Van egy hatalmas fiókom, amibe óvatlanul beletúrtam a minap. Nem akartam rendet csinálni, eszembe se jutott, csak kerestem valamit, mert megígértem. A fiók első látásra színültig van fényképekkel. Természetesen régebbiek a képek, még a digitális idő előttiek. Ha így megnézem, akkor kiderül, hogy szenvedélyesen fényképeztem, ugyanis a java szépen be van ragasztva albumokba, ez a teli fiók csak a felesleg. Ahogy szedtem ki a fénykép csomagokat, egyre jobban elfacsarodott a szívem. Ott volt az egész boldog fiatalságom, a sok barát, akik közül már egy se él. Képek kerek születésnapokról, vidám társaságokról, bálokról, utazásokról. Meglepődtem, hogy milyen sok szép ruhám volt, több is mint amire emlékeztem.
Találkoztam az összes régi lakásommal, az állandóakkal és az átmenetiekkel is. Még gyermekkorom lakásairól is találtam 1-2 képet. Azt sajnálom, hogy nem többet.
Előjöttek rég elfelejtett fiuk, a futottak még kategóriából.
Néhány levél apámtól, nem olvastam el. Parte cédulák anyám és apám haláláról. 1890-ben született nagymamám személyi igazolványa 1945 májusából, fénykép nélkül. Apám jogosítványa 1929-ből, férjemé 1961-ből svájci persze. Saját "tagkönyvem" 1941-ből a szegedi úszó egyesülettől. Ezek mind csak eltévedt emlékek, az igazi iratos fiók az a fényképes felett van. Ott kicsit nagyobb a rend, de hozzá nem nyúlok. Tegnap se kellett volna. Jobb lett volna valakit megkérni, hogy keresse ki amit akartam és kész.
Tiszta szerencse, hogy a levelezésemet nem őriztem meg. Csak a 7 év Svédország után két nagy zsák levelet dobtam ki a szemétbe, utána már megválaszolás után egyből ment ki minden levél. Ha nem így lett volna, most egy raktárt kellene bérelnem a papíroknak. Úgyse olvasnám el, mert fájna minden sor. Lehet, hogy a fényképeket se kellene tovább őrizgetni, de nincs szívem kidobni.
Találkoztam az összes régi lakásommal, az állandóakkal és az átmenetiekkel is. Még gyermekkorom lakásairól is találtam 1-2 képet. Azt sajnálom, hogy nem többet.
Előjöttek rég elfelejtett fiuk, a futottak még kategóriából.
Néhány levél apámtól, nem olvastam el. Parte cédulák anyám és apám haláláról. 1890-ben született nagymamám személyi igazolványa 1945 májusából, fénykép nélkül. Apám jogosítványa 1929-ből, férjemé 1961-ből svájci persze. Saját "tagkönyvem" 1941-ből a szegedi úszó egyesülettől. Ezek mind csak eltévedt emlékek, az igazi iratos fiók az a fényképes felett van. Ott kicsit nagyobb a rend, de hozzá nem nyúlok. Tegnap se kellett volna. Jobb lett volna valakit megkérni, hogy keresse ki amit akartam és kész.
Tiszta szerencse, hogy a levelezésemet nem őriztem meg. Csak a 7 év Svédország után két nagy zsák levelet dobtam ki a szemétbe, utána már megválaszolás után egyből ment ki minden levél. Ha nem így lett volna, most egy raktárt kellene bérelnem a papíroknak. Úgyse olvasnám el, mert fájna minden sor. Lehet, hogy a fényképeket se kellene tovább őrizgetni, de nincs szívem kidobni.
Én kifejezetten szeretek régi papírok, fényképek közt kotorászni. Lehet, hogy azért, mert nincsenek olyan képeim, papírjaim, melyeken szomorkodnom kéne, melyeket nem szívesen nézegetnék. Szívesen emlékezem régi dolgokra, eseményekre, emberekre.
VálaszTörlésA képek egy része albumokba van rendezve, de nagyobb része csak feliratozott borítékokban van, egy része meg dia.
A 70. születésnapomra csináltam egy összeállítást régi képeimből, egészen pici koromtól kezdve, amit a születésnapi vendégeknek levetítettem. Aki ismert abból az időből, az azért örült, mert újra láthatta, aki meg nem, az pedig azért, hogy végre láthatta. A régi újságokat is imádom. Van néhány, pl egy 1927-ből való Magyarország c. lap, aminek Kossuthról szóló vezércikkét Móricz Zsigmond írta.
Egy időben, a hatvanas évek első felében, gyűjtöttem az autogramokat.Van aláírásom sok színésztől, sportolótól, pl. Ferencsik Jánostól, Fónay Mártától, Benedek Tibortól, Papp Lacitól, stb. Szinte mindegyik megszerzésére emlékszem. Őrizgetem és néha előveszem, nézegetem őket, meg persze mutogatom a fiatalabbaknak.
Te se dobd ki a fényképeidet!
Nem én dobom ki, majd a lakásom tulajdonosára hárul ez a nagyszerü feladat.
VálaszTörlésAddig volt érdekes a nézegetés, amíg volt még ehhez társ vagy ismerős, aki ismerte a fénykép szereplőit. Ilyen nekem már nincs. Így én már csak a nagy űrt látom magam körül. A lakásokat, amiket másokkal rendeztem be meg ilyesmik.
Az elmult 13 év képei már mind digitálisak, azokat van is kivel nézegetnem. Nekem életetm első 70 évének képeit nézegetni, elég megrázó volt. Nem vagyunk egyformák.
Régi újságokat én is szeretem. Van 1936-os Tolnai világlap évkönyv pl.
Nem árulod el a jövőjét a képeknek?
VálaszTörlésÉn a fényképeket mind megőriztem, de rendezetlenül vannak összevissza. Viszont kidobáltam pár éve az összes leveleket, Iratmegsemmisítővel aprítva. akkoriban számoltam fel a neghalt barátnőm lakását, és elborzasztott, hogy utánam ezt a lányomnak kell majd megcsinálni.
VálaszTörlésHónapokig tartó kemény munka volt! Még a kamaszkori naplóim, verseim (mert voltak...) azokat is kidobtam. Amire emlékszem, arra emlékszem. Bízom benne hogy az8kra emlékszem, amire érdemes...
Én nem költözködtem 1973 óta... eszméletlen sok felesleges cucc halmozódott fel itt...