd jön a beszámoló.
A három órás városnézés busszal történt?
VálaszTörlés