Mikor kb. 70 éve, először kaptam kézbe Lyka Károly, Művészetek története c. munkáját, szinte felfaltam az egész könyvet. A leghíresebb művek vagy Firenzében vagy Párizsban voltak, ami nekem akkor szinte úgy tűnt, mintha a holdon lennének. Már akkor világos volt, hogy be vagyunk zárva az országba, de ifjúi optimizmusom azt sugallta, hogy majd egyszer csak sikerül megnézni a műveket élőben. Később ezt már egyáltalán nem hittem, ami elég sokáig boldogtalanná tett. De végül is sikerült, 1965-ben szabad lettem. Egy év múlva pedig már öröm könnyeket sírtam a Louvreban, hogy ezt én megélhettem. Itt van Nike és a kis római rabszolga, meg a többi.
Szintén tizenéves koromtól rajongtam Wagnerért. Több életrajzát olvastam Lisztével együtt és igen csak heves vágyat éreztem Bayreuth irányába. Nos erre kicsit többet kellett még várnom. Oda csak Zürichből sikerült eljutnom és mélyen meg voltam hatva a villájától a Festspielhaustól a tökéletes akusztikájával, tudva, hogy az egészet maga tervezte. Óriási élmény volt.
No de Bayreuth mellett még a salzburgi ünnepi játékokra is el akartam jutni. Nem rég mondtam, hogy ez már nem fog bejönni. Erre tegnap kaptam kedvenc idegen vezetőmtől egy e-mailt, miszerint van egy út Salzburgba, 3 koncert + a Verdi rekviem. Ott a helyem. Ha még élünk és egészségesek leszünk augusztusban, akkor ez is bejött.
Tegnap ilyen utazós nap volt. Másik irodától jött egy ajánlat, ami kicsit megmozgatta a fantáziámat. Őszi út a kanadai és északamerikai tavakon hajóval. Tudom, hogy gyönyörű arra fele a táj olyankor. Az út persze piszok drága, de nem csak ez a baj. Montrealból indul, ami valamelyik európai repülőtérről, minimum 10-12 óra. Gondolkodtam, gondolkodtam de egy félóra alatt lebeszéltem magam róla. Végül is ez soha nem volt a kívánság listámon. Maradjunk csak szép szerényen Európában. Salzburg remek, vonattal lehet menni.
Szintén tizenéves koromtól rajongtam Wagnerért. Több életrajzát olvastam Lisztével együtt és igen csak heves vágyat éreztem Bayreuth irányába. Nos erre kicsit többet kellett még várnom. Oda csak Zürichből sikerült eljutnom és mélyen meg voltam hatva a villájától a Festspielhaustól a tökéletes akusztikájával, tudva, hogy az egészet maga tervezte. Óriási élmény volt.
No de Bayreuth mellett még a salzburgi ünnepi játékokra is el akartam jutni. Nem rég mondtam, hogy ez már nem fog bejönni. Erre tegnap kaptam kedvenc idegen vezetőmtől egy e-mailt, miszerint van egy út Salzburgba, 3 koncert + a Verdi rekviem. Ott a helyem. Ha még élünk és egészségesek leszünk augusztusban, akkor ez is bejött.
Tegnap ilyen utazós nap volt. Másik irodától jött egy ajánlat, ami kicsit megmozgatta a fantáziámat. Őszi út a kanadai és északamerikai tavakon hajóval. Tudom, hogy gyönyörű arra fele a táj olyankor. Az út persze piszok drága, de nem csak ez a baj. Montrealból indul, ami valamelyik európai repülőtérről, minimum 10-12 óra. Gondolkodtam, gondolkodtam de egy félóra alatt lebeszéltem magam róla. Végül is ez soha nem volt a kívánság listámon. Maradjunk csak szép szerényen Európában. Salzburg remek, vonattal lehet menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése